Színház

Mi, férgek

Kárpáti Péter: Én, a féreg – Kafka kabaré

Kritika

Az előadásban, amelyet Franz Kafka Az átváltozás című elbeszélése alapján Kárpáti Péter írt és Kovács D. Dániel rendezett, mi, nézők kapjuk meg a címszerepet.

Nemcsak az történik, hogy néhány játszó elvegyül köztünk, hogy aztán mellőlünk kiabáljanak be, és nemcsak az, hogy Gregor (Tőtős Ádám) az átváltozása után is velünk üli (szinte végig) az előadást, hanem ténylegesen mi vagyunk a főhős csápjai, rágószervei, szelvényei és a száz féreglába is. Nem elég, hogy szinte önkéntelenül bevonódnánk, folyton be is vonnak. „Igen vagy nem?” – szegezi nekünk a kérdést Grete (Trabalka Cecília), és nekünk udvarol Ingrid (Tasnádi-Sáhy Noémi) is, akit elbűvölnek a csáprágók. Ő volt az „ember Gregor” barátnője, és miközben tovább teszi a szépet a „féreg Gregornak”, az orvossal (Szotyori József) szintén kokettál. De az alkotók nem állnak meg itt.

Az izgatott családot mi is Gregor nézőpontjából látjuk: egy szárnyas teraszajtó foltos kazettás üvegjein át, a szoba csillárjának sárgás fényében; torzítva, mintegy „féregszemüvegen” keresztül érzékeljük a benti jeleneteket. A szereplők sárgás-zöldes fényekben derengenek, akárha nem emberi spektrumban látszódnának (díszlet: Szakács Ferenc). Hangjaik is tompán jutnak el hallószerveinkhez. Amikor a család rátöri az erkélyajtót Gregorra, és a színészek kilépnek a szobából, olyan ravaszul vannak megvilágítva, hogy csak fekete körvonalukat látjuk. A rendező egy másik Kafka-regényre is tesz utalást: a papírok a Levél apámtól című műből kerülnek a szekrénybe.

A kafkai abszurd kabarés elemekkel keveredik; szórakozva borzongunk, ami egy nyári szabadtéri színházi estén mindenképpen előny. Leginkább akkor zökkenünk ki, amikor minden elsötétül, és az egyik férfi szereplő (Kocsis Gyula) köztünk ülve eljátssza, hogy ő a nézőterek állandóan jelen lévő, krónikus köhögésben szenvedő idős hölgy nézője, aki óvatoskodva, ám annál hangosabb csörgéssel-zörgéssel veszi ki retiküljéből és csomagolja ki a mentolos cukorkát – miközben persze neki áll feljebb, még be is kiabál. A helyzetkomikumra épülő magánszámon fogjuk a hasunkat, miközben agyunk egy távoli sarkában azon kattogunk, hogyan férhet meg ilyen problémátlanul Kafka a jelenünkkel. Kárpátiék remekül komponálják meg az előadást: annyira lefoglal minket féreg mivoltunk, hogy már egy olyan obszcén jeleneten sem ütközünk meg, amilyen mellett rendes körülmények közt nem mennénk el szó nélkül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.