Színház

Majd legközelebb

ProTest – Út a forradalomhoz

Kritika

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Annak fényében is ezt mondom, hogy bőven van bogoznivaló még ezen a kissé kócos, a nyitott és a zárt struktúrákat váltogató előadáson, amelynek premierje még a nyáron volt a szegedi Thealter Fesztiválon. Azóta nem játszották sokat, talán ezért is van a mostani előadásnak kissé munkabemutató jellege.

Bármennyire hihetetlen, a rendező Kabdebon Dominik és az alkotók még a Free­SZFE mozgalom előtt kezdtek gondolkodni a produkción, Szrgya Popovics Útmutató a forradalomhoz című könyve által inspirálódva. A kötet az erőszakmentes mozgalmak sajátosságaiba nyújt betekintést, kreatív, rend­szer­döntőnek bizonyult eszközöket bemutatva. Az előadás azonban nem annyira ezekkel a frappáns megoldásokkal, hanem inkább egy mozgalom életútjának előre megjósolható mérföldköveivel, dilemmáival foglalkozik.

 
Fotó: Torják Orsi

E mozgalmat négy aktivista történetén keresztül ismerjük meg: a kocsmatulajdonos, a jogász, az újságíró és a melós (Bajor Lili, Martinkovics Máté, Milovits Hanna, Szécsi Bence) mindannyian másfajta érintettséget és eszköztárat hoznak magukkal. Közös jeleneteikből egy-egy dilemma, megoldandó kérdés bomlik ki. Ezeken a pontokon lép be a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa, Hegyi Szabolcs, aki szakértői szemmel összefoglalja és elemzi az adott helyzetet, hogy aztán felvázolja a választási lehetőségeket is. Abbahagyjuk-e gerillaakciónkat rendőri felszólításra vagy sem? Elfogadjuk-e egy párt anyagi támogatását cserébe azért, hogy vezetőjük felszólalhasson az általunk szervezett tüntetésen? Eztán a mozgalom tagjaiként (Hegyi moderátori közreműködésével) megvitatjuk, hogy mit is kellene lépnünk, majd szavazunk. (Minél jobban egyetértünk, annál több egységpontot kapunk, a különböző megoldások pedig különböző támogatottságpontokat érnek. A kormány megdöntéséhez, azaz a győzelemhez bizonyos számú pontszám szükséges.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.