Tévésorozat

A hazai próféta

A sógun

  • - turcsányi -
  • 2024. május 1.

Kritika

Van egy jelenet James Clavell 1975-ben publikált regényének tévéváltozatában: a nagyúr táncol.

Lendületesen próbálgat valamiféle európai táncot, amelyet beszakézott foglyától, egy partra vetett holland hajó angol kormányosától, a mű főszereplőjétől látott. Mifune Tosiró előtte és utána a körülbelül kilencórányi hosszúságú filmműben komoly, mint a véres hurka. Tudja ő ezt remekül: a nagyúr, akinek szeme villanására seregek hullnak porba, s a közelgő felhőkről is csak ordítva tud beszélni, katanájával pedig a legyet is röptében szabdalja sniclikre. A figura legalább az ötvenes évek óta a kisujjában volt, Kuroszava Akira Véres trónjának első feléből, a teljes elborulás előtti szakaszból hozta, oda pedig a messze ható japán színházi hagyományokból került. De ebben az egy jelenetben teljesen elengedi ezt a tempót, inkább bohóckodik. Mifune a japán filmtörténet óriása, addigra már eljátszott mindent, ha csak a Kuroszavával töltött nagy korszakára gondolunk, abban is akadt számos komikus alak, vígjátékba illő hős, hogy a szóban forgó korszakot el se hagyjuk, ő volt

A hét szamuráj legbolondabbika, s hát A testőr hőseként is nyilvánvalóan vígjátéki alakot formál. De itt csak ebben a néhány másodperces jelenetben engedi el magát. Jó okkal.

Szanada Hirojuki már vagy húsz esztendeje Kaliforniában élő japán színművész negyven-egynehány év elteltével most újracsinálta a Clavell-regényt, szintén egy 9–10 óra hosszúságú tévésorozatra – csak egy kicsit arrébb tette a kamerát. Épp csak annyira, hogy (majdnem) minden másképp mutasson. S nem táncol.

A találkozás nyilván sorsszerű, a pályáját gyerekszínészként kezdő, ma magát Sonny Chiba híres filmes-harcművészeti iskolájában pallérozó Szanada még tinédzserként játszott egy komolyabb mellékszerepet az Öld meg a sógunt című 1978-as filmben (ez nem csak ugyanabban a korban játszódik, mint A sógun, de a történetük is számos átfedést mutat). Nos, ebben a talányos végű filmben megjelenik az akkor már színészfejedelmi státuszát jócskán meg- és felélt Mifune is, mit tesz isten, ugyancsak egy nagyúr nyúlfarknyi (Szanadáénál is kisebb) szerepében. Közös jelenetük sem volt, de a dolog eldöntetett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”