Könyv

Lenyúzni az ént

Garaczi László: Weszteg

Kritika

Első ránézésre járványregény, másodikra többnek tűnik, harmadikra tényleg több. A terjedelmében kis-, intenzitásában nagyregény a karantén idejének Magyarországán játszódik. Kész kordokumentum a 2020-as évtized elejéről, megjelenik benne az időszak mindennapokat meghatározó megannyi eleme: az érintésfóbia, a megszállott fertőtlenítés, az áruk felhalmozása a lakásban, a távoktatás, a digitális kapcsolattartás, maszktípusok és vírusvariánsok, könyökpacsi, az időérzékelés és a képzelet átrendeződése.

Mindemellett ott vannak a hatóságok bornírt tájékoztatásai, illetve olyasmik is, amiket sokan talán már el is felejtettek (ki emlékszik például a nyugdíjas idősávra a boltokban?). Szerencsére Garaczi könyve nem merül ki ennyiben – amúgy is kérdéses, meg lehet-e írni a közösségi járványregényt, ha egyszer a járvány tapasztalata sem közös: akik elvesztették a szeretteiket vagy felborult az életük, többnyire indulatosan hallgatják a karanténélményeikről panaszkodókat. Ehelyett olyan regényt olvashatunk, amelyben a járvány és a karantén sem nem kulissza, sem nem allegória – inkább a mindenkire kiterjedő összekuszálódott valóság.

A Weszteg három szereplő egyes szám első személyű szólamaiból tevődik össze. Hajni középkorú gimnáziumi tanár, aki kénytelen Budapestről Sopronba utazni, hogy rendet tegyen a lakásából kiköltöző albérlő után. Nemrég szakított a fővárosban élő informatikus Brúnóval, akivel videóüzenetekben és chaten továbbra is tartják a kapcsolatot, és próbálnak számot vetni a kapcsolatuk zátonyra futásával. A regény harmadik főszereplője Brúnó Hajni utáni barátnőjének az új barátnője, a Berlinben élő német ökofeminista írónő, Sybille, aki épp befejezte disztópikus könyvét, egy úgynevezett esszépróza-versdrámát. Elég szövevényes. A járványra és a karanténra a három szereplő különbözőképpen reagál. A szakítást nehezen megélő Hajni lába alól még inkább kicsúszik a talaj, a szocio- és agorafóbiás, évek óta home office-ban dolgozó, introvertált Brúnó életkörülményei alig változnak, Sybille pedig nagy vehemenciával áll neki a járvány által felerősített politikai válságfolyamatok irodalmi-filozofikus feldolgozásának. A három szólam az új helyzetre adott eltérő reakciókat viszi tehát színre, magánéleti (Hajni és Brúnó) és közéleti (Sybille) szinten egyaránt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.