Túlélték magukat

Ian Gittins: Depeche Mode – Hit és rajongás

Kritika

Kemény feladat egy még mindig népszerű, sikeres zenekar történetének négy évtizedéről írni, mert szinte lehetetlen elkerülni a sztori sztereotip állomásait: hogyan jutnak el a füstös pinceklubokból a teli arénákba a rock and roll életforma szokásos buktatóin keresztül, a fehér porból rakott dombokat megmászva.

Ian Gittins, a jeles rockszakíró egy figyelemre méltó Cure-monográfia, no meg a Nikki Sixx-szel, a Mötley Crüe basszerével közösen összerakott A heroinnaplók után 2019-ben, egy évvel a Depeche Mode létrejöttének 40 éves jubileuma előtt látott hozzá, hogy papírra vesse a zenekar történetét. Trükkje pontosan abban állt, hogy eszébe sem jutott kihagyni a popkarrier untig ismert fordulatai kínálta ziccereket, miközben egy sokkal mélyebb sztorit is elmond, amelyből nem hiányzik csöppnyi társadalomtörténeti háttér sem. És emellett a Hit és rajongás (a cím direkt utalás a DM 1993-as Songs of Faith and Devotion albumára) vérbeli képeskönyv is. Azaz nem pusztán egy gazdagon illusztrált zenekari biográfia. Itt a képek tovább értelmezik a szöveget, ötleteket és témákat dobnak fel, elmagyarázzák a hátteret és azt is, hogy idővel hogyan tolódik el a fókusz, miután kinyílt előttük a világ. Arról nem is szólva, hogy a DM pályafutását megörökítő vizuális portfólió (közülük nem kevés a félhivatalos, „udvari” fotográfus és kliprendező Anton Corbijn munkája) teremtette meg a zenekar imázsát, az őket máig övező kultusz ikonográfiáját, az utolsó fekete bőrkabátig, töl­tény­övig és bakancsig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.