Könyv

Lépésről lépésre

Silvester Lavrík: Vasárnapi sakkpartik Tisóval

  • Balogh Magdolna
  • 2022. december 14.

Kritika

„Bár népünk politikai temperamentuma meglehetősen erős, mélyebb politikai ismeretekkel – hozzánk hasonlóan – nem rendelkezik.” Ezzel a Tomáš Garrigue Masaryktól, az I. Csehszlovák Köz­társaság elnökétől származó mottóval indul az utóbbi évek egyik legjobb szlovák regénye.

Az elsőre pusztán publicisztikai fordulatnak látszó mondat a valóság és az ún. „nép” elmélyült ismeretéről tanúskodó megállapításnak bizonyul, húsba vágóan aktuálisnak nemcsak Szlovákiában, hanem Közép- és Kelet-Európában is. Mondhatni, a regény egész cselekménye felfogható e mondat igazolásaként: a politikai ismeretek hiányának kulcsszerepe van a „nép” manipulálhatóságában, fanatizálhatóságában.

Anička emlékei

A regény cselekményének középpontjában a 20. századi szlovák történelem máig vitákat kiváltó időszakának történései állnak: az I. Csehszlovák Köztársaság szétverésétől a Hitler hathatós támogatásával 1939. március 14-én kikiáltott Jozef Tiso plébános-elnök vezette önálló Szlovák Állam fennállásán át a Szlovák Nemzeti Felkelés német leveréséig. Egy Trencsén megyei kisváros, Bánovce nad Bebravou (magyarul Bán) a helyszín, ahol Tisót, a városkában évtizedekig plébánosként szolgáló „Monsignorét” nagy tisztelet övezi. Ebben a mikrovilágban kísérhetjük figyelemmel, hogyan lesz a nacionalista jelszavakból a másságot nem tűrő gyilkos ideológia, hogyan szivárognak be az eleinte ártatlannak tűnő, majd fokozatosan egyre leplezetlenebbül agresszív és kirekesztő eszmék a közösség éle­tébe, és hogyan gyűrnek maguk alá minden korábbi erkölcsi mértéket. Azt a folyamatot látjuk, ahogyan a verbális agresszió a kiszemelt csoport elleni fizikai erőszakba csap át. S ezzel párhuzamosan egy ellentétes irányú folyamat is kibontakozik: a „szép, lelkesítő” szavaknak eleinte hitelt adó, „elektrizáló” hatásuk alá kerülő női elbeszélő-főhős fokozatos öntudatra ébredésének folyamata egy stilizált oral history-szerű visszaemlékező elbeszélés keretében, amely a fikció és a tények keverésével a kortárs történelmi regények kedvelt poétikai eljárását veti be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.