Film

Mélyen tisztelt publikum!

Vermes Dorka: Árni

  • - turcsányi -
  • 2024. február 21.

Kritika

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

De szerintem nem erre gondolt. Vermes Dorka vándorcirkusza ugyanis a nap huszonkét órájában nélkülöz minden romantikát. S ha még csak azt! Sok minden mást is nélkülöz, leginkább persze az anyagiakat. S hát, híján lehetnek számos lelki dolognak is, jobbára a hitnek, a jövőnek és a valahai nagy elszánásoknak (már ha volt ilyenjük egyáltalán).

Ilyen cirkuszt látott már mindenki, még ha közel nem is merészkedtünk hozzá mindannyian; ott vernek tanyát az alvégen, a sorompó vagy a siló mellett, kicsapják legelni szőrüket hullató állataikat, s verik, csak verik a sátrat, csotrogány autójuk pedig felszántja a kistelepülést: itt van, megjött Zampano vagy valaki más, a világhírű Apollo Cirkusz, légtornászok, a szavannák veszedelmes vadjai, illuzionisták, bűvészinasok, ezer csoda. Aztán a jegyszedő gyerek mackónadrágban és cilinderben zsonglőrködik három kislabdával – és valahogy megszületik mégis a varázslat.

A varázslattal Vermes sem marad adós, remek pillanatai vannak a filmjének, s a műegész is kellőképpen összeszedett. Kiemelkedő momentum ebben az erős egészben, amikor megmutatja direktben is a varázslatot, kétszer is nekifut, s mindkétszer gyönyörűen teljesít. Először akkor, amikor filmjének vándorcirkuszosai tartanak előadást, másodszor pedig, amikor az addig szárnyszegett hőse kilép a rivaldába – valóban emlékezetes jelenetek. Ráadásul a felállás is az alkotóknak kedvez, rég­óta köztudott, hogy egy ilyen trupp tele van originális figurákkal, a manézsillatban pácolt lélek kiül az arcra is, s nem kell még holmi csodabogárnak sem lenni, hogy egy-egy ilyen alak magára vonja a szükségképpen nyitott tekintetet. Ám ezzel együtt is feltűnő, milyen jól bánik az elsőfilmes rendező a színészeivel, s persze az is, hogy Spolarics Andrea mater familiasa a honi színművészet hófödte csúcsain járja vándorútját.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.