Színház

Az élet értelme

Ferdinand von Schirach: Isten

Kritika

Ferdinand von Schirach izgalmas szerző: jogászból lett író, ami a hazánkban is játszott két színdarabján meg is látszik. A Terrort a Katona József Színház mutatta be 2016-ban, az Istent most láthatjuk először. Mindkettő zárt tárgyalás formáját ölti, a Terror a tárgyalóteremben játszódik, s bár az Istenben elhangzik az intelem, hogy „ügyvédnő, nem a bíróságon vagyunk”, és látszólag egy nyílt pódiumbeszélgetésen veszünk részt, valójában teljesen nyilvánvaló, hogy de, most is a bíróságon vagyunk. Ahol mi, nézők vagyunk bírók, és a felsorakoztatott számtalan érvből kell levonnunk a végső következtetést, majd szavaznunk kell arról, hogy támogatjuk-e Kertész Tibort abban, hogy orvosi segítséggel vessen véget az életének.

Kicsoda Kertész Tibor? Gálffi László alakításában egy türelmetlen férfi, aki meg akar halni. Nincs semmiféle betegsége, nincsenek fájdalmai, a tudata tökéletesen tiszta, de úgy érzi, az életének nincs értelme. Döntését a társadalom nem hajlandó elfogadni. Kertész Tibor méltó körülmények között szeretne meghalni, nem akar leplaccsanni egy háztetőről, nem akarja magát felkötni egy tetőgerendára, gyógy­szerekkel sem kívánja teletömni magát. De „ma Magyarországon bárki, bárhogy megölheti magát, csak orvosi segítséggel nem”, hangzik el Máthé Zsolt moderátor figurájától. A pódiumbeszélgetés, amelynek a fikció szerint is az Örkény Színház adja a teret, Kertész esetét tárgyalja az ő és a témában jártas szakértők részvételével. Vannak itt orvosok, jogászok, még egy pap is. A vita két kérdés körül forog: az egyik, hogy van-e joga eldönteni valakinek az élete bármely pontján, hogy a saját életének már nincs és nem is lesz semmi értelme, a másik pedig, hogy milyen felelősség terheli így azt az orvost, aki segédkezik egy emberi élet kioltásában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.