Színház

Vastaggal aláhúzva

Holt költők társasága

Kritika

Mi közünk van nekünk az ötvenes évek Amerikájának problémáihoz?

A híres film 1989-ben készült, pontosan harminc évvel 1959 után, amikor játszódik. És azóta is teltek-múltak az évek, mégis joggal érezhetjük azt, hogy Magyarországon megállt az idő. Baj-e, ha aktuálisnak érzünk egy amerikai történetet egy csapat ötvenes évekbeli elit gimnazista srácról? Erről beszél Vidovszky György rendezése.

Az első felvonás alatt a történet mintha nem igazán rezonálna a társadalomra, amelyben élünk. Ennek az is lehet az oka, hogy mi már nem a Foucault által igen pontosan körülhatárolt felügyelet és büntetés társadalmában élünk, míg a Holt költők társasága mintha azt a társadalomképet makettezné. A kapitalista jóléti társadalmak látszólag épp azt teszik lehetővé, amire Mr. Keating tanítja a diákokat: a reklámok, a talkshow-k, a női magazinok cikkei, a Netflix-sorozatok mind-mind az individualista gondolkodást hirdetik, azt üzenik, törődjünk önmagunkkal, azzal a pillanattal, amelyikben épp benne vagyunk, merjünk minél önzőbbek lenni, és elégítsük ki az igényeinket. Ehhez képest az Átrium színpadán nem tűnik nóvumnak, amit Mr. Keating tanít.

Az előadás ráadásul nem is kívánja a jelenbe ültetni a történetet. A film idejében és terében vagyunk. Miért kezd el működni mégis a második felvonás? Talán azért, mert az iskola, a Welton három jelszava – hagyomány, becsület, fegyelem –, bármennyire is tűnnek elavult kifejezésnek, egyre inkább begyűrűznek a magyar közoktatásba felülről, a hatalom irányából. Ismerjük az eseteket. Nemrég az egyik tanár ismerősöm fegyelmit kapott, mert nem volt hajlandó egy feltehetően színvonaltalan előadásra elvinni az osztályát. Ebből a szempontból tehát a Holt költők társasága nagyon is aktuális kérdéseket vet fel: mit tehet az a tanár, akinek a szakmai­ság és a diákok jólléte a fontos? És mennyit törődik ugyanezzel az oktatásügy, amikor a rendszerszintű elnyomást, a foucault-i logikát gyakorolja?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.