Film

Truffaut-ra várva

Jean-Pierre Améris: Adj egy esélyt!

  • 2024. október 23.

Kritika

Értelmiségi fiú és pincérlány nem lehetnek egymáséi az osztálykülönbség miatt. A fiú (Victor Belmondo, a nagy Jean-Paul fia, látszik is rajta) egyetemre jár, filmrendezői ambíciói vannak, és társadalmi helyzetének megfelelő, sznob barátai, akik ki nem hagynák az alkalmat a nem csak Truffaut-t, de Marilyn Monroe-t sem ismerő lány cikizésére (akit Marie-Line-nek hívnak, haha).

A lány viszont (Louane Emera, egyenesen A Bélier családból), akinek üzemi balesetben megnyomorodott apja ápolása mellett korántsem műveltségének hiátusai jelentik a legnagyobb problémát, nem érti, hogy hova tűnt hirtelen a szerelme, miért nem válaszol üzenetei­re, és amikor újra betéved társaságával a bárba, ahol ő felszolgál, miért nem üdvözli őt.

Jean-Pierre Améris, az elsősorban komédiáiról ismert alkotó (a Túl sok érzelem 2010-ből a zsáner egyik gyöngyszeme) azonban nem a Csipkeverőnő (Claude Goretta, 1977) új változatát rendezi, az ő női hőse nem áldozat, hanem harcos, aki nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint hogy kilépjen a gyermekkora óta meg sem kérdőjelezett kényszersorsból, maga mögött hagyva nem csak annak szociális vonatkozásait, de érzelmi korlátait is (ehhez meg kell szabadulni mind a kezdetben várva várt, ám drogfutárként visszatérő „tékozló nővér”, mind a magát kényelmesen elhagyó apuka befolyásától). Segítségére van az őt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélő bíró (hát igen: kissé vehemensebben lökte fel hűtlen barátját a jó Marie-Line, és a rendőröknek is visszaütött), akire nem hatnak sem a könnyek, sem a magyarázkodás (Michel Blanc egy valójában tragikus sorsot szorít az adott vígjátéki keretek közé) – csak a pia, aminek következtében bevonták a jogosítványát, így felfogadja sofőrnek a lányt. Az eleinte korántsem barátságos interakciók sora nem csak Marie-Line nevelődéstörténete; a sótlan bíró is profitál az egyszerű lány józan meglátásaiból és kézenfekvő, elsősorban magánéletre vonatkozó megoldási javaslataiból.

Jean-Pierre Améris nem újítja meg a műfajt, csak kiválóan működteti, nem tukmálja politikai nézeteit (vannak neki) a közönségre, csak megfontolásra ajánlja, és semmit nem tesz idézőjelbe. Minden az, ami ebben az érzelmesen old school komédiában: a szerelem szerelem, a megbánás megbánás, a tanulság tanulság, és nem lehetetlen kitörni a prolisorsból. Pláne, ha az ember elkezd Truffaut-t nézni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.