Színház

Majd legközelebb

ProTest – Út a forradalomhoz

Kritika

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Annak fényében is ezt mondom, hogy bőven van bogoznivaló még ezen a kissé kócos, a nyitott és a zárt struktúrákat váltogató előadáson, amelynek premierje még a nyáron volt a szegedi Thealter Fesztiválon. Azóta nem játszották sokat, talán ezért is van a mostani előadásnak kissé munkabemutató jellege.

Bármennyire hihetetlen, a rendező Kabdebon Dominik és az alkotók még a Free­SZFE mozgalom előtt kezdtek gondolkodni a produkción, Szrgya Popovics Útmutató a forradalomhoz című könyve által inspirálódva. A kötet az erőszakmentes mozgalmak sajátosságaiba nyújt betekintést, kreatív, rend­szer­döntőnek bizonyult eszközöket bemutatva. Az előadás azonban nem annyira ezekkel a frappáns megoldásokkal, hanem inkább egy mozgalom életútjának előre megjósolható mérföldköveivel, dilemmáival foglalkozik.

 
Fotó: Torják Orsi

E mozgalmat négy aktivista történetén keresztül ismerjük meg: a kocsmatulajdonos, a jogász, az újságíró és a melós (Bajor Lili, Martinkovics Máté, Milovits Hanna, Szécsi Bence) mindannyian másfajta érintettséget és eszköztárat hoznak magukkal. Közös jeleneteikből egy-egy dilemma, megoldandó kérdés bomlik ki. Ezeken a pontokon lép be a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa, Hegyi Szabolcs, aki szakértői szemmel összefoglalja és elemzi az adott helyzetet, hogy aztán felvázolja a választási lehetőségeket is. Abbahagyjuk-e gerillaakciónkat rendőri felszólításra vagy sem? Elfogadjuk-e egy párt anyagi támogatását cserébe azért, hogy vezetőjük felszólalhasson az általunk szervezett tüntetésen? Eztán a mozgalom tagjaiként (Hegyi moderátori közreműködésével) megvitatjuk, hogy mit is kellene lépnünk, majd szavazunk. (Minél jobban egyetértünk, annál több egységpontot kapunk, a különböző megoldások pedig különböző támogatottságpontokat érnek. A kormány megdöntéséhez, azaz a győzelemhez bizonyos számú pontszám szükséges.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.