Opera

Itália földjén

Dohnányi: Simona néni; Hubay: A cremonai hegedűs

Kritika

Pár héttel az Operaház várt és remélt újranyitása előtt tán nem indokolatlan azon a kérdésen merengeni, hogy vajon melyek egy nemzeti operakultúra létfontosságú alapelemei.

Reprezentatív és/vagy alkalmas játszóhelyek mellett bizonnyal kell még az énekes- és muzsikusgenerációk sora, s éppígy közönség is. Valamint szükségeltetnek hozzá saját operák: régiek, újabbak és egészen újak, karcolhatatlan (vagy izgalmasan problematikus) remekművek meg szerethető másod- és harmadosztályúak egyaránt. Mi, magyarok mintha épp ez utóbbi vonatkozásban lennénk a leginkább megszorulva: részint történelmi okokból, részint az ízlésváltozások miatt ugyanis a szolid és nélkülözhetetlen középszer operái nagyobbára kihullottak a repertoárból, s ettől operairodalmunk még annál is sokkalta pontszerűbbnek tűnik, mint amilyen a valóságban.

Már e képlet ismeretében is üdvözölhető tehát az a produkció, amely tavaly egy online premier révén, majd most végre valóságosan is a közönség elé került, újra esélyt kínálva két, többé-kevésbé elfeledett magyar operának. Dohnányi Ernő 1912-es Simona nénije és Hubay Jenő 1894-es kétfelvonásosa, A cremonai hegedűs persze rögtön arra is alkalmas, hogy a „magyar opera” megjelöléshez némi üdvös tágasság társuljon, hiszen eredetileg mindkét mű idegen nyelvű (német, illetve francia) librettóra készült, és itáliai közegben játszódik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.