Opera

Vif

Offenbach: Hoffmann meséi

Kritika

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

E beállítás népszerűsége az egyik alapvető magyarázata annak is, hogy a Hoffmann meséi miért válhatott a rendezői operaszínház egyik legfontosabb művévé és hálás demonstrációs terepévé. De persze az sem mellékes, hogy Offenbach e művében folyamatos az ingázás a reális és az irreális, illetve a polgári és a kísérteties regiszterei között, és az sem utolsó szempont, hogy ennek a posztumusz is folytatólagosan gyarapodó darabnak nincs definitív műalakja, s ez a szokottnál nagyobb mozgásteret kínál a színre állítók számára. Olyan opera, amely meglepően jól viseli a „nem hagyományos” rendezést, a régi romantikus közhelyek és az új keletű (opera)színpadi klisék összevegyítését.

Ez derült ki most az Erkel Színházban is, ahol Székely Krisztának sikerült úgy a közönség elé bocsátania, hogy a cselekmény fölismerhető maradt, miközben megkapta a maga naprakész körítését is. Miután az Opera egyik bázisává egy hajdani Mozdonycsarnok vált, ahol immár az előadáskezdésre is vasúti szignállal figyelmeztetik a közönséget, a Hoffmann előadása szintén a vaspályás távolsági tömegközlekedés mellett tette le a garast, midőn a játék teréül a pályaudvarokat választotta. Méghozzá azok csilivili (tehát nem hazai) lounge-helyiségét, ahol bárpult is van, felette képernyővel, amely nemcsak az indulásokat-érkezéseket mutatja, hanem mindenféle reklámokat is. Ez utóbbi mozzanat az előadás leg­eredetibbnek elgondolt truvája, ugyanis e reklámok lekövetik a cselekmény alakulását, reagálnak az egyes (szó)fordulatokra. Így amint az intrikus, a koros Lindorf önmagát büszkén a „vif” (élénk) jelzővel illeti, már meg is jelenik a kivetítőn a fiktív Vif dohánymárka gusztusos reklámszpotja és így tovább. (Persze akad gagyi ötlet is, mint a Spalanzani nevének kettéválasztásával képzett Spa Lanzani.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.