Miért nem tud Trumptól megszabadulni a Republikánus Párt?

A bázis hatalma

Külpol

Donald Trump az elmúlt fél évben személyesen szinte alig van jelen az amerikai közéletben, mégis állandó tárgya a politikai vitáknak. Akár visszatér jelöltként 2024-ben, akár nem, politikája sokáig meghatározza a republikánusok irányvonalát – ez pedig nem biztató előjel az amerikai demokrácia állapotára nézve.

„Soha nem követett el az Egyesült Államok elnöke ennél súlyosabb árulást a hivatalával és az alkotmányra tett esküjével szemben. Támogatom az elnök felelősségre vonását” – jelentette ki január 12-én Liz Cheney republikánus képviselőnő, és ezzel úgy tűnt, hogy átszakadhat a gát. Hat nap telt el a Capitolium ostroma óta, és elnöksége utolsó napjaira meginogni látszott Donald Trump dominanciája a saját pártja fölött. A képviselőházi republikánus frakció harmadik számú vezetője – Dick Cheney korábbi alelnök lánya – a párt konzervatív szárnyának prominens tagjaként kiállásával azt jelezte: van igény a Trump-mentes republikánus politikára. Ha az elnök elmozdításához szükséges kétharmados szenátusi többség még ekkor sem tűnt valószínűnek, arra számítani lehetett, hogy az ellenzékbe szorult párt újragondolja stratégiáját. Másnapra azonban kiderült, hogy Cheney óriási kisebbségben van pártján belül: vele együtt csupán tíz republikánus képviselő szavazott a Trumppal szembeni vádemelésre (197-en pedig ellene), Mitch McConnell szenátusi vezető pedig a felsőházi tárgyalást Joe Biden beiktatása utáni időpontra halasztotta, ezzel megtörve az elnök elleni második impeachment eljárás lendületét.

Fél évvel később Cheney már egyértelműen a perifériára szorult a pártjában: a frakciótisztségéből leváltották, stabilan republikánus wyomingi körzetében pedig már keresik a párton belüli kihívóját a jövőre esedékes előválasztásra. Egyike a mindössze két republikánusnak a január hatodiki eseményeket vizsgáló képviselőházi bizottságban, ráadásul őt és Adam Kinzingert is Nancy Pelosi házelnök jelölte, nem pedig Kevin McCarthy frakcióvezető, aki inkább visszaléptette jelöltjeit, miután Pelosi két általa delegált személyt is megvétózott. Cheney bűne nem az, hogy nem hiszi el a Trump által hangoztatott „Nagy Hazugságot” a választási csalásról: több republikánus, köztük maga McConnell is kifejezte kétségeit az exelnök vádjait illetően. Még csak az sem, hogy megszavazta a Trump elleni vádemelést januárban – a gond vele inkább az, hogy nem hajlandó túllépni ezeken az eseményeken, és folyamatosan emlékezteti párttársait arra, hogy a támogatóik és politikusaik egy jelentős része nem fogadja el legitimnek a választási eredményeket. A párt stratégiája az lenne, hogy nem beszél január 6-ról, Cheney pedig ennek végrehajtását akadályozza.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.