Film

Mélyen tisztelt publikum!

Vermes Dorka: Árni

  • - turcsányi -
  • 2024. február 21.

Kritika

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

De szerintem nem erre gondolt. Vermes Dorka vándorcirkusza ugyanis a nap huszonkét órájában nélkülöz minden romantikát. S ha még csak azt! Sok minden mást is nélkülöz, leginkább persze az anyagiakat. S hát, híján lehetnek számos lelki dolognak is, jobbára a hitnek, a jövőnek és a valahai nagy elszánásoknak (már ha volt ilyenjük egyáltalán).

Ilyen cirkuszt látott már mindenki, még ha közel nem is merészkedtünk hozzá mindannyian; ott vernek tanyát az alvégen, a sorompó vagy a siló mellett, kicsapják legelni szőrüket hullató állataikat, s verik, csak verik a sátrat, csotrogány autójuk pedig felszántja a kistelepülést: itt van, megjött Zampano vagy valaki más, a világhírű Apollo Cirkusz, légtornászok, a szavannák veszedelmes vadjai, illuzionisták, bűvészinasok, ezer csoda. Aztán a jegyszedő gyerek mackónadrágban és cilinderben zsonglőrködik három kislabdával – és valahogy megszületik mégis a varázslat.

A varázslattal Vermes sem marad adós, remek pillanatai vannak a filmjének, s a műegész is kellőképpen összeszedett. Kiemelkedő momentum ebben az erős egészben, amikor megmutatja direktben is a varázslatot, kétszer is nekifut, s mindkétszer gyönyörűen teljesít. Először akkor, amikor filmjének vándorcirkuszosai tartanak előadást, másodszor pedig, amikor az addig szárnyszegett hőse kilép a rivaldába – valóban emlékezetes jelenetek. Ráadásul a felállás is az alkotóknak kedvez, rég­óta köztudott, hogy egy ilyen trupp tele van originális figurákkal, a manézsillatban pácolt lélek kiül az arcra is, s nem kell még holmi csodabogárnak sem lenni, hogy egy-egy ilyen alak magára vonja a szükségképpen nyitott tekintetet. Ám ezzel együtt is feltűnő, milyen jól bánik az elsőfilmes rendező a színészeivel, s persze az is, hogy Spolarics Andrea mater familiasa a honi színművészet hófödte csúcsain járja vándorútját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.