Film

Lemaradásban

Til Schweiger: Manta, Manta: Padlógáz!

Kritika

Vannak filmek, zömmel B kategóriásak, amelyeket nem azért szeretünk, mert olyan jók lennének. Az 1991-es Manta, manta például a 80-as évek Németországának filmje, s a híven megjelenített korszellem tette népszerűvé. De mit lehet mindezzel kezdeni 2023-ban?

Az első Opel Manta az amerikai Ford kupék mintájára készült 1970-ben. Az Opel olyan autót akart építeni, amely versenyre kelhet a sportos Ford Caprival, de mégis megfizethető. A kísérlet felemás eredményt hozott, a Manta a gyengébb motorjával a hátsókerék-hajtás és a sportos megjelenés ellenére sem tudott felnőni szakirányú kortársaihoz. De a látvány tényleg menő volt, a Manta B-re már „szárnyak” és spoilerek kerültek, s a komplexusokkal teli, szegényebb kisvárosi fenegyerekeknek nem is kellett több ennél.

Olyan kultusz épült e középszerű autó köré, amelyet talán azok érthetnek igazán, akik 1960 és 1980 között születtek. Egy apró darabkája a sokszínű német kultúrának, viccek tömege is szól róla. Jó, csak egyet mesélek el; „Mi marad egy halálos Manta-baleset után? Egy hódfarok az antennáról és egy gyászoló fodrász.”

Nem véletlen, hogy mindez a filmkészítőket is inspirálta; jöttek a Mantafahrer-filmek, amelyek kifejezetten azokról az utcai versenyzőkről, ámokfutókról szólnak, akik otthon tuningolt verdáikkal nyomultak az utakon. A leghíresebb darab épp a Manta, Manta volt, talán a maga idejében meggyőző versenyjelenetei miatt.

A rendező, Wolfgang Büld ezenkívül alacsony költségvetésű, amatőr szereplőket mozgató, rövid mozis pályafutásra számot tartó rétegdarabokat forgatott, mint a Penetration Angst 2003-ból, vagy épp a Hazugságok tengere 2018-ból. Viszont rendezett a mai napig érvényes és sikeres zenei dokumentumfilmeket is, mint az 1977-es Punk in London, vagy ’80-ból a Women in Rock.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.