S nem is minden alap nélkül viselte az egyenruhát: 1918-ban még ő lehetett a Monarchia tengeri hadiflottájának utolsó főparancsnoka, aki ráadásul az I. világháború egyetlen, a Monarchia hadihajóinak részvételével zajlott tengeri ütközetében (a nevezetes otrantói csatában) is érdemeket szerzett. Turbucz Dávid történész már több könyvet szentelt Horthy Miklós életútjának, korábban fel nem dolgozott (például a Bécsben, az osztrák állami levéltárban őrzött) források nyomán rekonstruálta a későbbi kormányzó 36 évet felölelő, némileg kacskaringós, de végül a csúcsra vezető haditengerésztiszti karrierjét, amelynek mellékvizén az uralkodó, Ferenc József szárnysegédje válhatott belőle.
Turbucz megállapításai sok ponton felülírják mindazt, amit történész (vagy csupán a Horthy-mítoszt vagy ellenmítoszt építő laikus) elődeitől megtudhattunk a haditengerész Horthyról. S könyve bemutatja a Gesamtmonarchie 19. században felállított flottáját, annak felépítését, vezetőit is. Ez az összbirodalmi tengeri haderő vagy fél évszázadon át karrierlehetőségeket kínált mindazoknak, akik némi érzéket mutattak a haditengerészet iránt, vagy akiket a kalandvágy a tengerre csábított, ahogy későbbi nyilatkozata szerint ifjú Horthy Miklóst is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
