Tévésorozat

Semmi sem magánügy

Viszály: Capote és a hattyúk

Kritika

A Reggeli a Tiffanynál (máshol: Álom luxuskivitelben) és a Hidegvérrel ünnepelt szerzője élete utolsó évtizedeiben mesterművén dolgozott. A soha el nem készült, Answered Prayers című mű nyomán Capote és az ihletet adó nők a New York-i elit kulisszái mögé viszik a sorozat nézőit.

Az FX 8 részes sorozatát leginkább az elviselhetetlen szó jellemzi. Elviselhetetlen figurák: Capote, a társasági hölgyekből álló köre és szinte minden ismerősük, ahogy valamennyiük élete is kibírhatatlan. A pazar jelmezeket és díszletet folyamatos dohányfüstbe és alkoholgőzbe burkolják (utoljára a Dallasban ittak ennyit), hogy valahogy mégis elviseljék ezt az egészet. Esetleg elegáns apró szelencékből kapkodják a Baby Valiumot vagy bármi más elérhető gyógyszert. Az 5. résztől kezd összeállni a kép, ám az időben kissé szabadon szökdécselő események végül teljesen átcsúsznak az álmok, hallucinációk vagy az irodalmi alapanyag világába, ami meglepő módon tisztább képet ad.

A korona amerikai párdarabjának is tekinthető Viszály című sorozat 2017-es első évadának a középpontjában Joan Crawford és Bette Davis évtizedeken át húzódó ellenségeskedése állt. Az eredeti tervek szerint a második szezon Károly és Diana válását dolgozta volna fel, ezt azonban viszonylag hamar elvetették. Helyette Capote-t szemelték ki, valamint az őt a New York-i elit köreibe emelő asszonyokat. A hattyúknak becézett hölgyek egyaránt rokonságban állnak Az aranykor újgazdagokat megvető, turnürös hölgyeivel, a Szex és New York-os Carrie Bradshow-val és barátnőivel, a Lila akác köz született feleségeivel és a hatalmas kis hazugságokat rejtegető modern feleségekkel és anyákkal. Ahogy a most tradwife-nak nevezett trend kvázi retró háziasszonyt alakító influenszereivel is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.