A Jurányi színpadára egy kisebb, fehér vászonnal takart, téglalap alakú színpadot helyeztek. Itt áll Szabó Réka, s csüggedten néz a semmibe. A világosító sárgás fényű reflektorral mászkál a színpad mellett, Peer jobboldalt egy karosszékben, Márkos a színpad bal oldalán, Szász pedig a magasított színpad szélén foglal helyet. Az előadás egymástól elkülöníthető, különböző művészeti formákat használó fragmentumokból áll. Peer Krisztián stand-up comedy szerű anekdotázásba kezd egy emésztőgödör megépítéséről és az értelmiségi bűntudatról. Sztoriját táncjelenet követi, Szabó Réka és Szász Dániel akaratuktól megfosztott, végtelenségig kimerült marionettbábukként mozognak. A szövegüket több részben olvassák fel, miközben egymást váltják a „vallomásértékű mozdulatsorok”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!