Túlélték magukat

Ian Gittins: Depeche Mode – Hit és rajongás

Kritika

Kemény feladat egy még mindig népszerű, sikeres zenekar történetének négy évtizedéről írni, mert szinte lehetetlen elkerülni a sztori sztereotip állomásait: hogyan jutnak el a füstös pinceklubokból a teli arénákba a rock and roll életforma szokásos buktatóin keresztül, a fehér porból rakott dombokat megmászva.

Ian Gittins, a jeles rockszakíró egy figyelemre méltó Cure-monográfia, no meg a Nikki Sixx-szel, a Mötley Crüe basszerével közösen összerakott A heroinnaplók után 2019-ben, egy évvel a Depeche Mode létrejöttének 40 éves jubileuma előtt látott hozzá, hogy papírra vesse a zenekar történetét. Trükkje pontosan abban állt, hogy eszébe sem jutott kihagyni a popkarrier untig ismert fordulatai kínálta ziccereket, miközben egy sokkal mélyebb sztorit is elmond, amelyből nem hiányzik csöppnyi társadalomtörténeti háttér sem. És emellett a Hit és rajongás (a cím direkt utalás a DM 1993-as Songs of Faith and Devotion albumára) vérbeli képeskönyv is. Azaz nem pusztán egy gazdagon illusztrált zenekari biográfia. Itt a képek tovább értelmezik a szöveget, ötleteket és témákat dobnak fel, elmagyarázzák a hátteret és azt is, hogy idővel hogyan tolódik el a fókusz, miután kinyílt előttük a világ. Arról nem is szólva, hogy a DM pályafutását megörökítő vizuális portfólió (közülük nem kevés a félhivatalos, „udvari” fotográfus és kliprendező Anton Corbijn munkája) teremtette meg a zenekar imázsát, az őket máig övező kultusz ikonográfiáját, az utolsó fekete bőrkabátig, töl­tény­övig és bakancsig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.