Nők, tájban

Januško Klaudia: Too Hot to Handle

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

A művészről szóló írásokban rendre feltűnik még a kiberfeminizmus és a neomedievalizmus terminus technicus is, jelezve, hogy művei mögött a feminizmus negyedik hullámához tartozó elméletek húzódnak meg. Az ökofeminizmus a környezet, a nemek és a társadalmi igazságosság közötti összefüggések feltárására törekszik (Ariel Salleh, 2017), a kiberfemizmus vagy kiberszexizmus (Laurie Penny, 2013) pedig a férfiak uralta technológia, a globális internet korában vizsgálja a nők szerepét. Ugyan a neo­medievalizmus fogalmát már Umberto Eco is használta, újabban egyre divatosabb a rohamléptekben az új középkor felé haladó globális tendenciák leírásában (illetve az ál- vagy pszeudó-középkori filmek, filmsorozatok bemutatásakor). Bár „szerencsére” esetünkben a kiállításon ezen elméletek nem annyira témaszinten, inkább eszközként vagy háttérként jelennek meg.

A kiállítás egyik előzménye a 2023 nyarán a Liget Galériában bemutatott Her Body, Himself című kiállítás anyaga, ahol egyebek mellett a final girl-archetípust vizsgálta (a final girl a slash filmekben vagy videójátékokban feltűnő nőalak, aki kezdeti ártatlanságát feladva az erőszakra erőszakkal, gyilkolással és leszámolással válaszol). Az itt feltűnő alakok (Jeanne d’Arc, Édes Anna) nyomán a művész a final girl és a háziasszony szerepkörét egyesítve egy olyan videót is bemutatott (Main Character), amely Martha Rosler 1975-ben készült feminista performance és videóművészeti alkotásának mai átirataként is olvasható. Ebben Januško láncing-kötényben és mindenféle szúró-vágó eszközzel felszerelve elkészít egy szendvicset, miközben a ruházatához, a főzési eszközökhöz és alapanyagokhoz kapcsolt érzékelők segítségével részben női főhősökkel rendelkező, neomedievalista videójátékok zenéiből szólalnak meg részletek. A „felfegyverzés” arra a tényre utal, hogy a nők ellen elkövetett, családon belüli erőszak többsége a konyhában történik.