Koncert

Kiszámolós

Ed Sheeran

Kritika

Ha Ed Sheerannek van harminc kamionja, hat pengető alakú óriáskivetítője, öt saját fejlesztésű looper pedálja a forgószínpad öt különböző pontján, és 135 percet játszik – saját állítása szerint – nagyjából 70 ezer embernek, akkor hány keringős lüktetésű balladát játszhat el?

Maradjunk annyiban, hogy sokkal kevesebbet, mint amennyit végül eljátszott. Az angol énekes-gitáros 2019-es szigetes fellépése után az első önálló magyarországi koncertjét adta szombat este, és bár szépen megtöltötte a Puskás Arénát, akadtak pillanatok, amikor közönség és előadó látványosan nem tudott mit kezdeni egymással.

A hivatalosan 2022 óta futó Mathematics Tour tulajdonképpen Ed Sheeran első életműturnéja, amely közel másfél évtizedes pályájára, valamint az ebben az időszakban megjelent, címükkel egy-egy matematikai jelhez kapcsolt sorlemezének anyagára épül. Az ír felmenőkkel rendelkező, vörös hajú utcazenészből lett szupersztár tündérmeséje százezreket kápráztatott el az elmúlt években. A különösebb zenei képzelőerő vagy újító szándék nélkül születő, könnyen fogyasztható, tehát jól eladható dalai témájukat tekintve sosem akartak túllépni az alapérzelmeken, nagyjából rendszeres időközönként megjelent albumain pedig mindig akadt legalább egy, de olykor több olyan szerzemény is (Don’t, Shape of You, Bad Habits stb.), amelyek aztán hónapokig szólhattak a rádiókból a világ minden szegletében – anélkül, hogy bárkit is zavartak volna. A budapesti koncertműsor is elsősorban ezekre a slágerekre épült: jól átgondolt biztonsági játékot láthattunk és hallhattunk. Így a matekos koncepcióból kilógó, tavaly ősszel meglepetésszerűen kiadott Autumn Variations című lemezről például egy dal sem fért a repertoárba. Nagy kár, ugyanis a The National gitárosaként ismert Aaron Dessnerrel közösen jegyzett felvételek között néhány valóban őszinte és érdekes ötlet is felfedezhető.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.