A Jurányi színpadára egy kisebb, fehér vászonnal takart, téglalap alakú színpadot helyeztek. Itt áll Szabó Réka, s csüggedten néz a semmibe. A világosító sárgás fényű reflektorral mászkál a színpad mellett, Peer jobboldalt egy karosszékben, Márkos a színpad bal oldalán, Szász pedig a magasított színpad szélén foglal helyet. Az előadás egymástól elkülöníthető, különböző művészeti formákat használó fragmentumokból áll. Peer Krisztián stand-up comedy szerű anekdotázásba kezd egy emésztőgödör megépítéséről és az értelmiségi bűntudatról. Sztoriját táncjelenet követi, Szabó Réka és Szász Dániel akaratuktól megfosztott, végtelenségig kimerült marionettbábukként mozognak. A szövegüket több részben olvassák fel, miközben egymást váltják a „vallomásértékű mozdulatsorok”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!