Film

Truffaut-ra várva

Jean-Pierre Améris: Adj egy esélyt!

  • 2024. október 23.

Kritika

Értelmiségi fiú és pincérlány nem lehetnek egymáséi az osztálykülönbség miatt. A fiú (Victor Belmondo, a nagy Jean-Paul fia, látszik is rajta) egyetemre jár, filmrendezői ambíciói vannak, és társadalmi helyzetének megfelelő, sznob barátai, akik ki nem hagynák az alkalmat a nem csak Truffaut-t, de Marilyn Monroe-t sem ismerő lány cikizésére (akit Marie-Line-nek hívnak, haha).

A lány viszont (Louane Emera, egyenesen A Bélier családból), akinek üzemi balesetben megnyomorodott apja ápolása mellett korántsem műveltségének hiátusai jelentik a legnagyobb problémát, nem érti, hogy hova tűnt hirtelen a szerelme, miért nem válaszol üzenetei­re, és amikor újra betéved társaságával a bárba, ahol ő felszolgál, miért nem üdvözli őt.

Jean-Pierre Améris, az elsősorban komédiáiról ismert alkotó (a Túl sok érzelem 2010-ből a zsáner egyik gyöngyszeme) azonban nem a Csipkeverőnő (Claude Goretta, 1977) új változatát rendezi, az ő női hőse nem áldozat, hanem harcos, aki nem kisebb célt tűz ki maga elé, mint hogy kilépjen a gyermekkora óta meg sem kérdőjelezett kényszersorsból, maga mögött hagyva nem csak annak szociális vonatkozásait, de érzelmi korlátait is (ehhez meg kell szabadulni mind a kezdetben várva várt, ám drogfutárként visszatérő „tékozló nővér”, mind a magát kényelmesen elhagyó apuka befolyásától). Segítségére van az őt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélő bíró (hát igen: kissé vehemensebben lökte fel hűtlen barátját a jó Marie-Line, és a rendőröknek is visszaütött), akire nem hatnak sem a könnyek, sem a magyarázkodás (Michel Blanc egy valójában tragikus sorsot szorít az adott vígjátéki keretek közé) – csak a pia, aminek következtében bevonták a jogosítványát, így felfogadja sofőrnek a lányt. Az eleinte korántsem barátságos interakciók sora nem csak Marie-Line nevelődéstörténete; a sótlan bíró is profitál az egyszerű lány józan meglátásaiból és kézenfekvő, elsősorban magánéletre vonatkozó megoldási javaslataiból.

Jean-Pierre Améris nem újítja meg a műfajt, csak kiválóan működteti, nem tukmálja politikai nézeteit (vannak neki) a közönségre, csak megfontolásra ajánlja, és semmit nem tesz idézőjelbe. Minden az, ami ebben az érzelmesen old school komédiában: a szerelem szerelem, a megbánás megbánás, a tanulság tanulság, és nem lehetetlen kitörni a prolisorsból. Pláne, ha az ember elkezd Truffaut-t nézni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.

Disznóláb

Magyarország külügyminisztere, Szijjártó Péter múlt pénteken a hivatalában fogadta Bondár Anna teniszezőt, aki azért érdemelte ki e megtiszteltetést, mert előtte kedden a kolozsvári Transylvania Open teniszversenyen nem fogott vele kezet legyőzője, az ukrán Olekszandra Olijnikova.

A Balkán Ukrajnája

Miközben Ukrajna EU-csatlakozásáról ádáz viták dúlnak, Brüsszelben eldöntött tényként kezelik Montenegró 2028-as, de legkésőbb 2029-es csatlakozását. Az ország kicsi, és csak 620 ezren lakják, emiatt különösebben nem zavar senkit, és a felvételükkel üzenni is lehet a Balkán többi részére: nektek is sikerülhet, ha tesztek érte. De miért kell, hogy Montenegró mielőbb az EU tagja legyen, és mi köze van ehhez Szerbiának?

„Orbán kora akkor is velünk lesz”

Dolgozott Csurka Istvánnal, és ott volt a Fidesz kampányaiban is. A jobboldali közeg ismerőjeként állítja: látszik ugyan az erózió a kormánypárt környékén, de még egy választási vereség sem biztos, hogy véget vet Orbán állammodelljének.

Néma helyett bűnös

Csaló váltja az eddigi semmittevő szószólót – háborog a hazai román nemzetiség egy része. A költségvetési csalás miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Tát Margit méhkeréki fideszes polgármester lehet az áprilisi nemzetiségi voksolás után a magyarországi románok parlamenti szószólója.