Film

Petőfi Zoltánka nyaral

Brandon Cronenberg: Végtelen víztükör

Kritika

Ahogy Stephen King egyik legsikeresebb követője Joe Hill álnéven alkotó fia, úgy David Cronenberg testhorror iránti affinitását is gyermeke, Brandon hordozza.

A papa legutóbbi múltidézése (A jövő bűnei) inkább kellemes önismétlésnek hatott, és elszalasztotta az alkalmat, hogy igazán időszerű témákat boncolgasson (pl. a műanyagfogyasztó mutánsok kapcsán a fejünk felett lebegő ökológiai katasztrófát), ám Brandon nagyon is érzi a közönségét foglalkoztató társadalmi feszültségeket. A Végtelen víztükör kapcsán a legtöbb kritika nem mulasztja el megemlíteni az obszcén gazdagság felett dühöngő, azon gúnyolódó filmek és sorozatok hullámát (Fehér Lótusz, A szomorúság háromszöge, Élősködők, Utódlás); Cronenberg nagyon tudatosan él e trend jól felismerhető sémáival.

Az évek óta írói válságban szenvedő James (Alexander Skarsgård) privilegizált szenvedését enyhítendő egy luxusszállodába érkezik feleségével. A férfi érzékeny egóját több dolog is sebzi: írói terméketlensége miatt a felesége tartja el, első regénye pedig csak befolyásos apósa közbenjárására jelenhetett meg. Egyre nyomasztja a tudat, hogy nemcsak szorongó, hanem rossz író is. Az idillinek tetsző úti cél, Li Tolqa szigete pedig nem sok nyugalmat tartogat számára. A szögesdróttal elzárt hotel előtt rendszeresek az erőszakos tüntetések, a helyiek posztszocialista nyomort idéző körülmények között, bizarr szokásaik, hiedelmeik és törvénykezésük irányítása alatt élnek. Cronenberg szándékosan épít egy ömlesztett, meghatározhatatlan kulturális közeget; valahogy úgy, ahogy a kiváltságos látogatók látják azt (a film a horvát tengerparton és Magyarországon is forgott; néhány jelenetben a baljóslatú Kelenföldi Erőmű is feltűnik). Az író zsibbadt hétköznapjait felforgatja, amikor találkozik a titokzatos Gabival (Mia Goth), aki éjszakai kalandra csábítja, áthágva a szigeten érvényben lévő kijárási tilalmat. A kiruccanás tragédiával végződik: James elüt egy helyi férfit, másnap pedig megjelenik nála rendőrség, s azonnali halálbüntetésre ítéli. Csakhogy a gazdagok kivásárolhatják magukat a büntetésből; vagyonokért cserébe tökéletes klónt készítenek a bűnösről, akit rituális körülmények között lemészárolnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.