Kiállítás

Mit akarsz, gepárd?

Szántay Zsófia: Ház vagy írás? – Utópiák nyomában a Napvárostól a Fővárosig

Kritika

A kiállítás a NAUTES Építészműterem társalapítójának tíz éven át tartó, az utópia és az építészet kapcsolatait vizsgáló kutatómunkáját foglalja össze. Egy komplex mátrixban láthatunk vázlatos építészeti modelleket, kiváló épületfotókat, illetve rajzokat, térbeli diagramokat és 3D-s nyomtatóval készített alakzatokat.

Ez utóbbiak mellett ismertető és irodalmi szövegek találhatók, amelyek néha egészen személyesek, máskor ironikusak, némelyik objektum mellett fel is hangzanak e szövegek szimpla felolvasásként, esetenként zenei betétekkel kiegészítve. Továbbá kiállítottak még két fényinstallációt, egy művészkönyvet és Tudisco Júlia animációját is.

Ez a sokféleség és sokszínűség kétségkívül (bár nem minden esetben) jót tesz e remekül installált kiállításnak, amely a földszinti és az emeleti teremsor mellett aktívan használja a bejárati teret, az emeletre vezető folyosót és a kertet. Mindehhez egy rajzolt, az építész személyes megjegyzéseivel tarkított térképet is kap a látogató: főbejárat („itt jöttél be”), fikció-földszint („itt múltbeli utópiákban merülhetsz el”), vita lépcsőház („már-már veszekedés”), valóság-emelet („itt végre rendes építészet van”). Az átnézeti térképet helyiséglista is kiegészíti, például a bejárati előteret uraló papírtekercs szövegcunamija a tér korábbi funkciójára utaló „kérdések kocsiáthajtója” nevet viseli, míg pandant-ja az emeleten „a válaszok folyosója” címet kapta. Nem véletlen ez a hosszas leírás; ez a kiállítás nem olyan, ahol lazán nézelődünk: mindennek megvan a szabályos (bár organikus) rendje, amelynek áttekintésére sok időt kell szánni.

Az alsó szint első terme a további helyiségek két olvasási módját kínálja fel. Itt látható a művészkönyv, az Eutoposz Kódex a szerző rajzaival és történetekkel, s itt szerepel a város archetípusok kettős definíciója, az elméleti és irodalmi megközelítése (az ideális utópia világának kulcsfogalmai) és a megálmodott, illetve megvalósult városok típusainak összekapcsolása. Így a Tudás fogalmának térértelmezése a Napváros, a Szabadságé a Falanszter, az Édené Freeland, az Istené pedig a Biosphere II. Minden teremben elolvasható az adott típus lakóközösséghez és térhez kapcsolódó elmélete, megpakolva néha vicces ismeretekkel is. Ehhez társul a terek hasonló elrendezése (3 belógatott fólia: egy a szerző Kódexben szereplő rajzával, egy a város felskiccelt látképével, egy pedig a tételmondattal). Egyetlen példa az itt fellelhető érdekes információmorzsákra: Charles Fourier falansztermodellje az általános szenvedélytípusok alapján 810 embertípust kategorizált; így az utópisztikus városában 1620 lakót képzelt el. A fele-fele arány miatt így senki sem maradt volna pártában, s nem lettek volna agglegények.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)