Könyv

Lépésről lépésre

Silvester Lavrík: Vasárnapi sakkpartik Tisóval

  • Balogh Magdolna
  • 2022. december 14.

Kritika

„Bár népünk politikai temperamentuma meglehetősen erős, mélyebb politikai ismeretekkel – hozzánk hasonlóan – nem rendelkezik.” Ezzel a Tomáš Garrigue Masaryktól, az I. Csehszlovák Köz­társaság elnökétől származó mottóval indul az utóbbi évek egyik legjobb szlovák regénye.

Az elsőre pusztán publicisztikai fordulatnak látszó mondat a valóság és az ún. „nép” elmélyült ismeretéről tanúskodó megállapításnak bizonyul, húsba vágóan aktuálisnak nemcsak Szlovákiában, hanem Közép- és Kelet-Európában is. Mondhatni, a regény egész cselekménye felfogható e mondat igazolásaként: a politikai ismeretek hiányának kulcsszerepe van a „nép” manipulálhatóságában, fanatizálhatóságában.

Anička emlékei

A regény cselekményének középpontjában a 20. századi szlovák történelem máig vitákat kiváltó időszakának történései állnak: az I. Csehszlovák Köztársaság szétverésétől a Hitler hathatós támogatásával 1939. március 14-én kikiáltott Jozef Tiso plébános-elnök vezette önálló Szlovák Állam fennállásán át a Szlovák Nemzeti Felkelés német leveréséig. Egy Trencsén megyei kisváros, Bánovce nad Bebravou (magyarul Bán) a helyszín, ahol Tisót, a városkában évtizedekig plébánosként szolgáló „Monsignorét” nagy tisztelet övezi. Ebben a mikrovilágban kísérhetjük figyelemmel, hogyan lesz a nacionalista jelszavakból a másságot nem tűrő gyilkos ideológia, hogyan szivárognak be az eleinte ártatlannak tűnő, majd fokozatosan egyre leplezetlenebbül agresszív és kirekesztő eszmék a közösség éle­tébe, és hogyan gyűrnek maguk alá minden korábbi erkölcsi mértéket. Azt a folyamatot látjuk, ahogyan a verbális agresszió a kiszemelt csoport elleni fizikai erőszakba csap át. S ezzel párhuzamosan egy ellentétes irányú folyamat is kibontakozik: a „szép, lelkesítő” szavaknak eleinte hitelt adó, „elektrizáló” hatásuk alá kerülő női elbeszélő-főhős fokozatos öntudatra ébredésének folyamata egy stilizált oral history-szerű visszaemlékező elbeszélés keretében, amely a fikció és a tények keverésével a kortárs történelmi regények kedvelt poétikai eljárását veti be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.