Film

Mélyen tisztelt publikum!

Vermes Dorka: Árni

  • - turcsányi -
  • 2024. február 21.

Kritika

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

De szerintem nem erre gondolt. Vermes Dorka vándorcirkusza ugyanis a nap huszonkét órájában nélkülöz minden romantikát. S ha még csak azt! Sok minden mást is nélkülöz, leginkább persze az anyagiakat. S hát, híján lehetnek számos lelki dolognak is, jobbára a hitnek, a jövőnek és a valahai nagy elszánásoknak (már ha volt ilyenjük egyáltalán).

Ilyen cirkuszt látott már mindenki, még ha közel nem is merészkedtünk hozzá mindannyian; ott vernek tanyát az alvégen, a sorompó vagy a siló mellett, kicsapják legelni szőrüket hullató állataikat, s verik, csak verik a sátrat, csotrogány autójuk pedig felszántja a kistelepülést: itt van, megjött Zampano vagy valaki más, a világhírű Apollo Cirkusz, légtornászok, a szavannák veszedelmes vadjai, illuzionisták, bűvészinasok, ezer csoda. Aztán a jegyszedő gyerek mackónadrágban és cilinderben zsonglőrködik három kislabdával – és valahogy megszületik mégis a varázslat.

A varázslattal Vermes sem marad adós, remek pillanatai vannak a filmjének, s a műegész is kellőképpen összeszedett. Kiemelkedő momentum ebben az erős egészben, amikor megmutatja direktben is a varázslatot, kétszer is nekifut, s mindkétszer gyönyörűen teljesít. Először akkor, amikor filmjének vándorcirkuszosai tartanak előadást, másodszor pedig, amikor az addig szárnyszegett hőse kilép a rivaldába – valóban emlékezetes jelenetek. Ráadásul a felállás is az alkotóknak kedvez, rég­óta köztudott, hogy egy ilyen trupp tele van originális figurákkal, a manézsillatban pácolt lélek kiül az arcra is, s nem kell még holmi csodabogárnak sem lenni, hogy egy-egy ilyen alak magára vonja a szükségképpen nyitott tekintetet. Ám ezzel együtt is feltűnő, milyen jól bánik az elsőfilmes rendező a színészeivel, s persze az is, hogy Spolarics Andrea mater familiasa a honi színművészet hófödte csúcsain járja vándorútját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Íme pár filmötlet Valentin-napra

Ha Valentin-nap, akkor romantikus film – esetleg romantikus vígjáték, vagy épp romantikus horror, a lényeg, hogy a szerelem valamilyen formában megjelenjen benne. Szubjektív filmajánlónkban a mozik és a streamingplatformok kínálatából adunk ötleteket, hogy mit lehet és mit érdemes nézni a szerelmesek napján.

Gázórás akciók és alapítványi milliók – Radics Béla, a Fidesz ifjú performanszművésze

A 30 éves Radics Bélát Zuglóból juttatná be a Fidesz a Parlamentbe. A politikus az elmúlt években az erzsébetvárosi Fidelitasból indulva kötött ki a Fővárosi Közgyűlésben, politikai ellenfelei szerint legfőbb erénye, hogy kiválóan fel tudja mondani pártja propagandáját. Portrénk Radics Béláról, a Szentkirályi Alexandra-féle budapesti Fidesz reménységéről.

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.