Kapcsolata a műfajjal bensőséges, egészen a Mint a kámforig vezet, mára azonban a kifinomultság olyan magas fokára jutott, hogy George Clooney-ra sincs szüksége, ha a bűnözői életformát és Detroitot kívánatosnak szeretné feltüntetni. Megteszi két korábbi kolléga, Don Cheadle és Benicio del Toro párosítása is. Csupán a járásukból kijönne egy szakdolgozat, de ha beszélnek, sőt pisztolyt is fognak hozzá, mindezt pedig az ötvenes években, Detroitban teszik, mint két lecsúszott alvilági alak, arra ma bármely streamingszolgáltató szívesen áldoz, akkora a verseny.
Hogy mégsem olyan egyszerű a képlet, arra nézve intő példa lehet, hogy nemrég még Scorsese is befürdött Az írrel, pedig mióta tervezgette, hogy visszatér szeretett gengszterjeihez, Edward Norton pedig talán már inkább feledné, hogy évtizedeken át készült az Árva Brooklyn megrendezésére. A műfaji és személyes terheket nyögő kollégákkal ellentétben Soderbergh úgy csinál, mint aki csak úgy mellékesen, könnyű kézzel odaken egy kis múltidéző alvilági mókát, mert épp ehhez érez kedvet. Nincsen semmi elviccelve, komoly képpel ver át mindenki mindenkit, hogy utána megint átverjen mindenki mindenkit, majd még egyszer, mert ez itt így szokás.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
