Kiállítás

Magányos várakozás

Kutya egy világ

Kritika

A Ladó Galéria korábbi kiállításán a macs­káknak volt kitüntetett szerepük, most pedig – a véletlenek furcsa találkozása miatt – egy speciális, kissé agárszerű kutya a főszereplő. De egyik kiállítás sem a „kis kedvencekről” szól, hanem magáról a művészetről.

Bálind István olyan konceptuális művész, aki következetesen, apró lépésekben mélyíti képeinek világát. Új kiállításának kiindulópontja egy 1995-ben készült festmény, amelynek kisajátításával, több méretben megjelenő replikáival egy egész univerzumot teremtett. Ez lett a Nő kutyával című sorozat (1998–2008), egy vörössel és arannyal megfestett, szigorú kompozíció, s az ezt megismétlő, már-már piktogramszerű képek pontosan ugyanazt ábrázolják – az ikonfestőkre jellemző kontemplációval, aprólékos kézi munkával megfestve, ily módon fel is oldva az eredeti és a másolat között feszülő antagonisztikus ellentétet. A másolatkultúrára, illetve a piaci logikára (S, M, L és XL méretek!) reflektáló műcsoport egy 2008-as egyéni kiállítással ért véget, melyet a művész végkiárusításnak nevezett.

Ezután a dermedt állóképek felbomlottak, a kutya és a nő szimbiózisa megtört, és a kutya főszereplővé lépett elő, önállósult, a játékos, szomorúan magányos kalandjaival. A képek mozgalmasabbak lettek, új elemekkel, geometrikus vagy absztrahált testekkel és épületrészletekkel, és pöttöm fákkal bővültek. Ez a bővülés sok esetben redukcióval is járt; néha már csak a kutya hűlt helye maradt.

A tárlaton látható 14 akrilfestmény egyrészt válogatás a régi munkákból (például a Nő kutyával és futball-labda című, 2020-as kiállítás anyagából), de új munkákat is bemutat. Ezeket pontosan azon kettősség jellemzi, mint a kutya megítélését. „A kutyák csalók, erkölcstelenek, gyilkosok” – áll a Példabeszédek könyvében, mindemellett az ember legjobb barátai is. Ahogy a művész írja: „Ez a megbonthatatlanul összetartozó ellentét, ami mindent meghatároz és megkérdőjelez is egyben, teszi lehetővé, hogy részese és alakítója legyen a játéknak.” Hogyan lehetnek a téridomok (tűzfalak, belső udvarok, kémények, vakon ásító ablakok) egyszerre a nagyvárosi lét puszta jelei, az elidegenedés, a bezártság, a hideg magány redukált színterei, és vonzó, érdekes, pulzáló, színes világok? Hogyan gazdagodhat a kiállítás címe egy plusz, más jelentéssel?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.