Koncert

Jeges hétfő

Iceage, Arctic Monkeys

Kritika

A dán Iceage azon zenekarok közé tartozik, amelyek a lelkes kritikai fogadtatást igazán sosem tudták népszerűségre váltani. Meglepő döntés volt, hogy a Sziget 2-es számú színpadára tették őket, és nem lendített az ügyükön a délután 5 órás kezdés sem. 

Végül néhány százan azért összegyűltek a Freedome sátorban, skandináv rockerek és pár magyar érdeklődő mellett ránézésre szép számmal voltak véletlenül betévedt, már délután részeg hetijegyesek is.

A 2010-es évek elején a szaksajtó az egekbe magasztalta az Iceage-et, vélhetően a kritikusok is megörültek, hogy végre itt egy fiatal európai banda, amely izgalmas punkzenét játszik. A két első, 30 percnél is rövidebb Iceage-lemez lehengerlő, indusztriális punkzenei alapokat vegyített Elias Bender Rønnenfelt frontember kántálásszerű énekével. Az egésznek olyan hatása volt, mint egy kitörés szélén táncoló vulkán, ami sosem tör ki. A 2014-es Plowing Into the Field of Love-on jelentősen visszavettek a zúzásból, de ha lehet, ez csak még jobban kiemelte a zene és az ének közti termékeny disszonanciát, amelynek termékeny volta azért jellemzően csak a számok sokadik meghallgatása után ütközött ki. Ezt követően az Iceage többéves szünetet tartott, Rønnenfelt a szólóprojektjére koncentrált, én pedig elvesztettem szem elől a zenekart. Csak miután bejelentették őket Sziget-fellépőként, akkor eszméltem rá, hogy azóta két új lemezzel is jelentkeztek, amelyek ugyan továbbra sem vádolhatók a tömegigények előtti meghajlással, de a korábbi munkáikhoz képest kifejezetten dallamosak lettek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.