Film

Truffaut-ra várva

Jean-Pierre Améris: Adj egy esélyt!

  • 2024. október 23.

Kritika

Értelmiségi fiú és pincérlány nem lehetnek egymáséi az osztálykülönbség miatt. A fiú (Victor Belmondo, a nagy Jean-Paul fia, látszik is rajta) egyetemre jár, filmrendezői ambíciói vannak, és társadalmi helyzetének megfelelő, sznob barátai, akik ki nem hagynák az alkalmat a nem csak Truffaut-t, de Marilyn Monroe-t sem ismerő lány cikizésére (akit Marie-Line-nek hívnak, haha).

A lány viszont (Louane Emera, egyenesen A Bélier családból), akinek üzemi balesetben megnyomorodott apja ápolása mellett korántsem műveltségének hiátusai jelentik a legnagyobb problémát, nem érti, hogy hova tűnt hirtelen a szerelme, miért nem válaszol üzenetei­re, és amikor újra betéved társaságával a bárba, ahol ő felszolgál, miért nem üdvözli őt.

Jean-Pierre Améris, az elsősorban komédiáiról ismert alkotó (a Túl sok érzelem 2010-ből a zsáner egyik gyöngyszeme) azonban nem a Csipkeverőnő (Claude Goretta, 1977) új változatát rendezi, az ő női hőse nem áldozat, hanem harcos, aki nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint hogy kilépjen a gyermekkora óta meg sem kérdőjelezett kényszersorsból, maga mögött hagyva nem csak annak szociális vonatkozásait, de érzelmi korlátait is (ehhez meg kell szabadulni mind a kezdetben várva várt, ám drogfutárként visszatérő „tékozló nővér”, mind a magát kényelmesen elhagyó apuka befolyásától). Segítségére van az őt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélő bíró (hát igen: kissé vehemensebben lökte fel hűtlen barátját a jó Marie-Line, és a rendőröknek is visszaütött), akire nem hatnak sem a könnyek, sem a magyarázkodás (Michel Blanc egy valójában tragikus sorsot szorít az adott vígjátéki keretek közé) – csak a pia, aminek következtében bevonták a jogosítványát, így felfogadja sofőrnek a lányt. Az eleinte korántsem barátságos interakciók sora nem csak Marie-Line nevelődéstörténete; a sótlan bíró is profitál az egyszerű lány józan meglátásaiból és kézenfekvő, elsősorban magánéletre vonatkozó megoldási javaslataiból.

Jean-Pierre Améris nem újítja meg a műfajt, csak kiválóan működteti, nem tukmálja politikai nézeteit (vannak neki) a közönségre, csak megfontolásra ajánlja, és semmit nem tesz idézőjelbe. Minden az, ami ebben az érzelmesen old school komédiában: a szerelem szerelem, a megbánás megbánás, a tanulság tanulság, és nem lehetetlen kitörni a prolisorsból. Pláne, ha az ember elkezd Truffaut-t nézni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.