Könyv

Lenyúzni az ént

Garaczi László: Weszteg

Kritika

Első ránézésre járványregény, másodikra többnek tűnik, harmadikra tényleg több. A terjedelmében kis-, intenzitásában nagyregény a karantén idejének Magyarországán játszódik. Kész kordokumentum a 2020-as évtized elejéről, megjelenik benne az időszak mindennapokat meghatározó megannyi eleme: az érintésfóbia, a megszállott fertőtlenítés, az áruk felhalmozása a lakásban, a távoktatás, a digitális kapcsolattartás, maszktípusok és vírusvariánsok, könyökpacsi, az időérzékelés és a képzelet átrendeződése.

Mindemellett ott vannak a hatóságok bornírt tájékoztatásai, illetve olyasmik is, amiket sokan talán már el is felejtettek (ki emlékszik például a nyugdíjas idősávra a boltokban?). Szerencsére Garaczi könyve nem merül ki ennyiben – amúgy is kérdéses, meg lehet-e írni a közösségi járványregényt, ha egyszer a járvány tapasztalata sem közös: akik elvesztették a szeretteiket vagy felborult az életük, többnyire indulatosan hallgatják a karanténélményeikről panaszkodókat. Ehelyett olyan regényt olvashatunk, amelyben a járvány és a karantén sem nem kulissza, sem nem allegória – inkább a mindenkire kiterjedő összekuszálódott valóság.

A Weszteg három szereplő egyes szám első személyű szólamaiból tevődik össze. Hajni középkorú gimnáziumi tanár, aki kénytelen Budapestről Sopronba utazni, hogy rendet tegyen a lakásából kiköltöző albérlő után. Nemrég szakított a fővárosban élő informatikus Brúnóval, akivel videóüzenetekben és chaten továbbra is tartják a kapcsolatot, és próbálnak számot vetni a kapcsolatuk zátonyra futásával. A regény harmadik főszereplője Brúnó Hajni utáni barátnőjének az új barátnője, a Berlinben élő német ökofeminista írónő, Sybille, aki épp befejezte disztópikus könyvét, egy úgynevezett esszépróza-versdrámát. Elég szövevényes. A járványra és a karanténra a három szereplő különbözőképpen reagál. A szakítást nehezen megélő Hajni lába alól még inkább kicsúszik a talaj, a szocio- és agorafóbiás, évek óta home office-ban dolgozó, introvertált Brúnó életkörülményei alig változnak, Sybille pedig nagy vehemenciával áll neki a járvány által felerősített politikai válságfolyamatok irodalmi-filozofikus feldolgozásának. A három szólam az új helyzetre adott eltérő reakciókat viszi tehát színre, magánéleti (Hajni és Brúnó) és közéleti (Sybille) szinten egyaránt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.