Könyv

Lépésről lépésre

Silvester Lavrík: Vasárnapi sakkpartik Tisóval

  • Balogh Magdolna
  • 2022. december 14.

Kritika

„Bár népünk politikai temperamentuma meglehetősen erős, mélyebb politikai ismeretekkel – hozzánk hasonlóan – nem rendelkezik.” Ezzel a Tomáš Garrigue Masaryktól, az I. Csehszlovák Köz­társaság elnökétől származó mottóval indul az utóbbi évek egyik legjobb szlovák regénye.

Az elsőre pusztán publicisztikai fordulatnak látszó mondat a valóság és az ún. „nép” elmélyült ismeretéről tanúskodó megállapításnak bizonyul, húsba vágóan aktuálisnak nemcsak Szlovákiában, hanem Közép- és Kelet-Európában is. Mondhatni, a regény egész cselekménye felfogható e mondat igazolásaként: a politikai ismeretek hiányának kulcsszerepe van a „nép” manipulálhatóságában, fanatizálhatóságában.

Anička emlékei

A regény cselekményének középpontjában a 20. századi szlovák történelem máig vitákat kiváltó időszakának történései állnak: az I. Csehszlovák Köztársaság szétverésétől a Hitler hathatós támogatásával 1939. március 14-én kikiáltott Jozef Tiso plébános-elnök vezette önálló Szlovák Állam fennállásán át a Szlovák Nemzeti Felkelés német leveréséig. Egy Trencsén megyei kisváros, Bánovce nad Bebravou (magyarul Bán) a helyszín, ahol Tisót, a városkában évtizedekig plébánosként szolgáló „Monsignorét” nagy tisztelet övezi. Ebben a mikrovilágban kísérhetjük figyelemmel, hogyan lesz a nacionalista jelszavakból a másságot nem tűrő gyilkos ideológia, hogyan szivárognak be az eleinte ártatlannak tűnő, majd fokozatosan egyre leplezetlenebbül agresszív és kirekesztő eszmék a közösség éle­tébe, és hogyan gyűrnek maguk alá minden korábbi erkölcsi mértéket. Azt a folyamatot látjuk, ahogyan a verbális agresszió a kiszemelt csoport elleni fizikai erőszakba csap át. S ezzel párhuzamosan egy ellentétes irányú folyamat is kibontakozik: a „szép, lelkesítő” szavaknak eleinte hitelt adó, „elektrizáló” hatásuk alá kerülő női elbeszélő-főhős fokozatos öntudatra ébredésének folyamata egy stilizált oral history-szerű visszaemlékező elbeszélés keretében, amely a fikció és a tények keverésével a kortárs történelmi regények kedvelt poétikai eljárását veti be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.