Könyv

Pillanatképek

Révész Sándor: Húzzuk a keresztünk

  • B. I.
  • 2022. április 20.

Kritika

Az 1905–2018 közötti időszak 21 magyarországi parlamenti választását dolgozta föl Révész Sándor publicista, történész, a HVG rendszeres szerzője legújabb kötetében. Az anyag eredetileg a Jelen című hetilapban jelent meg, az utolsó fejezet idén márciusban.

Ezek a körülmények – az aktuális országgyűlési választásig tartó választástörténeti sorozat egy kormánykritikus közéleti médiumban – óhatatlanul kijelöltek egy markáns értelmezési keretet: mégpedig a történelmi eseményeknek a ma eseményeivel való direktebb megfeleltetését. Többnyire az egyes részek bevezető sorai is ezt sugallják. „A választások előtt összefogtak az igen különböző nézeteket képviselő, de az országnak egységesen demokratikus jövőt ígérő ellenzéki pártok, hogy legyőzzék a legyőzhetetlent: az előző évtized választásain kétharmados többséget szerzett, rég­óta uralkodó, a parlamentáris rendszert szétverő, az ellenzék kiiktatására törekvő, az abszolutizmus irányába tartó kormánypártot. Mindenhol a legesélyesebb ellenzékit indították, és egységesen az ő támogatására szólították fel híveiket.” Vagy: „Az ország jelentős többsége készen állt rá, hogy leváltsa a régi úri elitet, és Magyarországot közelítse Nyugat-Európához. Ezt a többséget kellett kisebbségbe szorítani. Sikerült.” Vagy: „A Moszkvától Lisszabonig, Rómán és Berlinen át létrejött totalitárius pártállami rendszereken alapult volna az »új Európa«, a »bátor ifjú reformerek Európája«, melyhez Gömbös Gyula csatlakoztatni kívánta Magyarországot. Az 1935-ös választáson ehhez kívánt »nemzeti egységet« teremteni, tagadva az összes többi párt, vagyis a többpártrendszer létjogosultságát.” Ezek az áthallásos, és ezért hatásos leadek rendre azzal kecsegtették a választások közeledtével egyre érdeklődőbbnek feltételezett olvasót, hogy a régi választások tapasztalatai által többet tudhat meg 2022-ről is. (Az alcím – Izgalom, dráma, tragédiák és bohózat – kitalálása túl sok időt nem vehetett igénybe.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.