Rádió

Nosztalgia nélkül

A Szabad Európa podcastsorozata

Kritika

Elég erős május 1-jei anyaggal állt elő a Szabad Európa podcastsorozata. Persze nincs is nehéz dolguk, óriási anyagból válogathatnak a – valamiért meg nem nevezett – műsorkészítők. Itt jegyezzük meg, hogy nemcsak a podcast munkatársai nincsenek nevesítve, de maga a podcast sem: egyszerűen az anyaoldal és az egykori legendás rádiócsatorna nevét viseli.

A Szabad Európa névre hallgató online lap minden vasárnap közzétesz egy kiválasztott anyagot az egykori rádiócsatorna archív műsorai közül. Hogy miért pont azt, és miért pont akkor, arról a szerkesztőket lehetne megkérdezni, ha ki lehetne deríteni, kik is ők. Mi többnyire nem látunk nagyon erős összefüggéseket a jelen dátumok és a hozzájuk csatolt régi anyagok között, de az sem kizárt, hogy mégis létezik ilyesmi. Április 3-án az 1990-es választásokról szóló műsor időzítése természetesen nem lehetett a véletlen műve, de hogy egy hétre rá miért pont a Tolnay Klárival készített interjút tették ki, vagy kicsivel korábban miért épp a Bessenyei Ferenccel felvett beszélgetést, az már nem ennyire világos. Mint ahogy az sem, hogy május 1-jén miért éppen a III/III-as ügyosztály egykori vezetőjével, Horváth József nyugalmazott tábornokkal felvett anyagot tették újra hallhatóvá. Mindegyik műsor kordokumentum, valóságos időutazás-élmény hallgatni ezeket – még ha nem is mindig a legnagyszerűbb időkbe repítenek vissza a felvételek. A Szabad Európa podcastsorozata nem egy kifejezett nosztalgiabuli.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.