Valahogy így lehetne elképzelni a Netflix illetékese és Andrew Dominik közti beszélgetést:
– Nos, először Nick Cave, most meg Monroe? Kár, hogy Presley-t már elvitte a Luhrmann. Mivel már vagy másfél éve nem jött ki semmi a szösziről, támogatjuk az ötletet. De azt ugye tudod, hogy ez már nem az a világ, ahol rivaldafényben úszó mellekkel és túlfűtött szexjelenetekkel el lehet érni, amit mi itt szeretnénk? Ezeknek a nézőknek már valami tartalom kell, elgondolkodtatás, társadalmi vonatkozás, és ne feledkezz meg a kötelező körökről sem.
– Igen, terveink szerint ez egy igazi testszagú életrajzi film lesz, ahol megmutatjuk, hogy Norma Jeane a környezete áldozata, s közben reflektálunk a korszellem javulni képtelen hibáira, a kezünkben lévő fikció hatalmát pedig arra használjuk, hogy visszaadjuk az ereje egy részét, és igazságot szolgáltassunk neki.
– Jól van, azért ez nem a Frida, ez Marilyn Monroe! Ha kipipáltad a PC-checkpointokat, azért domborodjon ki a művésznő… karakterisztikája is. Egyébként, ne aggódj, ha jól csinálják, egy ilyen dráma többet hozhat, mint a pornó. Annyi a titka, hogy itt a test helyett a mindfuckra kell rámenni…
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
