Megetetett értékítélet

Darren Aronofsky: A bálna

Vannak olyan alakok Hollywoodban, akiktől a néző a korábban átélt extrém magasságokat (és mélységeket) várja. Ilyen alak, sőt az egyik legilyenebb Darren Aronofsky, azon kevés rendezők egyike, akinél a filmjeire adott „soha többet nem nézném meg” nem negatív kritika, hanem dicséret. Nem csoda tehát, ha minden megmozdulására ugrik a közönség, rá­adásul a függők öt éve kapták legutóbbi adagjukat – igaz, az Anyám! kis híján aranylövés lett. Az elvárások tehát az egekben, ami sok rendező számára a bukásnak ágyazna meg, Aronofskynak azonban nem szokott gondot okozni a túlzott PR. És A bálnával sem ez volt a gond. Hanem az, hogy a tőle megszokott dolgok helyett ezúttal egy giccsel felütött drámát kapunk, amely sokak számára ugyan még így is óriási élmény, de akadnak páran, akik a film után másnap megmagyarázhatatlan fenéktáji fájdalommal ébrednek.

Charlie egyedül él idahói otthonában, tanárként dolgozik, és 270 kilogramm. Tinédzser lányával azóta nem találkozott, hogy elhagyta családját egy fiatal férfiért, aki évekkel ezelőtt elhunyt. Egyetlen támasza a járókeret, illetve a nővérként dolgozó barátja, aki intézi az ügyes-bajos dolgait, ételt hoz és próbálja életben tartani a haldokló Charlie-t, aki viszont semmit nem hajlandó tenni a gyógyulásért, ezért a napjai meg vannak számlálva. A hátralévő rövidke időben csupán abból igyekszik törleszteni, amit évek restségével felhalmozott, főként a lányával megszakadt kapcsolat terén. Ellie, a lázadó kamasz viszont érthetően nem kíváncsi az apjára, bár némi pénzért hajlandó időt tölteni vele. Hogy kinek mennyire tesz jót ez a reunion, arról megoszlanak a vélemények.

A film bibliai tételmondata a hús vágyáról beszél, e vágy megtagadása állítólag elhozhatná a megváltást. Nos, ha valaki, Aronofsky sokat tudna mesélni a hús vágyáról, munkásságának nagy részét építette ugyanis annak felfedezésére. Az említett Anyám!, a Fekete hattyú, a Requiem egy álomért stb. mind olyan alkotások, ahol a test mint az elfajzott mentalitás manifesztálódása kitekeredik, kicsavarja magát, hogy a mélypontot keresve minél többet habzsoljon be saját drogjából, legyen az a tudatmódosító, a siker – ezúttal pedig az étel.