Rádió

Nosztalgia nélkül

A Szabad Európa podcastsorozata

Kritika

Elég erős május 1-jei anyaggal állt elő a Szabad Európa podcastsorozata. Persze nincs is nehéz dolguk, óriási anyagból válogathatnak a – valamiért meg nem nevezett – műsorkészítők. Itt jegyezzük meg, hogy nemcsak a podcast munkatársai nincsenek nevesítve, de maga a podcast sem: egyszerűen az anyaoldal és az egykori legendás rádiócsatorna nevét viseli.

A Szabad Európa névre hallgató online lap minden vasárnap közzétesz egy kiválasztott anyagot az egykori rádiócsatorna archív műsorai közül. Hogy miért pont azt, és miért pont akkor, arról a szerkesztőket lehetne megkérdezni, ha ki lehetne deríteni, kik is ők. Mi többnyire nem látunk nagyon erős összefüggéseket a jelen dátumok és a hozzájuk csatolt régi anyagok között, de az sem kizárt, hogy mégis létezik ilyesmi. Április 3-án az 1990-es választásokról szóló műsor időzítése természetesen nem lehetett a véletlen műve, de hogy egy hétre rá miért pont a Tolnay Klárival készített interjút tették ki, vagy kicsivel korábban miért épp a Bessenyei Ferenccel felvett beszélgetést, az már nem ennyire világos. Mint ahogy az sem, hogy május 1-jén miért éppen a III/III-as ügyosztály egykori vezetőjével, Horváth József nyugalmazott tábornokkal felvett anyagot tették újra hallhatóvá. Mindegyik műsor kordokumentum, valóságos időutazás-élmény hallgatni ezeket – még ha nem is mindig a legnagyszerűbb időkbe repítenek vissza a felvételek. A Szabad Európa podcastsorozata nem egy kifejezett nosztalgiabuli.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.