Kiállítás

Nők, tájban

Januško Klaudia: Too Hot to Handle

Kritika

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

A művészről szóló írásokban rendre feltűnik még a kiberfeminizmus és a neomedievalizmus terminus technicus is, jelezve, hogy művei mögött a feminizmus negyedik hullámához tartozó elméletek húzódnak meg. Az ökofeminizmus a környezet, a nemek és a társadalmi igazságosság közötti összefüggések feltárására törekszik (Ariel Salleh, 2017), a kiberfemizmus vagy kiberszexizmus (Laurie Penny, 2013) pedig a férfiak uralta technológia, a globális internet korában vizsgálja a nők szerepét. Ugyan a neo­medievalizmus fogalmát már Umberto Eco is használta, újabban egyre divatosabb a rohamléptekben az új középkor felé haladó globális tendenciák leírásában (illetve az ál- vagy pszeudó-középkori filmek, filmsorozatok bemutatásakor). Bár „szerencsére” esetünkben a kiállításon ezen elméletek nem annyira témaszinten, inkább eszközként vagy háttérként jelennek meg.

A kiállítás egyik előzménye a 2023 nyarán a Liget Galériában bemutatott Her Body, Himself című kiállítás anyaga, ahol egyebek mellett a final girl-archetípust vizsgálta (a final girl a slash filmekben vagy videójátékokban feltűnő nőalak, aki kezdeti ártatlanságát feladva az erőszakra erőszakkal, gyilkolással és leszámolással válaszol). Az itt feltűnő alakok (Jeanne d’Arc, Édes Anna) nyomán a művész a final girl és a háziasszony szerepkörét egyesítve egy olyan videót is bemutatott (Main Character), amely Martha Rosler 1975-ben készült feminista performance és videóművészeti alkotásának mai átirataként is olvasható. Ebben Januško láncing-kötényben és mindenféle szúró-vágó eszközzel felszerelve elkészít egy szendvicset, miközben a ruházatához, a főzési eszközökhöz és alapanyagokhoz kapcsolt érzékelők segítségével részben női főhősökkel rendelkező, neomedievalista videójátékok zenéiből szólalnak meg részletek. A „felfegyverzés” arra a tényre utal, hogy a nők ellen elkövetett, családon belüli erőszak többsége a konyhában történik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.