Valahogy így lehetne elképzelni a Netflix illetékese és Andrew Dominik közti beszélgetést:
– Nos, először Nick Cave, most meg Monroe? Kár, hogy Presley-t már elvitte a Luhrmann. Mivel már vagy másfél éve nem jött ki semmi a szösziről, támogatjuk az ötletet. De azt ugye tudod, hogy ez már nem az a világ, ahol rivaldafényben úszó mellekkel és túlfűtött szexjelenetekkel el lehet érni, amit mi itt szeretnénk? Ezeknek a nézőknek már valami tartalom kell, elgondolkodtatás, társadalmi vonatkozás, és ne feledkezz meg a kötelező körökről sem.
– Igen, terveink szerint ez egy igazi testszagú életrajzi film lesz, ahol megmutatjuk, hogy Norma Jeane a környezete áldozata, s közben reflektálunk a korszellem javulni képtelen hibáira, a kezünkben lévő fikció hatalmát pedig arra használjuk, hogy visszaadjuk az ereje egy részét, és igazságot szolgáltassunk neki.
– Jól van, azért ez nem a Frida, ez Marilyn Monroe! Ha kipipáltad a PC-checkpointokat, azért domborodjon ki a művésznő… karakterisztikája is. Egyébként, ne aggódj, ha jól csinálják, egy ilyen dráma többet hozhat, mint a pornó. Annyi a titka, hogy itt a test helyett a mindfuckra kell rámenni…
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
