Új regényében, csakúgy, mint a Mengele bőröndje – Josef M. két halála (2017) és a Migrén – Egy bűntudat története (2019) című könyveiben, egy emigráns életutat ismerhetünk meg. A magyar emigránsok egyik olyan ritka példányának életét, akiből világsztár lett. A különböző kivándorlási hullámok következtében rengeteg magyar emigráns él szerte a világban, de arra, hogy valaki egyenesen popkulturális ikonná váljon, nemigen akad példa. Az azonban, hogy valakinek a neve nemzetközi terepen is ismerősen cseng, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a sokszor urban legendként működő pletykákon túl tudunk is valamit az illetőről, és az sem biztos, hogy a brand mögötti személy érdekes lesz számunkra.
Lugosi Béla története egy misztikus, nagyon mélyen magyar, nagyon szomorú, gyorsan felívelő, majd annál mélyebbre zuhanó karrier klisés rajzát ígérné. Gyurkovics Tamás azonban óriási kutatómunkával és dús fantáziával varázsolja többrétegűvé a figurát és a történetét, és ahogy azt már megszokhattuk tőle, mindezt minden színezés, karikírozás ellenére kellő komolysággal, alázattal, nem utolsósorban szépirodalmi igényességgel teszi. Előző regényeihez képest most mintha még otthonosabban mozogna a fikciós térben.
A regény (fiktív) narrátora Zazi, a homoszexuális titkár, az ő hangján szólal meg „Drakula” története. Zazi nemcsak Lugosi Béla jobbkeze, hanem egyben legkitartóbb rajongója is, aki soha nem lankadó, egy sima földi halandó számára talán érthetetlen szerelemmel kíséri végig munkaadóját egészen annak haláláig. A Horthy-érából menekülő Lugosiban már az első oldalakon egy narcisztikus, önfejű, hiú, csélcsap és erősen addiktív (szex-, alkohol- vagy éppen kábítószerfüggő) figurát ismerhetünk meg, akinek házasságai (szám szerint öt), filmes, színházi sikerei és mélyrepülései, illetve örök küzdelme magyarságáért és amerikaiságáért már önmagukban elég témát szolgáltatnak egy vaskos regényhez. A narrátor a leggyakrabban egyes szám második személyű igéket használ, de a megszólítottak nem mi, olvasók vagyunk, hanem maga Lugosi. Az aktuális szituációtól függően olvasható a szöveg monológként, féltékeny vádaskodásként, évődésként, vagy éppen búcsúbeszédként.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
