Az első Opel Manta az amerikai Ford kupék mintájára készült 1970-ben. Az Opel olyan autót akart építeni, amely versenyre kelhet a sportos Ford Caprival, de mégis megfizethető. A kísérlet felemás eredményt hozott, a Manta a gyengébb motorjával a hátsókerék-hajtás és a sportos megjelenés ellenére sem tudott felnőni szakirányú kortársaihoz. De a látvány tényleg menő volt, a Manta B-re már „szárnyak” és spoilerek kerültek, s a komplexusokkal teli, szegényebb kisvárosi fenegyerekeknek nem is kellett több ennél.
Olyan kultusz épült e középszerű autó köré, amelyet talán azok érthetnek igazán, akik 1960 és 1980 között születtek. Egy apró darabkája a sokszínű német kultúrának, viccek tömege is szól róla. Jó, csak egyet mesélek el; „Mi marad egy halálos Manta-baleset után? Egy hódfarok az antennáról és egy gyászoló fodrász.”
Nem véletlen, hogy mindez a filmkészítőket is inspirálta; jöttek a Mantafahrer-filmek, amelyek kifejezetten azokról az utcai versenyzőkről, ámokfutókról szólnak, akik otthon tuningolt verdáikkal nyomultak az utakon. A leghíresebb darab épp a Manta, Manta volt, talán a maga idejében meggyőző versenyjelenetei miatt.
A rendező, Wolfgang Büld ezenkívül alacsony költségvetésű, amatőr szereplőket mozgató, rövid mozis pályafutásra számot tartó rétegdarabokat forgatott, mint a Penetration Angst 2003-ból, vagy épp a Hazugságok tengere 2018-ból. Viszont rendezett a mai napig érvényes és sikeres zenei dokumentumfilmeket is, mint az 1977-es Punk in London, vagy ’80-ból a Women in Rock.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
