Ez utóbbiak mellett ismertető és irodalmi szövegek találhatók, amelyek néha egészen személyesek, máskor ironikusak, némelyik objektum mellett fel is hangzanak e szövegek szimpla felolvasásként, esetenként zenei betétekkel kiegészítve. Továbbá kiállítottak még két fényinstallációt, egy művészkönyvet és Tudisco Júlia animációját is.
Ez a sokféleség és sokszínűség kétségkívül (bár nem minden esetben) jót tesz e remekül installált kiállításnak, amely a földszinti és az emeleti teremsor mellett aktívan használja a bejárati teret, az emeletre vezető folyosót és a kertet. Mindehhez egy rajzolt, az építész személyes megjegyzéseivel tarkított térképet is kap a látogató: főbejárat („itt jöttél be”), fikció-földszint („itt múltbeli utópiákban merülhetsz el”), vita lépcsőház („már-már veszekedés”), valóság-emelet („itt végre rendes építészet van”). Az átnézeti térképet helyiséglista is kiegészíti, például a bejárati előteret uraló papírtekercs szövegcunamija a tér korábbi funkciójára utaló „kérdések kocsiáthajtója” nevet viseli, míg pandant-ja az emeleten „a válaszok folyosója” címet kapta. Nem véletlen ez a hosszas leírás; ez a kiállítás nem olyan, ahol lazán nézelődünk: mindennek megvan a szabályos (bár organikus) rendje, amelynek áttekintésére sok időt kell szánni.
Az alsó szint első terme a további helyiségek két olvasási módját kínálja fel. Itt látható a művészkönyv, az Eutoposz Kódex a szerző rajzaival és történetekkel, s itt szerepel a város archetípusok kettős definíciója, az elméleti és irodalmi megközelítése (az ideális utópia világának kulcsfogalmai) és a megálmodott, illetve megvalósult városok típusainak összekapcsolása. Így a Tudás fogalmának térértelmezése a Napváros, a Szabadságé a Falanszter, az Édené Freeland, az Istené pedig a Biosphere II. Minden teremben elolvasható az adott típus lakóközösséghez és térhez kapcsolódó elmélete, megpakolva néha vicces ismeretekkel is. Ehhez társul a terek hasonló elrendezése (3 belógatott fólia: egy a szerző Kódexben szereplő rajzával, egy a város felskiccelt látképével, egy pedig a tételmondattal). Egyetlen példa az itt fellelhető érdekes információmorzsákra: Charles Fourier falansztermodellje az általános szenvedélytípusok alapján 810 embertípust kategorizált; így az utópisztikus városában 1620 lakót képzelt el. A fele-fele arány miatt így senki sem maradt volna pártában, s nem lettek volna agglegények.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
