Túlélték magukat

Ian Gittins: Depeche Mode – Hit és rajongás

Kritika

Kemény feladat egy még mindig népszerű, sikeres zenekar történetének négy évtizedéről írni, mert szinte lehetetlen elkerülni a sztori sztereotip állomásait: hogyan jutnak el a füstös pinceklubokból a teli arénákba a rock and roll életforma szokásos buktatóin keresztül, a fehér porból rakott dombokat megmászva.

Ian Gittins, a jeles rockszakíró egy figyelemre méltó Cure-monográfia, no meg a Nikki Sixx-szel, a Mötley Crüe basszerével közösen összerakott A heroinnaplók után 2019-ben, egy évvel a Depeche Mode létrejöttének 40 éves jubileuma előtt látott hozzá, hogy papírra vesse a zenekar történetét. Trükkje pontosan abban állt, hogy eszébe sem jutott kihagyni a popkarrier untig ismert fordulatai kínálta ziccereket, miközben egy sokkal mélyebb sztorit is elmond, amelyből nem hiányzik csöppnyi társadalomtörténeti háttér sem. És emellett a Hit és rajongás (a cím direkt utalás a DM 1993-as Songs of Faith and Devotion albumára) vérbeli képeskönyv is. Azaz nem pusztán egy gazdagon illusztrált zenekari biográfia. Itt a képek tovább értelmezik a szöveget, ötleteket és témákat dobnak fel, elmagyarázzák a hátteret és azt is, hogy idővel hogyan tolódik el a fókusz, miután kinyílt előttük a világ. Arról nem is szólva, hogy a DM pályafutását megörökítő vizuális portfólió (közülük nem kevés a félhivatalos, „udvari” fotográfus és kliprendező Anton Corbijn munkája) teremtette meg a zenekar imázsát, az őket máig övező kultusz ikonográfiáját, az utolsó fekete bőrkabátig, töl­tény­övig és bakancsig.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk