Kiállítás

Mégis emberi

Gáspár György: Gép

Kritika

A 20. század elején induló modernista művészeti irányzatok szinte kivétel nélkül hirdették a gépek kultuszát: a fejlődés, a jövő kulcsát látták a mechanikus és ipari szerkezetekben, amelyek idővel művészetük inspirá­ció­forrásaivá, sőt, eszközeivé és tárgyaivá is váltak. Mi maradt mindebből technológia és információ vezé­relte (sőt inkább uralta) korunkra, amelyet sokszor a poszthumán és antropocén kifejezésekkel írunk le?

Gáspár György az üveg médiumával dolgozó képzőművész. A Magyar Iparművészeti Egyetemen üveg szakon diplomázott 2003-ban, ám az üveghez társított, meggyökeresedett előítéleteket – anyag- és mesterségfókuszú, bravúrtechnikákkal operáló, dekoratív iparművészet – hamar levetkőzte. Kezdetben a hazai stúdióüveg-mozgalom utóhullámain konstruálta a pop-art, op-art, science fiction és high-tech hatásairól árulkodó (saját kifejezésével élve geo-pop stílusú), üvegöntéssel, casting technikával (formába olvasztás) készített, vibráló neonszínekben pompázó üvegplasztikáit. A Pécsi Tudományegyetem szobrász DLA-képzése után azonban művészete markáns fordulatot vett. Electron című, 2017-es kiállításával összegezte pécsi tapasztalatait. Háromdimenziós szobrai mellett immár a falakat is birtokba vette, digitális kép­ernyőket, kijelzőket megidéző, kinetikus üvegképeivel, reliefjeivel. A szabályos formákra vágott, áttetsző síküveglapokra akrilfestékkel felhordott, majd tűpontos precizitással visszakapart, négyzethálós vonalrendszerek a néző elméjében teljes képpé álltak össze, ám ha a tekintetünk elmozdult, maga a látvány is képfolyammá változott. Gáspár korábban tobzódó színvilága is finomodott, és itt alkalmazott először frottázstechnikát. Az üveglapok egymáshoz ragasztása előtt egy-egy négyzethálós felületet dörzsölt át a papírlapon, így rögzítve annak letisztult, absztrakt geometrikus kompozícióját. E papíralapú művek bepillantást engednek az alkotói folyamatokba is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.