Opera

Vif

Offenbach: Hoffmann meséi

Kritika

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

E beállítás népszerűsége az egyik alapvető magyarázata annak is, hogy a Hoffmann meséi miért válhatott a rendezői operaszínház egyik legfontosabb művévé és hálás demonstrációs terepévé. De persze az sem mellékes, hogy Offenbach e művében folyamatos az ingázás a reális és az irreális, illetve a polgári és a kísérteties regiszterei között, és az sem utolsó szempont, hogy ennek a posztumusz is folytatólagosan gyarapodó darabnak nincs definitív műalakja, s ez a szokottnál nagyobb mozgásteret kínál a színre állítók számára. Olyan opera, amely meglepően jól viseli a „nem hagyományos” rendezést, a régi romantikus közhelyek és az új keletű (opera)színpadi klisék összevegyítését.

Ez derült ki most az Erkel Színházban is, ahol Székely Krisztának sikerült úgy a közönség elé bocsátania, hogy a cselekmény fölismerhető maradt, miközben megkapta a maga naprakész körítését is. Miután az Opera egyik bázisává egy hajdani Mozdonycsarnok vált, ahol immár az előadáskezdésre is vasúti szignállal figyelmeztetik a közönséget, a Hoffmann előadása szintén a vaspályás távolsági tömegközlekedés mellett tette le a garast, midőn a játék teréül a pályaudvarokat választotta. Méghozzá azok csilivili (tehát nem hazai) lounge-helyiségét, ahol bárpult is van, felette képernyővel, amely nemcsak az indulásokat-érkezéseket mutatja, hanem mindenféle reklámokat is. Ez utóbbi mozzanat az előadás leg­eredetibbnek elgondolt truvája, ugyanis e reklámok lekövetik a cselekmény alakulását, reagálnak az egyes (szó)fordulatokra. Így amint az intrikus, a koros Lindorf önmagát büszkén a „vif” (élénk) jelzővel illeti, már meg is jelenik a kivetítőn a fiktív Vif dohánymárka gusztusos reklámszpotja és így tovább. (Persze akad gagyi ötlet is, mint a Spalanzani nevének kettéválasztásával képzett Spa Lanzani.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.

Orbán ugyanazt mondta, amit Lázár mondott

A cigányság azért nem tud magasabb státusú és magasabb jövedelmet ígérő szakmákhoz hozzáférni, mert nem tudja, nem is tudhatja leküzdeni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyeket most már 16 éve a Fidesz-kormányok tudatos politikája tart fenn és súlyosbít – az oktatásban, a büntetőpolitikában, a szociálpolitikában, a romákat segítő civil szervezetek marginalizálásában.

„Nem haboznak, ha civileket kell gyilkolni” – egy iráni ellenzéki az iszlamista rezsimről

„Azokat a tiltakozókat, akik lőtt sebekkel vagy verés nyomaival kórházba mennek, gyakran azonosítják, őrizetbe veszik, majd megölik. Előfordult, hogy sebesült tüntetőket közvetlenül a lélegeztetőgépről raboltak el. Egy héttel később a szülőknek szóltak, hogy mehetnek a holttestekért” – mondja interjúalanyunk az elmúlt hetek kormányellenes megmozdulásairól.