Taika Waititi (Hétköznapi vámpírok, A zászlónk halált jelent) és Jemanie Clement (Slágermájerek, Hétköznapi vámpírok) sajátos gátlástalansággal viszik tovább az abszurd humor legjobb hagyományait, ráadásul még a történelemhez is van affinitásuk. Legújabb közös projektjükhöz a szokásosnál is mélyebben kell kapcsolódniuk belső Monty Pythonjukhoz, hiszen Terry Gilliam 1981-es Időbanditák című fantasyjét dolgozzák újra. A film Gilliam életművében sem a legemlékezetesebb, de idővel kiérlelte a maga rajongótáborát. Bár főleg gyerekközönségnek készült, a bizarr humorban, a barokkos, kézműves jellegű effektekben és a sötétebb tónusban a felnőttek is örömüket lelhették. Waititi, Clement és Iain Morris megtartják az eredeti erényeit, eleinte talán túlságosan is ragaszkodnak a hűséges adaptációhoz, így a saját hangjuk sokáig rejtve marad.
A tizenegy éves Kevin (Kal-El Tuck) az unalmas Bingley-ben él. Szenvedélye, a történelem tanulmányozása állandó izgalmakat tartogat számára. Furcsa hobbija azonban elszigeteli; barátai nincsenek, és a családja is értetlenül áll a megszállottsága előtt. Szürke hétköznapjai szó szerint robbanásszerűen érnek véget, amikor a gardróbjából egyenesen a hálószobájába csörtet egy csapat kincsrabló. Penelope (Lisa Kudrow) és szedett-vedett bandája egy mágikus térkép segítségével térben és időben kalandozik, miközben egy-két értékes dolgot is magukkal visznek. Gondtalan törvényen kívüli életüket azonban két nagyobb erő is fenyegeti: a térkép eredeti tulajdonosa, a Legfelsőbb Lény (Taika Waititi) és annak sötét ősellensége (Jemaine Clement) is szeretné megkaparintani a dokumentumot.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
