Míg 2022-ben az akkor nyolcvanadik születésnapját ünneplő Ladiknak jelentős retrospektív kiállítást rendezett a müncheni Haus der Kunst (a Ludwig Forum Aachennel és a stockholmi Moderna Museettel közösen), itthon egy alig két hétig nyitva tartó pop-up kiállítás jutott neki, és még ez is több volt annál, amennyire az irodalmi közeg rezonált a jubileumára.
Ez a négyszáz oldalas, a szerző lírai életművéből válogató kötet ugyan a születésnapra időzítve jelent meg az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában, de az országhatárt is alig-alig tudta átlépni. (Szerbiai kiadás lévén a könyvet a nagyobb magyar könyvforgalmazóknál hiába is keresnénk – az egész országban elérhető néhány példány az Írók Boltjában várakozik.) Elgondolkodtató, hogy jó huszonöt évvel a rendszerváltás után azt sem sikerült elérni, hogy az „odaát” megjelent könyvek „ideát” is elérhetők legyenek – és viszont. Így marad az elszigeteltség és a rácsodálkozás. És az sem kevésbé elgondolkodtató, hogy egy nemzetközi rangú, 1992-óta Magyarországon élő magyar alkotó életmű-válogatása miért nem került – legalább közös kiadás szintjén – egyik hazai kiadóhoz sem.
Ladikkal kapcsolatban mindezek ellenére van egyfajta konszenzus a kortárs irodalmi-művészeti szcénán belül: nem kérdőjelezik meg, hogy nagy és fontos életműről van szó. Ladik helyzete Erdély Miklós lírai hagyatékára emlékeztet: kultusza van, a szélesebb közönség mégsem férhet hozzá a műveihez.
Az Idővitorla megjelenése lehetőséget adhatott volna mindezen változtatni, ám egyik jelentős hazai kritikai fórum, irodalmi lap sem írt a kötetről.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
