Film

Petőfi Zoltánka nyaral

Brandon Cronenberg: Végtelen víztükör

Kritika

Ahogy Stephen King egyik legsikeresebb követője Joe Hill álnéven alkotó fia, úgy David Cronenberg testhorror iránti affinitását is gyermeke, Brandon hordozza.

A papa legutóbbi múltidézése (A jövő bűnei) inkább kellemes önismétlésnek hatott, és elszalasztotta az alkalmat, hogy igazán időszerű témákat boncolgasson (pl. a műanyagfogyasztó mutánsok kapcsán a fejünk felett lebegő ökológiai katasztrófát), ám Brandon nagyon is érzi a közönségét foglalkoztató társadalmi feszültségeket. A Végtelen víztükör kapcsán a legtöbb kritika nem mulasztja el megemlíteni az obszcén gazdagság felett dühöngő, azon gúnyolódó filmek és sorozatok hullámát (Fehér Lótusz, A szomorúság háromszöge, Élősködők, Utódlás); Cronenberg nagyon tudatosan él e trend jól felismerhető sémáival.

Az évek óta írói válságban szenvedő James (Alexander Skarsgård) privilegizált szenvedését enyhítendő egy luxusszállodába érkezik feleségével. A férfi érzékeny egóját több dolog is sebzi: írói terméketlensége miatt a felesége tartja el, első regénye pedig csak befolyásos apósa közbenjárására jelenhetett meg. Egyre nyomasztja a tudat, hogy nemcsak szorongó, hanem rossz író is. Az idillinek tetsző úti cél, Li Tolqa szigete pedig nem sok nyugalmat tartogat számára. A szögesdróttal elzárt hotel előtt rendszeresek az erőszakos tüntetések, a helyiek posztszocialista nyomort idéző körülmények között, bizarr szokásaik, hiedelmeik és törvénykezésük irányítása alatt élnek. Cronenberg szándékosan épít egy ömlesztett, meghatározhatatlan kulturális közeget; valahogy úgy, ahogy a kiváltságos látogatók látják azt (a film a horvát tengerparton és Magyarországon is forgott; néhány jelenetben a baljóslatú Kelenföldi Erőmű is feltűnik). Az író zsibbadt hétköznapjait felforgatja, amikor találkozik a titokzatos Gabival (Mia Goth), aki éjszakai kalandra csábítja, áthágva a szigeten érvényben lévő kijárási tilalmat. A kiruccanás tragédiával végződik: James elüt egy helyi férfit, másnap pedig megjelenik nála rendőrség, s azonnali halálbüntetésre ítéli. Csakhogy a gazdagok kivásárolhatják magukat a büntetésből; vagyonokért cserébe tökéletes klónt készítenek a bűnösről, akit rituális körülmények között lemészárolnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.