Kiállítás

Lépésről lépésre

Hantaï, Klee és más absztrakciók

Kritika

A sváb családban, tisztes szegénységben felnövő Hantai Simont (Bia, 1922 – Párizs, 2008) semmi sem predesztinálta arra, hogy világhírű (francia) festővé váljon; gyerekkorában egy betegség miatt négy hónapra megvakult, képzőművészettel csak vallásos giccsek formájában találkozott, ráadásul reálgimnáziumba járt. Mégis: ő képviselte Franciaországot az 1982-es Velencei Biennálén, egyik műve pedig 2016-ban mintegy 4,5 millió euróért kelt el, egyik legfontosabb festménye pedig Macron elnöki dolgozószobáját díszíti.

A Szépművészeti Múzeum viszonylag kicsi Michelangelo-termében látható kiállítás (amelyet még tavaly, a festő születésének 100. évfordulójára időzítve nyitottak meg) közel hatvan művet tartalmaz, és a festő emigrálása (1948) után készült munkákra fókuszál, arra az időszakra, amikor Hantaï (aki Franciaországban vette fel a diakritikus ékezetet a nevébe) a modernizmus mestereinek tanulmányozása során eljut saját kifejezésmódjához.

A negyvenes években a főiskola épületében helyezték el a Gerlóczy-gyűjtemény francia posztimpresszionista anyagát, és a fiatal művész rendszeresen eljárt a Francia Intézet igazgatója, François Gachot művészettörténész előadásaira, a Szépművészeti Múzeum könyvtárában pedig a modernizmus mesterei­nek műveit tanulmányozta. Cezanne és Matisse annyira fontos volt neki, hogy franciaországi műterme falán mindkét művésztől szerepeltek reprodukciók – ily módon e kiállításnak már megágyazott a múzeum tavalyi Cezanne- és Matisse-kiállítása. Érintőlegesen azért (a katalógusból) kiderül, hogy Hantaï már itthon nevet szerzett magának, nem csupán, mint ember (obligát művészkülső, antifasiszta beszéd 1944-ben), hanem mint művész is (volt egyéni kiállítása és megkapta a műkritikusok első Ifjúság-díját). Látható viszont (rögtön a bejáratnál) egy 1947-es, nagy méretű önarckép, amelyen a művész zöld csíkos papucsban áll a festménye előtt.

Geskó Judit, a kiállítás kurátora a párizsi évek inspirációs forrásait járja körül, megtámogatva a múzeum gyűjteményéből kiválogatott (illetve magángyűjtőktől és az Albertinától kölcsönzött) absztrakt anyaggal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.