Ezek a körülmények – az aktuális országgyűlési választásig tartó választástörténeti sorozat egy kormánykritikus közéleti médiumban – óhatatlanul kijelöltek egy markáns értelmezési keretet: mégpedig a történelmi eseményeknek a ma eseményeivel való direktebb megfeleltetését. Többnyire az egyes részek bevezető sorai is ezt sugallják. „A választások előtt összefogtak az igen különböző nézeteket képviselő, de az országnak egységesen demokratikus jövőt ígérő ellenzéki pártok, hogy legyőzzék a legyőzhetetlent: az előző évtized választásain kétharmados többséget szerzett, régóta uralkodó, a parlamentáris rendszert szétverő, az ellenzék kiiktatására törekvő, az abszolutizmus irányába tartó kormánypártot. Mindenhol a legesélyesebb ellenzékit indították, és egységesen az ő támogatására szólították fel híveiket.” Vagy: „Az ország jelentős többsége készen állt rá, hogy leváltsa a régi úri elitet, és Magyarországot közelítse Nyugat-Európához. Ezt a többséget kellett kisebbségbe szorítani. Sikerült.” Vagy: „A Moszkvától Lisszabonig, Rómán és Berlinen át létrejött totalitárius pártállami rendszereken alapult volna az »új Európa«, a »bátor ifjú reformerek Európája«, melyhez Gömbös Gyula csatlakoztatni kívánta Magyarországot. Az 1935-ös választáson ehhez kívánt »nemzeti egységet« teremteni, tagadva az összes többi párt, vagyis a többpártrendszer létjogosultságát.” Ezek az áthallásos, és ezért hatásos leadek rendre azzal kecsegtették a választások közeledtével egyre érdeklődőbbnek feltételezett olvasót, hogy a régi választások tapasztalatai által többet tudhat meg 2022-ről is. (Az alcím – Izgalom, dráma, tragédiák és bohózat – kitalálása túl sok időt nem vehetett igénybe.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
