Rádió

Metában vagyunk

Probléma Hajóssal és Márkóval

Kritika

Szögezzük le rögtön, ennek a műsornak a célja a szórakoztatás. Persze még a legkegyetlenebb rétegműsorok is szórakoztatók – valakinek.

„Hajós András és Linczényi Márkó célja hétről hétre megmutatni, hogy a problémák nem állják útját a sikernek.” Ez a műsor alapvetése, a struktúra pedig a következőképpen néz ki: az adás mindenkori vendégét hosszú, kacskaringós felvezetés után mutatja be a két házigazda, majd megkérik, hogy ismertesse „a magával hozott” problémát, aztán vagy erről, vagy valami másról beszélnek körülbelül egy órán keresztül. Mi sem egyszerűbb, hihetnénk, ha nem tudnánk, hogy a legpuritánabb szerkezeteket a legnehezebb megtölteni igazán érdekes tartalommal. A rádiós időkben ezt megsegítették mindenféle pluszeszközök, zenei betétek, színes bejátszások, archív részletek, hangzó háttér. A ránk köszöntött újprimitív tartalom-előállítás korában ilyesmiről szó sincs. Mint kiderült, nem a szerző és nem is a műsorvezető, hanem a szerkesztő halott. Az összes.

Abban a világban, ahol minden azon múlik, hogy a megszólalók mennyire lehengerlő személyiségek, minden megszólaló túltolja. Ez nem kizárólag az ő hibájuk, ilyen a közeg, ilyen a közönségük, ilyen a világ, a műsorvezetői figurák afféle tükörképeink. Nem mindig jó ebbe a tükörbe nézni. Hajós és Linczényi ezt a problematikát alighanem átérzik mélyen, legalábbis erre utal, hogy folyamatosan „metában” vannak. Úgy beszélnek, ahogy egy nagyon mai podcast házigazdának kell, de közben ki is kacsintanak a hallgatóra, hogy jelezzék, kettős játékról, szerepről, médiaimágóról van szó. Mindezt olyan rutinos enerváltsággal, hogy a végére nehéz nem arra gondolni, hogy ez a szerep mégiscsak a szereplő maga. Eggyé váltak. És azt is érdekes megfigyelni, hogy az önirónia is lehet narcisztikus.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.