Színház

Kit hívnál fel először?

Legközelebbi ember

Kritika

Hajdu Szabolcs remek drámaíró. Alapvetően film- és színházi rendezőként szoktuk őt számon tartani, pedig írói tudása legalább ilyen fontos az alkotásaiban, ahogy ebben a darabjában is, ahol még a tőle megszokottnál is banálisabb helyzeteket ír meg, rendkívül érzékenyen.

Az előadás a Hajdu és társulata, a Látókép Ensemble által közösen megtalált minimalista, kamaraszínházi formát viszi tovább. De hiába ismerjük a formát, az előadásból kibontakozó világ számtalan meglepetést tartogat.

De mi történik egy darabban, amelyben nem történik semmi? Csehovhoz hasonlítani Hajdu Szabolcs drámatrilógiáját (Ernelláék Farkaséknál; Kálmán-nap; Egy százalék indián) evidens párhuzam. Az idő lassan telik, szó szót, mondat mondatot követ, a szereplők látszólag nem beszélgetnek semmiről, illetve sokszor más a szavak jelentése, mint a megszólalások intenciója. Így tudnak egyszerű félmondatok komplett viszonyokat, univerzumokat felépíteni. A Legközelebbi emberben az előadás kezdetén még nem is tudjuk, hogy a Porogi Ádám és a Sodró Eliza játszotta Martin és Elvira milyen viszonyban áll egymással, de egy hétköznapi beszélgetés egy egykor kölcsönadott és vissza nem kapott kétszemélyes sátorról sejteti, milyen kapcsolatban lehet egymással a két szereplő.

A darab különlegessége ugyanakkor az, hogy képes minket folyton bizonytalanságban tartani. A hatásmechanizmus a következő: minden alkalommal, amikor azt hisszük, hogy a hozott előítéleteink alapján megértettünk egy helyzetet – például egy családi veszekedésnél elégedetten megállapítjuk, hogy abban ki a görény és ki a jó fej –, akkor Hajdu csavar egyet, finomabbra hangol kicsit, hogy aztán előkaphassuk máshonnan egy másik prekoncepciónkat, mely szerint a másik szereplőről lesz meg a szintén relevánsnak ható véleményünk. Mindezt persze könnyű kritikusként felfejteni, létrehozni már valószínűleg bonyolultabb, pláne úgy, hogy közben a nézőtéren egyre nagyobb empátiával fordulunk a szereplők esendősége felé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."