Lemez

Kötelékben repülnek

  • - minek -
  • 2023. december 19.

Kritika

Három friss hangzású album a zömmel elektronikus tánczenék világából

Olivia: Sen A krakkói elektronikus producer-előadó egy remek budapesti kiadónál jelentette meg első nagyobb lélegzetű zeneanyagát, de ez csak leírva számít különösnek. Valójában az ilyesmi nagyon is természetes, mint az is, ahogy Olivia (polgári nevén Karolina Oleś) munkái együtt rezonálnak a Dalmata Daniel kiadóhoz tartozó zenekészítők önmagában is gazdag és sokszínű világával.

A Sen sűrűn szőtt anyaga egyszerre mozgósít gyomorba markoló energiákat, de közben hagyja működni a fantáziát. A szofisztikált mintázatok, a rafinált ornamentika és a néha kifejezetten vaskos ritmusalapok hipnotikus összhatása egy pillanatra sem múlik, ahogy egymást követik a korántsem egy kaptafára készült szerzemények. Olivia nyílt kártyákkal játszik, ihlető forrásait egy percre sem rejti véka alá: egy kis EBM-hatás, némi elektro, csapott evőkanálnyi indusztriál, fűszerezésként finom techno – a hozzávalókat jó ízléssel, elegánsan adagolja, néha még absztrakt funkylüktetést is kiérezni a gépek zajából (Are You Happy). Amikor pedig zordonabb hangképeket pakol elénk (Alone in the Bush), akkor sem kell megijednünk: a szikár, rideg lüktetés és a hidegen is gyönyörű szintimelódiák igazi, csontig hatoló energiával töltenek fel minket. Lassú, sötét, jólesően beteg diszkó ez, ahol dörömbölő basszusok között a stroboszkópok fénye cikázik a törött üvegcserepek között. Olivia a túlvilágian szép hangképeket nem rest némi savfürdőbe áztatni (Fear), amit rögtön a következő darabnál (Elf) egy szinte maghrebi árnyalatú ipari tánczene követ. A Sen nem egyszerűen erős debütálás, rögtön magasra is teszi a lécet, minden értelemben, elsősorban saját maga számára. De persze kiváló szórakozást nyújt mindenkinek, aki hajlandó átadni magát Olivia rejtélyes, sarkosan is megkapó, de leginkább élvezetes zenei világának. (Dalmata Daniel, 2023) 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.