Színház

Majd legközelebb

ProTest – Út a forradalomhoz

Kritika

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Annak fényében is ezt mondom, hogy bőven van bogoznivaló még ezen a kissé kócos, a nyitott és a zárt struktúrákat váltogató előadáson, amelynek premierje még a nyáron volt a szegedi Thealter Fesztiválon. Azóta nem játszották sokat, talán ezért is van a mostani előadásnak kissé munkabemutató jellege.

Bármennyire hihetetlen, a rendező Kabdebon Dominik és az alkotók még a Free­SZFE mozgalom előtt kezdtek gondolkodni a produkción, Szrgya Popovics Útmutató a forradalomhoz című könyve által inspirálódva. A kötet az erőszakmentes mozgalmak sajátosságaiba nyújt betekintést, kreatív, rend­szer­döntőnek bizonyult eszközöket bemutatva. Az előadás azonban nem annyira ezekkel a frappáns megoldásokkal, hanem inkább egy mozgalom életútjának előre megjósolható mérföldköveivel, dilemmáival foglalkozik.

 
Fotó: Torják Orsi

E mozgalmat négy aktivista történetén keresztül ismerjük meg: a kocsmatulajdonos, a jogász, az újságíró és a melós (Bajor Lili, Martinkovics Máté, Milovits Hanna, Szécsi Bence) mindannyian másfajta érintettséget és eszköztárat hoznak magukkal. Közös jeleneteikből egy-egy dilemma, megoldandó kérdés bomlik ki. Ezeken a pontokon lép be a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa, Hegyi Szabolcs, aki szakértői szemmel összefoglalja és elemzi az adott helyzetet, hogy aztán felvázolja a választási lehetőségeket is. Abbahagyjuk-e gerillaakciónkat rendőri felszólításra vagy sem? Elfogadjuk-e egy párt anyagi támogatását cserébe azért, hogy vezetőjük felszólalhasson az általunk szervezett tüntetésen? Eztán a mozgalom tagjaiként (Hegyi moderátori közreműködésével) megvitatjuk, hogy mit is kellene lépnünk, majd szavazunk. (Minél jobban egyetértünk, annál több egységpontot kapunk, a különböző megoldások pedig különböző támogatottságpontokat érnek. A kormány megdöntéséhez, azaz a győzelemhez bizonyos számú pontszám szükséges.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.