Opera

Itália földjén

Dohnányi: Simona néni; Hubay: A cremonai hegedűs

Kritika

Pár héttel az Operaház várt és remélt újranyitása előtt tán nem indokolatlan azon a kérdésen merengeni, hogy vajon melyek egy nemzeti operakultúra létfontosságú alapelemei.

Reprezentatív és/vagy alkalmas játszóhelyek mellett bizonnyal kell még az énekes- és muzsikusgenerációk sora, s éppígy közönség is. Valamint szükségeltetnek hozzá saját operák: régiek, újabbak és egészen újak, karcolhatatlan (vagy izgalmasan problematikus) remekművek meg szerethető másod- és harmadosztályúak egyaránt. Mi, magyarok mintha épp ez utóbbi vonatkozásban lennénk a leginkább megszorulva: részint történelmi okokból, részint az ízlésváltozások miatt ugyanis a szolid és nélkülözhetetlen középszer operái nagyobbára kihullottak a repertoárból, s ettől operairodalmunk még annál is sokkalta pontszerűbbnek tűnik, mint amilyen a valóságban.

Már e képlet ismeretében is üdvözölhető tehát az a produkció, amely tavaly egy online premier révén, majd most végre valóságosan is a közönség elé került, újra esélyt kínálva két, többé-kevésbé elfeledett magyar operának. Dohnányi Ernő 1912-es Simona nénije és Hubay Jenő 1894-es kétfelvonásosa, A cremonai hegedűs persze rögtön arra is alkalmas, hogy a „magyar opera” megjelöléshez némi üdvös tágasság társuljon, hiszen eredetileg mindkét mű idegen nyelvű (német, illetve francia) librettóra készült, és itáliai közegben játszódik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.