Kiállítás

Magányos várakozás

Kutya egy világ

Kritika

A Ladó Galéria korábbi kiállításán a macs­káknak volt kitüntetett szerepük, most pedig – a véletlenek furcsa találkozása miatt – egy speciális, kissé agárszerű kutya a főszereplő. De egyik kiállítás sem a „kis kedvencekről” szól, hanem magáról a művészetről.

Bálind István olyan konceptuális művész, aki következetesen, apró lépésekben mélyíti képeinek világát. Új kiállításának kiindulópontja egy 1995-ben készült festmény, amelynek kisajátításával, több méretben megjelenő replikáival egy egész univerzumot teremtett. Ez lett a Nő kutyával című sorozat (1998–2008), egy vörössel és arannyal megfestett, szigorú kompozíció, s az ezt megismétlő, már-már piktogramszerű képek pontosan ugyanazt ábrázolják – az ikonfestőkre jellemző kontemplációval, aprólékos kézi munkával megfestve, ily módon fel is oldva az eredeti és a másolat között feszülő antagonisztikus ellentétet. A másolatkultúrára, illetve a piaci logikára (S, M, L és XL méretek!) reflektáló műcsoport egy 2008-as egyéni kiállítással ért véget, melyet a művész végkiárusításnak nevezett.

Ezután a dermedt állóképek felbomlottak, a kutya és a nő szimbiózisa megtört, és a kutya főszereplővé lépett elő, önállósult, a játékos, szomorúan magányos kalandjaival. A képek mozgalmasabbak lettek, új elemekkel, geometrikus vagy absztrahált testekkel és épületrészletekkel, és pöttöm fákkal bővültek. Ez a bővülés sok esetben redukcióval is járt; néha már csak a kutya hűlt helye maradt.

A tárlaton látható 14 akrilfestmény egyrészt válogatás a régi munkákból (például a Nő kutyával és futball-labda című, 2020-as kiállítás anyagából), de új munkákat is bemutat. Ezeket pontosan azon kettősség jellemzi, mint a kutya megítélését. „A kutyák csalók, erkölcstelenek, gyilkosok” – áll a Példabeszédek könyvében, mindemellett az ember legjobb barátai is. Ahogy a művész írja: „Ez a megbonthatatlanul összetartozó ellentét, ami mindent meghatároz és megkérdőjelez is egyben, teszi lehetővé, hogy részese és alakítója legyen a játéknak.” Hogyan lehetnek a téridomok (tűzfalak, belső udvarok, kémények, vakon ásító ablakok) egyszerre a nagyvárosi lét puszta jelei, az elidegenedés, a bezártság, a hideg magány redukált színterei, és vonzó, érdekes, pulzáló, színes világok? Hogyan gazdagodhat a kiállítás címe egy plusz, más jelentéssel?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.