Film

Mit lehet még lehúzni?

Andrew Dominik: Szöszi

Kritika

Úgy tűnik, még mindig nem unjuk a régi nagy nevek pufogtatását, és ha a róluk készült film némi katasztrófaturizmusra is lehetőséget ad, a siker garantált.

Valahogy így lehetne elképzelni a Netflix illetékese és Andrew Dominik közti beszélgetést:

– Nos, először Nick Cave, most meg Monroe? Kár, hogy Presley-t már elvitte a Luhrmann. Mivel már vagy másfél éve nem jött ki semmi a szösziről, támogatjuk az ötletet. De azt ugye tudod, hogy ez már nem az a világ, ahol rivaldafényben úszó mellekkel és túlfűtött szexjelenetekkel el lehet érni, amit mi itt szeretnénk? Ezeknek a nézőknek már valami tartalom kell, elgondolkodtatás, társadalmi vonatkozás, és ne feledkezz meg a kötelező körökről sem.

– Igen, terveink szerint ez egy igazi testszagú életrajzi film lesz, ahol megmutatjuk, hogy Norma Jeane a környezete áldozata, s közben reflektálunk a korszellem javulni képtelen hibáira, a kezünkben lévő fikció hatalmát pedig arra használjuk, hogy visszaadjuk az ereje egy részét, és igazságot szolgáltassunk neki.

– Jól van, azért ez nem a Frida, ez Marilyn Monroe! Ha kipipáltad a PC-checkpointokat, azért domborodjon ki a művésznő… karakterisztikája is. Egyébként, ne aggódj, ha jól csinálják, egy ilyen dráma többet hozhat, mint a pornó. Annyi a titka, hogy itt a test helyett a mindfuckra kell rámenni…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.