Színház

Mi, férgek

Kárpáti Péter: Én, a féreg – Kafka kabaré

Kritika

Az előadásban, amelyet Franz Kafka Az átváltozás című elbeszélése alapján Kárpáti Péter írt és Kovács D. Dániel rendezett, mi, nézők kapjuk meg a címszerepet.

Nemcsak az történik, hogy néhány játszó elvegyül köztünk, hogy aztán mellőlünk kiabáljanak be, és nemcsak az, hogy Gregor (Tőtős Ádám) az átváltozása után is velünk üli (szinte végig) az előadást, hanem ténylegesen mi vagyunk a főhős csápjai, rágószervei, szelvényei és a száz féreglába is. Nem elég, hogy szinte önkéntelenül bevonódnánk, folyton be is vonnak. „Igen vagy nem?” – szegezi nekünk a kérdést Grete (Trabalka Cecília), és nekünk udvarol Ingrid (Tasnádi-Sáhy Noémi) is, akit elbűvölnek a csáprágók. Ő volt az „ember Gregor” barátnője, és miközben tovább teszi a szépet a „féreg Gregornak”, az orvossal (Szotyori József) szintén kokettál. De az alkotók nem állnak meg itt.

Az izgatott családot mi is Gregor nézőpontjából látjuk: egy szárnyas teraszajtó foltos kazettás üvegjein át, a szoba csillárjának sárgás fényében; torzítva, mintegy „féregszemüvegen” keresztül érzékeljük a benti jeleneteket. A szereplők sárgás-zöldes fényekben derengenek, akárha nem emberi spektrumban látszódnának (díszlet: Szakács Ferenc). Hangjaik is tompán jutnak el hallószerveinkhez. Amikor a család rátöri az erkélyajtót Gregorra, és a színészek kilépnek a szobából, olyan ravaszul vannak megvilágítva, hogy csak fekete körvonalukat látjuk. A rendező egy másik Kafka-regényre is tesz utalást: a papírok a Levél apámtól című műből kerülnek a szekrénybe.

A kafkai abszurd kabarés elemekkel keveredik; szórakozva borzongunk, ami egy nyári szabadtéri színházi estén mindenképpen előny. Leginkább akkor zökkenünk ki, amikor minden elsötétül, és az egyik férfi szereplő (Kocsis Gyula) köztünk ülve eljátssza, hogy ő a nézőterek állandóan jelen lévő, krónikus köhögésben szenvedő idős hölgy nézője, aki óvatoskodva, ám annál hangosabb csörgéssel-zörgéssel veszi ki retiküljéből és csomagolja ki a mentolos cukorkát – miközben persze neki áll feljebb, még be is kiabál. A helyzetkomikumra épülő magánszámon fogjuk a hasunkat, miközben agyunk egy távoli sarkában azon kattogunk, hogyan férhet meg ilyen problémátlanul Kafka a jelenünkkel. Kárpátiék remekül komponálják meg az előadást: annyira lefoglal minket féreg mivoltunk, hogy már egy olyan obszcén jeleneten sem ütközünk meg, amilyen mellett rendes körülmények közt nem mennénk el szó nélkül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.