Színház

Mi, férgek

Kárpáti Péter: Én, a féreg – Kafka kabaré

Kritika

Az előadásban, amelyet Franz Kafka Az átváltozás című elbeszélése alapján Kárpáti Péter írt és Kovács D. Dániel rendezett, mi, nézők kapjuk meg a címszerepet.

Nemcsak az történik, hogy néhány játszó elvegyül köztünk, hogy aztán mellőlünk kiabáljanak be, és nemcsak az, hogy Gregor (Tőtős Ádám) az átváltozása után is velünk üli (szinte végig) az előadást, hanem ténylegesen mi vagyunk a főhős csápjai, rágószervei, szelvényei és a száz féreglába is. Nem elég, hogy szinte önkéntelenül bevonódnánk, folyton be is vonnak. „Igen vagy nem?” – szegezi nekünk a kérdést Grete (Trabalka Cecília), és nekünk udvarol Ingrid (Tasnádi-Sáhy Noémi) is, akit elbűvölnek a csáprágók. Ő volt az „ember Gregor” barátnője, és miközben tovább teszi a szépet a „féreg Gregornak”, az orvossal (Szotyori József) szintén kokettál. De az alkotók nem állnak meg itt.

Az izgatott családot mi is Gregor nézőpontjából látjuk: egy szárnyas teraszajtó foltos kazettás üvegjein át, a szoba csillárjának sárgás fényében; torzítva, mintegy „féregszemüvegen” keresztül érzékeljük a benti jeleneteket. A szereplők sárgás-zöldes fényekben derengenek, akárha nem emberi spektrumban látszódnának (díszlet: Szakács Ferenc). Hangjaik is tompán jutnak el hallószerveinkhez. Amikor a család rátöri az erkélyajtót Gregorra, és a színészek kilépnek a szobából, olyan ravaszul vannak megvilágítva, hogy csak fekete körvonalukat látjuk. A rendező egy másik Kafka-regényre is tesz utalást: a papírok a Levél apámtól című műből kerülnek a szekrénybe.

A kafkai abszurd kabarés elemekkel keveredik; szórakozva borzongunk, ami egy nyári szabadtéri színházi estén mindenképpen előny. Leginkább akkor zökkenünk ki, amikor minden elsötétül, és az egyik férfi szereplő (Kocsis Gyula) köztünk ülve eljátssza, hogy ő a nézőterek állandóan jelen lévő, krónikus köhögésben szenvedő idős hölgy nézője, aki óvatoskodva, ám annál hangosabb csörgéssel-zörgéssel veszi ki retiküljéből és csomagolja ki a mentolos cukorkát – miközben persze neki áll feljebb, még be is kiabál. A helyzetkomikumra épülő magánszámon fogjuk a hasunkat, miközben agyunk egy távoli sarkában azon kattogunk, hogyan férhet meg ilyen problémátlanul Kafka a jelenünkkel. Kárpátiék remekül komponálják meg az előadást: annyira lefoglal minket féreg mivoltunk, hogy már egy olyan obszcén jeleneten sem ütközünk meg, amilyen mellett rendes körülmények közt nem mennénk el szó nélkül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.