Könyv

„Megeszi a kígyót”

Ladik Katalin: Idővitorla. Válogatott versek (1962–2022)

Kritika

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Míg 2022-ben az akkor nyolcvanadik születésnapját ünneplő Ladiknak jelentős retrospektív kiállítást rendezett a müncheni Haus der Kunst (a Ludwig Forum Aachennel és a stockholmi Moderna Museettel közösen), itthon egy alig két hétig nyitva tartó pop-up kiállítás jutott neki, és még ez is több volt annál, amennyire az irodalmi közeg rezonált a jubileumára.

Ez a négyszáz oldalas, a szerző lírai életművéből válogató kötet ugyan a születésnapra időzítve jelent meg az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában, de az országhatárt is alig-alig tudta átlépni. (Szerbiai kiadás lévén a könyvet a nagyobb magyar könyv­forgalmazóknál hiába is keresnénk – az egész országban elérhető néhány példány az Írók Boltjában várakozik.) Elgondolkodtató, hogy jó huszonöt évvel a rendszerváltás után azt sem sikerült elérni, hogy az „odaát” megjelent könyvek „ideát” is elérhetők legyenek – és viszont. Így marad az elszigeteltség és a rácsodálkozás. És az sem kevésbé elgondolkodtató, hogy egy nemzetközi rangú, 1992-óta Magyarországon élő magyar alkotó életmű-válogatása miért nem került – legalább közös kiadás szintjén – egyik hazai kiadóhoz sem.

Ladikkal kapcsolatban mindezek ellenére van egyfajta konszenzus a kortárs irodalmi-művészeti szcénán belül: nem kérdőjelezik meg, hogy nagy és fontos életműről van szó. Ladik helyzete Erdély Miklós lírai hagyatékára emlékeztet: kultusza van, a szélesebb közönség mégsem férhet hozzá a műveihez.

Az Idővitorla megjelenése lehetőséget adhatott volna mindezen változtatni, ám egyik jelentős hazai kritikai fórum, irodalmi lap sem írt a kötetről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."