Színház

Vastaggal aláhúzva

Holt költők társasága

Kritika

Mi közünk van nekünk az ötvenes évek Amerikájának problémáihoz?

A híres film 1989-ben készült, pontosan harminc évvel 1959 után, amikor játszódik. És azóta is teltek-múltak az évek, mégis joggal érezhetjük azt, hogy Magyarországon megállt az idő. Baj-e, ha aktuálisnak érzünk egy amerikai történetet egy csapat ötvenes évekbeli elit gimnazista srácról? Erről beszél Vidovszky György rendezése.

Az első felvonás alatt a történet mintha nem igazán rezonálna a társadalomra, amelyben élünk. Ennek az is lehet az oka, hogy mi már nem a Foucault által igen pontosan körülhatárolt felügyelet és büntetés társadalmában élünk, míg a Holt költők társasága mintha azt a társadalomképet makettezné. A kapitalista jóléti társadalmak látszólag épp azt teszik lehetővé, amire Mr. Keating tanítja a diákokat: a reklámok, a talkshow-k, a női magazinok cikkei, a Netflix-sorozatok mind-mind az individualista gondolkodást hirdetik, azt üzenik, törődjünk önmagunkkal, azzal a pillanattal, amelyikben épp benne vagyunk, merjünk minél önzőbbek lenni, és elégítsük ki az igényeinket. Ehhez képest az Átrium színpadán nem tűnik nóvumnak, amit Mr. Keating tanít.

Az előadás ráadásul nem is kívánja a jelenbe ültetni a történetet. A film idejében és terében vagyunk. Miért kezd el működni mégis a második felvonás? Talán azért, mert az iskola, a Welton három jelszava – hagyomány, becsület, fegyelem –, bármennyire is tűnnek elavult kifejezésnek, egyre inkább begyűrűznek a magyar közoktatásba felülről, a hatalom irányából. Ismerjük az eseteket. Nemrég az egyik tanár ismerősöm fegyelmit kapott, mert nem volt hajlandó egy feltehetően színvonaltalan előadásra elvinni az osztályát. Ebből a szempontból tehát a Holt költők társasága nagyon is aktuális kérdéseket vet fel: mit tehet az a tanár, akinek a szakmai­ság és a diákok jólléte a fontos? És mennyit törődik ugyanezzel az oktatásügy, amikor a rendszerszintű elnyomást, a foucault-i logikát gyakorolja?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.