Kiállítás

Lépésről lépésre

Hantaï, Klee és más absztrakciók

Kritika

A sváb családban, tisztes szegénységben felnövő Hantai Simont (Bia, 1922 – Párizs, 2008) semmi sem predesztinálta arra, hogy világhírű (francia) festővé váljon; gyerekkorában egy betegség miatt négy hónapra megvakult, képzőművészettel csak vallásos giccsek formájában találkozott, ráadásul reálgimnáziumba járt. Mégis: ő képviselte Franciaországot az 1982-es Velencei Biennálén, egyik műve pedig 2016-ban mintegy 4,5 millió euróért kelt el, egyik legfontosabb festménye pedig Macron elnöki dolgozószobáját díszíti.

A Szépművészeti Múzeum viszonylag kicsi Michelangelo-termében látható kiállítás (amelyet még tavaly, a festő születésének 100. évfordulójára időzítve nyitottak meg) közel hatvan művet tartalmaz, és a festő emigrálása (1948) után készült munkákra fókuszál, arra az időszakra, amikor Hantaï (aki Franciaországban vette fel a diakritikus ékezetet a nevébe) a modernizmus mestereinek tanulmányozása során eljut saját kifejezésmódjához.

A negyvenes években a főiskola épületében helyezték el a Gerlóczy-gyűjtemény francia posztimpresszionista anyagát, és a fiatal művész rendszeresen eljárt a Francia Intézet igazgatója, François Gachot művészettörténész előadásaira, a Szépművészeti Múzeum könyvtárában pedig a modernizmus mesterei­nek műveit tanulmányozta. Cezanne és Matisse annyira fontos volt neki, hogy franciaországi műterme falán mindkét művésztől szerepeltek reprodukciók – ily módon e kiállításnak már megágyazott a múzeum tavalyi Cezanne- és Matisse-kiállítása. Érintőlegesen azért (a katalógusból) kiderül, hogy Hantaï már itthon nevet szerzett magának, nem csupán, mint ember (obligát művészkülső, antifasiszta beszéd 1944-ben), hanem mint művész is (volt egyéni kiállítása és megkapta a műkritikusok első Ifjúság-díját). Látható viszont (rögtön a bejáratnál) egy 1947-es, nagy méretű önarckép, amelyen a művész zöld csíkos papucsban áll a festménye előtt.

Geskó Judit, a kiállítás kurátora a párizsi évek inspirációs forrásait járja körül, megtámogatva a múzeum gyűjteményéből kiválogatott (illetve magángyűjtőktől és az Albertinától kölcsönzött) absztrakt anyaggal.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.