Film

Mit lehet még lehúzni?

Andrew Dominik: Szöszi

Kritika

Úgy tűnik, még mindig nem unjuk a régi nagy nevek pufogtatását, és ha a róluk készült film némi katasztrófaturizmusra is lehetőséget ad, a siker garantált.

Valahogy így lehetne elképzelni a Netflix illetékese és Andrew Dominik közti beszélgetést:

– Nos, először Nick Cave, most meg Monroe? Kár, hogy Presley-t már elvitte a Luhrmann. Mivel már vagy másfél éve nem jött ki semmi a szösziről, támogatjuk az ötletet. De azt ugye tudod, hogy ez már nem az a világ, ahol rivaldafényben úszó mellekkel és túlfűtött szexjelenetekkel el lehet érni, amit mi itt szeretnénk? Ezeknek a nézőknek már valami tartalom kell, elgondolkodtatás, társadalmi vonatkozás, és ne feledkezz meg a kötelező körökről sem.

– Igen, terveink szerint ez egy igazi testszagú életrajzi film lesz, ahol megmutatjuk, hogy Norma Jeane a környezete áldozata, s közben reflektálunk a korszellem javulni képtelen hibáira, a kezünkben lévő fikció hatalmát pedig arra használjuk, hogy visszaadjuk az ereje egy részét, és igazságot szolgáltassunk neki.

– Jól van, azért ez nem a Frida, ez Marilyn Monroe! Ha kipipáltad a PC-checkpointokat, azért domborodjon ki a művésznő… karakterisztikája is. Egyébként, ne aggódj, ha jól csinálják, egy ilyen dráma többet hozhat, mint a pornó. Annyi a titka, hogy itt a test helyett a mindfuckra kell rámenni…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.