Egy tanára biztatására megmutatta a képeit művészeknek, akik azt javasolták, tanuljon meg rendesen rajzolni. Fel is vették a Képzőművészeti Egyetemre (amelyet párhuzamosan végzett az ELTE-vel). A 2016-tól Berlinben élő művésznek már több nagy, egyéni kiállítása volt Magyarországon, alapító tagja a Nem mi voltunk! nevű csoportnak, és elsősorban az olyan munkáiról ismert, mint az Akadémikus pénisz (How to Draw an Academic Penis?) vagy azok a pixeles képek, amelyeket a témát nem ismerő kiállításlátogatóknak kellett az instrukciókat követve kiszínezni (pl. Petőfit a PIM-ben, a fiatal Orbán Viktort a Ludwigban).
Brücknert elsősorban a kép státusza érdekli, a festmény és annak digitális „mása” közötti viszony, vagy éppen az az ellentét, amely a digitális kép tökéletessége, illetve a festményeken lévő szándékolt vagy véletlen hibák között feszül. Ahogy mondja: „mindent, amit csinálok” – legyen az performance vagy videómunka – „képként fogom fel”. Az általa „érzelmes realizmusnak” nevezett „stílus” a kelet-európai hagyományból, az abszurdból és a groteszkből ered, nem idegen tőle a humor és az irónia. A kiállításhoz készült katalógusban is Örkény-, illetve Hrabal-idézetek szerepelnek.
A kiállítás helyszíne is idevág, egy nagy (kelet-európai) múlttal rendelkező kétszintes épület. A II. világháború után dobozgyár, majd értelmi fogyatékos gyerekek napközi otthona lett, és tudunk lúgkőoldattal öngyilkosságot elkövető cselédlányról, „árja” és báró tulajdonosról. Az emeleten található a tárlat, ahol 15, az utóbbi pár évben készült festmény, egy installáció, plusz egy hat epizódból álló, csaknem 40 perces videó látható. A művész kiállítási térként használja az előszobaszekrényt és a fürdőszobát, valamint kiterjeszkedik a lépcsőházra is. Ebbe az elrendezésbe kvázi a látogatónak szóló „üzenet” is belefér: a lépcsőn felfelé menve a négy részből, sarkosan kirakott arcot mosolyogni látjuk, míg lefelé ugyanez az arc mélységesen szomorúnak tűnik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
