Tévésorozat

Kis Sakál a nagy Duna mentiben

A Sakál napja

  • - turcsányi -
  • 2024. december 17.

Kritika

Régen minden rosszabb volt, kivéve A Sakál napját – mondhatnánk, de piszkosul igazságtalanok lennénk.

Fred Zinnemann 1973-as remekművének ambícióit, azt tudniillik, hogy hova teszi a lécet, nyilván merő képtelenség elvárni egy több mint ötven évvel később készült és valamilyen alig is magyarázható okból 10 részesre kifaragott kisképernyős sorozattól. De ez csak a dolog szebbik, megengedőbb fele, mert az is tény, hogy aki ezzel a címmel veselkedik bárminek is, annak megkerülhetetlenül szembe kell néznie az alapművel. S nem is annyira Frederick Forsyth regényével, mint amennyire Zinnemann filmjével, amely úgy szerfelett hűséges adaptáció, hogy tagadhatatlanul túlnő eredetijén. Magyarul, Zinnemann filmje sokkal jobb film, mint Forsyth amúgy letehetetlenül kalandos és izgalmas regénye, még ha ennek akkor sem kéne evidensnek lennie, hogy ha tudjuk, hogy Zinnemann a Délidőt meg az Egy ember az örökkévalóságnak című filmet rendezte (hogy a Most és mindörökkét már ne is említsük), míg viszont Forsyth Az Odessa-ügyiratot, meg mondjuk A háború kutyáit írta még.

S nem is lehet Ronan Bennettnek és mai alkotótársainak a szemükre vetni, hogy ne néztek volna farkasszemet a szörnyeteggel, de még azt sem, hogy ne gondoltak volna valamit (valami okosat) felőle, ahogyan azt sem, hogy ne vágnák biztos kézzel korunk követelményeit. Ám attól nem szabadulhattak, hogy a régiséghez képest határozzák meg saját pozíciójukat.

A Sakál napja című regény 1971-ben jelent meg, abban az évben, amikor meghalt Charles de Gaulle. S ugyebár arról szól, hogy 1963-ban az OAS (az algériai háború veterán tisztjeinek francia terrorszervezete, kábé) a sok korábbi kudarcos kísérlet után a földgolyó legprofibb bérgyilkosát küldi rá a nagy orrú elnök-tábornokra. A döntő kérdés pedig nem más, hogy vajon sikerül-e neki. Amikor kézbe vette tehát a nyájas olvasó a könyvet, pontosan tudnia kellett, hogy mi lesz a vége. Amikor pedig jegyet váltott a mozira, kétszeresen is tudnia kellett, s izgult a nép még akkor is, amikor az ifjú Philippe Léotard és a zseniális Michael Lonsdale rárontottak az ablaknál a puskájával veszkődő Edward Foxra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.