„Soha nem követett el az Egyesült Államok elnöke ennél súlyosabb árulást a hivatalával és az alkotmányra tett esküjével szemben. Támogatom az elnök felelősségre vonását” – jelentette ki január 12-én Liz Cheney republikánus képviselőnő, és ezzel úgy tűnt, hogy átszakadhat a gát. Hat nap telt el a Capitolium ostroma óta, és elnöksége utolsó napjaira meginogni látszott Donald Trump dominanciája a saját pártja fölött. A képviselőházi republikánus frakció harmadik számú vezetője – Dick Cheney korábbi alelnök lánya – a párt konzervatív szárnyának prominens tagjaként kiállásával azt jelezte: van igény a Trump-mentes republikánus politikára. Ha az elnök elmozdításához szükséges kétharmados szenátusi többség még ekkor sem tűnt valószínűnek, arra számítani lehetett, hogy az ellenzékbe szorult párt újragondolja stratégiáját. Másnapra azonban kiderült, hogy Cheney óriási kisebbségben van pártján belül: vele együtt csupán tíz republikánus képviselő szavazott a Trumppal szembeni vádemelésre (197-en pedig ellene), Mitch McConnell szenátusi vezető pedig a felsőházi tárgyalást Joe Biden beiktatása utáni időpontra halasztotta, ezzel megtörve az elnök elleni második impeachment eljárás lendületét.
Fél évvel később Cheney már egyértelműen a perifériára szorult a pártjában: a frakciótisztségéből leváltották, stabilan republikánus wyomingi körzetében pedig már keresik a párton belüli kihívóját a jövőre esedékes előválasztásra. Egyike a mindössze két republikánusnak a január hatodiki eseményeket vizsgáló képviselőházi bizottságban, ráadásul őt és Adam Kinzingert is Nancy Pelosi házelnök jelölte, nem pedig Kevin McCarthy frakcióvezető, aki inkább visszaléptette jelöltjeit, miután Pelosi két általa delegált személyt is megvétózott. Cheney bűne nem az, hogy nem hiszi el a Trump által hangoztatott „Nagy Hazugságot” a választási csalásról: több republikánus, köztük maga McConnell is kifejezte kétségeit az exelnök vádjait illetően. Még csak az sem, hogy megszavazta a Trump elleni vádemelést januárban – a gond vele inkább az, hogy nem hajlandó túllépni ezeken az eseményeken, és folyamatosan emlékezteti párttársait arra, hogy a támogatóik és politikusaik egy jelentős része nem fogadja el legitimnek a választási eredményeket. A párt stratégiája az lenne, hogy nem beszél január 6-ról, Cheney pedig ennek végrehajtását akadályozza.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
