Rádió

Metában vagyunk

Probléma Hajóssal és Márkóval

Kritika

Szögezzük le rögtön, ennek a műsornak a célja a szórakoztatás. Persze még a legkegyetlenebb rétegműsorok is szórakoztatók – valakinek.

„Hajós András és Linczényi Márkó célja hétről hétre megmutatni, hogy a problémák nem állják útját a sikernek.” Ez a műsor alapvetése, a struktúra pedig a következőképpen néz ki: az adás mindenkori vendégét hosszú, kacskaringós felvezetés után mutatja be a két házigazda, majd megkérik, hogy ismertesse „a magával hozott” problémát, aztán vagy erről, vagy valami másról beszélnek körülbelül egy órán keresztül. Mi sem egyszerűbb, hihetnénk, ha nem tudnánk, hogy a legpuritánabb szerkezeteket a legnehezebb megtölteni igazán érdekes tartalommal. A rádiós időkben ezt megsegítették mindenféle pluszeszközök, zenei betétek, színes bejátszások, archív részletek, hangzó háttér. A ránk köszöntött újprimitív tartalom-előállítás korában ilyesmiről szó sincs. Mint kiderült, nem a szerző és nem is a műsorvezető, hanem a szerkesztő halott. Az összes.

Abban a világban, ahol minden azon múlik, hogy a megszólalók mennyire lehengerlő személyiségek, minden megszólaló túltolja. Ez nem kizárólag az ő hibájuk, ilyen a közeg, ilyen a közönségük, ilyen a világ, a műsorvezetői figurák afféle tükörképeink. Nem mindig jó ebbe a tükörbe nézni. Hajós és Linczényi ezt a problematikát alighanem átérzik mélyen, legalábbis erre utal, hogy folyamatosan „metában” vannak. Úgy beszélnek, ahogy egy nagyon mai podcast házigazdának kell, de közben ki is kacsintanak a hallgatóra, hogy jelezzék, kettős játékról, szerepről, médiaimágóról van szó. Mindezt olyan rutinos enerváltsággal, hogy a végére nehéz nem arra gondolni, hogy ez a szerep mégiscsak a szereplő maga. Eggyé váltak. És azt is érdekes megfigyelni, hogy az önirónia is lehet narcisztikus.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.