Film

Petőfi Zoltánka nyaral

Brandon Cronenberg: Végtelen víztükör

Kritika

Ahogy Stephen King egyik legsikeresebb követője Joe Hill álnéven alkotó fia, úgy David Cronenberg testhorror iránti affinitását is gyermeke, Brandon hordozza.

A papa legutóbbi múltidézése (A jövő bűnei) inkább kellemes önismétlésnek hatott, és elszalasztotta az alkalmat, hogy igazán időszerű témákat boncolgasson (pl. a műanyagfogyasztó mutánsok kapcsán a fejünk felett lebegő ökológiai katasztrófát), ám Brandon nagyon is érzi a közönségét foglalkoztató társadalmi feszültségeket. A Végtelen víztükör kapcsán a legtöbb kritika nem mulasztja el megemlíteni az obszcén gazdagság felett dühöngő, azon gúnyolódó filmek és sorozatok hullámát (Fehér Lótusz, A szomorúság háromszöge, Élősködők, Utódlás); Cronenberg nagyon tudatosan él e trend jól felismerhető sémáival.

Az évek óta írói válságban szenvedő James (Alexander Skarsgård) privilegizált szenvedését enyhítendő egy luxusszállodába érkezik feleségével. A férfi érzékeny egóját több dolog is sebzi: írói terméketlensége miatt a felesége tartja el, első regénye pedig csak befolyásos apósa közbenjárására jelenhetett meg. Egyre nyomasztja a tudat, hogy nemcsak szorongó, hanem rossz író is. Az idillinek tetsző úti cél, Li Tolqa szigete pedig nem sok nyugalmat tartogat számára. A szögesdróttal elzárt hotel előtt rendszeresek az erőszakos tüntetések, a helyiek posztszocialista nyomort idéző körülmények között, bizarr szokásaik, hiedelmeik és törvénykezésük irányítása alatt élnek. Cronenberg szándékosan épít egy ömlesztett, meghatározhatatlan kulturális közeget; valahogy úgy, ahogy a kiváltságos látogatók látják azt (a film a horvát tengerparton és Magyarországon is forgott; néhány jelenetben a baljóslatú Kelenföldi Erőmű is feltűnik). Az író zsibbadt hétköznapjait felforgatja, amikor találkozik a titokzatos Gabival (Mia Goth), aki éjszakai kalandra csábítja, áthágva a szigeten érvényben lévő kijárási tilalmat. A kiruccanás tragédiával végződik: James elüt egy helyi férfit, másnap pedig megjelenik nála rendőrség, s azonnali halálbüntetésre ítéli. Csakhogy a gazdagok kivásárolhatják magukat a büntetésből; vagyonokért cserébe tökéletes klónt készítenek a bűnösről, akit rituális körülmények között lemészárolnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.