Könyv

„Megeszi a kígyót”

Ladik Katalin: Idővitorla. Válogatott versek (1962–2022)

Kritika

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Míg 2022-ben az akkor nyolcvanadik születésnapját ünneplő Ladiknak jelentős retrospektív kiállítást rendezett a müncheni Haus der Kunst (a Ludwig Forum Aachennel és a stockholmi Moderna Museettel közösen), itthon egy alig két hétig nyitva tartó pop-up kiállítás jutott neki, és még ez is több volt annál, amennyire az irodalmi közeg rezonált a jubileumára.

Ez a négyszáz oldalas, a szerző lírai életművéből válogató kötet ugyan a születésnapra időzítve jelent meg az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában, de az országhatárt is alig-alig tudta átlépni. (Szerbiai kiadás lévén a könyvet a nagyobb magyar könyv­forgalmazóknál hiába is keresnénk – az egész országban elérhető néhány példány az Írók Boltjában várakozik.) Elgondolkodtató, hogy jó huszonöt évvel a rendszerváltás után azt sem sikerült elérni, hogy az „odaát” megjelent könyvek „ideát” is elérhetők legyenek – és viszont. Így marad az elszigeteltség és a rácsodálkozás. És az sem kevésbé elgondolkodtató, hogy egy nemzetközi rangú, 1992-óta Magyarországon élő magyar alkotó életmű-válogatása miért nem került – legalább közös kiadás szintjén – egyik hazai kiadóhoz sem.

Ladikkal kapcsolatban mindezek ellenére van egyfajta konszenzus a kortárs irodalmi-művészeti szcénán belül: nem kérdőjelezik meg, hogy nagy és fontos életműről van szó. Ladik helyzete Erdély Miklós lírai hagyatékára emlékeztet: kultusza van, a szélesebb közönség mégsem férhet hozzá a műveihez.

Az Idővitorla megjelenése lehetőséget adhatott volna mindezen változtatni, ám egyik jelentős hazai kritikai fórum, irodalmi lap sem írt a kötetről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.