Színház

Mi, férgek

Kárpáti Péter: Én, a féreg – Kafka kabaré

Kritika

Az előadásban, amelyet Franz Kafka Az átváltozás című elbeszélése alapján Kárpáti Péter írt és Kovács D. Dániel rendezett, mi, nézők kapjuk meg a címszerepet.

Nemcsak az történik, hogy néhány játszó elvegyül köztünk, hogy aztán mellőlünk kiabáljanak be, és nemcsak az, hogy Gregor (Tőtős Ádám) az átváltozása után is velünk üli (szinte végig) az előadást, hanem ténylegesen mi vagyunk a főhős csápjai, rágószervei, szelvényei és a száz féreglába is. Nem elég, hogy szinte önkéntelenül bevonódnánk, folyton be is vonnak. „Igen vagy nem?” – szegezi nekünk a kérdést Grete (Trabalka Cecília), és nekünk udvarol Ingrid (Tasnádi-Sáhy Noémi) is, akit elbűvölnek a csáprágók. Ő volt az „ember Gregor” barátnője, és miközben tovább teszi a szépet a „féreg Gregornak”, az orvossal (Szotyori József) szintén kokettál. De az alkotók nem állnak meg itt.

Az izgatott családot mi is Gregor nézőpontjából látjuk: egy szárnyas teraszajtó foltos kazettás üvegjein át, a szoba csillárjának sárgás fényében; torzítva, mintegy „féregszemüvegen” keresztül érzékeljük a benti jeleneteket. A szereplők sárgás-zöldes fényekben derengenek, akárha nem emberi spektrumban látszódnának (díszlet: Szakács Ferenc). Hangjaik is tompán jutnak el hallószerveinkhez. Amikor a család rátöri az erkélyajtót Gregorra, és a színészek kilépnek a szobából, olyan ravaszul vannak megvilágítva, hogy csak fekete körvonalukat látjuk. A rendező egy másik Kafka-regényre is tesz utalást: a papírok a Levél apámtól című műből kerülnek a szekrénybe.

A kafkai abszurd kabarés elemekkel keveredik; szórakozva borzongunk, ami egy nyári szabadtéri színházi estén mindenképpen előny. Leginkább akkor zökkenünk ki, amikor minden elsötétül, és az egyik férfi szereplő (Kocsis Gyula) köztünk ülve eljátssza, hogy ő a nézőterek állandóan jelen lévő, krónikus köhögésben szenvedő idős hölgy nézője, aki óvatoskodva, ám annál hangosabb csörgéssel-zörgéssel veszi ki retiküljéből és csomagolja ki a mentolos cukorkát – miközben persze neki áll feljebb, még be is kiabál. A helyzetkomikumra épülő magánszámon fogjuk a hasunkat, miközben agyunk egy távoli sarkában azon kattogunk, hogyan férhet meg ilyen problémátlanul Kafka a jelenünkkel. Kárpátiék remekül komponálják meg az előadást: annyira lefoglal minket féreg mivoltunk, hogy már egy olyan obszcén jeleneten sem ütközünk meg, amilyen mellett rendes körülmények közt nem mennénk el szó nélkül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.