Kiállítás

A múlt titkai

Brückner János: Magyar emberek tevékenységei

Kritika

Nem sokon múlt, hogy Brückner Jánosból (1984) festőművész lett; az egyébként kémia–biológia tagozaton eltöltött középiskolai évek alatt fordult a rajzolás felé, majd a kétezres évek elején, amikor az ELTE BTK magyar irodalom és filozófia szakán tanult, kezdett el hobbi szinten festegetni.

Egy tanára biztatására megmutatta a képeit művészeknek, akik azt javasolták, tanuljon meg rendesen rajzolni. Fel is vették a Képzőművészeti Egyetemre (amelyet párhuzamosan végzett az ELTE-vel). A 2016-tól Berlinben élő művésznek már több nagy, egyéni kiállítása volt Magyarországon, alapító tagja a Nem mi voltunk! nevű csoportnak, és elsősorban az olyan munkáiról ismert, mint az Akadémikus pénisz (How to Draw an Academic Penis?) vagy azok a pixeles képek, amelyeket a témát nem ismerő kiállításlátogatóknak kellett az instrukciókat követve kiszínezni (pl. Petőfit a PIM-ben, a fiatal Orbán Viktort a Ludwigban).

Brücknert elsősorban a kép státusza érdekli, a festmény és annak digitális „mása” közötti viszony, vagy éppen az az ellentét, amely a digitális kép tökéletessége, illetve a festményeken lévő szándékolt vagy véletlen hibák között feszül. Ahogy mondja: „mindent, amit csinálok” – legyen az performance vagy videómunka – „képként fogom fel”. Az általa „érzelmes realizmusnak” nevezett „stílus” a kelet-európai hagyományból, az abszurdból és a groteszkből ered, nem idegen tőle a humor és az irónia. A kiállításhoz készült katalógusban is Örkény-, illetve Hrabal-idézetek szerepelnek.

A kiállítás helyszíne is idevág, egy nagy (kelet-európai) múlttal rendelkező kétszintes épület. A II. világháború után dobozgyár, majd értelmi fogyatékos gyerekek napközi otthona lett, és tudunk lúgkőoldattal öngyilkosságot elkövető cselédlányról, „árja” és báró tulajdonosról. Az emeleten található a tárlat, ahol 15, az utóbbi pár évben készült festmény, egy installáció, plusz egy hat epizódból álló, csaknem 40 perces videó látható. A művész kiállítási térként használja az előszobaszekrényt és a fürdőszobát, valamint kiterjeszkedik a lépcsőházra is. Ebbe az elrendezésbe kvázi a látogatónak szóló „üzenet” is belefér: a lépcsőn felfelé menve a négy részből, sarkosan kirakott arcot mosolyogni látjuk, míg lefelé ugyanez az arc mélységesen szomorúnak tűnik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.