Kiállítás

A múlt titkai

Brückner János: Magyar emberek tevékenységei

Kritika

Nem sokon múlt, hogy Brückner Jánosból (1984) festőművész lett; az egyébként kémia–biológia tagozaton eltöltött középiskolai évek alatt fordult a rajzolás felé, majd a kétezres évek elején, amikor az ELTE BTK magyar irodalom és filozófia szakán tanult, kezdett el hobbi szinten festegetni.

Egy tanára biztatására megmutatta a képeit művészeknek, akik azt javasolták, tanuljon meg rendesen rajzolni. Fel is vették a Képzőművészeti Egyetemre (amelyet párhuzamosan végzett az ELTE-vel). A 2016-tól Berlinben élő művésznek már több nagy, egyéni kiállítása volt Magyarországon, alapító tagja a Nem mi voltunk! nevű csoportnak, és elsősorban az olyan munkáiról ismert, mint az Akadémikus pénisz (How to Draw an Academic Penis?) vagy azok a pixeles képek, amelyeket a témát nem ismerő kiállításlátogatóknak kellett az instrukciókat követve kiszínezni (pl. Petőfit a PIM-ben, a fiatal Orbán Viktort a Ludwigban).

Brücknert elsősorban a kép státusza érdekli, a festmény és annak digitális „mása” közötti viszony, vagy éppen az az ellentét, amely a digitális kép tökéletessége, illetve a festményeken lévő szándékolt vagy véletlen hibák között feszül. Ahogy mondja: „mindent, amit csinálok” – legyen az performance vagy videómunka – „képként fogom fel”. Az általa „érzelmes realizmusnak” nevezett „stílus” a kelet-európai hagyományból, az abszurdból és a groteszkből ered, nem idegen tőle a humor és az irónia. A kiállításhoz készült katalógusban is Örkény-, illetve Hrabal-idézetek szerepelnek.

A kiállítás helyszíne is idevág, egy nagy (kelet-európai) múlttal rendelkező kétszintes épület. A II. világháború után dobozgyár, majd értelmi fogyatékos gyerekek napközi otthona lett, és tudunk lúgkőoldattal öngyilkosságot elkövető cselédlányról, „árja” és báró tulajdonosról. Az emeleten található a tárlat, ahol 15, az utóbbi pár évben készült festmény, egy installáció, plusz egy hat epizódból álló, csaknem 40 perces videó látható. A művész kiállítási térként használja az előszobaszekrényt és a fürdőszobát, valamint kiterjeszkedik a lépcsőházra is. Ebbe az elrendezésbe kvázi a látogatónak szóló „üzenet” is belefér: a lépcsőn felfelé menve a négy részből, sarkosan kirakott arcot mosolyogni látjuk, míg lefelé ugyanez az arc mélységesen szomorúnak tűnik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.