Magyar Narancs: Az ambiciózusnak tűnő Fit for 55 programnak, amelyet az Európai Bizottság részéről maga Ursula von der Leyen terjesztett be, már a neve is árulkodó: de miért lett a 2030-ra szóló, eredetileg 40 százalékos kibocsátáscsökkentésből 55 százalék?
Bart István: A 40-ből azért lett 55 százalék, mert 2050-re a cél a zéró nettó kibocsátás az üvegházhatású gázok tekintetében. Ez pedig úgy teljesülhet, ha már rövid távon is merészebb vállalásokat teszünk: ha 2050-re el akarunk jutni a nullára, ahhoz 2030-ban a jelenlegihez képest mínusz 55-nél kell járnunk.
MN: Ez logikus, mégis a korábbiaknál jóval ambiciózusabb, egyben húsbavágóbb tervről beszélünk.
BI: Ami Magyarország szempontjából is alapvető változást jelent – bár ezt talán még kevesen fogták fel igazán. A kiotói jegyzőkönyv aláírása óta az európai fórumokon leginkább úgy érveltek az ebből a régióból érkezett döntéshozók, hogy nekünk, kelet-európaiaknak ne kelljen olyan mértékben csökkenteni a karbonkibocsátást, mint más országoknak, hiszen nálunk 1990 óta amúgy is rengeteget csökkent, eltűnt a szocialista nagyipar stb. Megjegyzem, hogy a 2008-as gazdasági válság után jobban csökkent a magyar karbonemisszió, mint 1990 után. Ha viszont úgy gondolkodunk, hogy már nem valahonnan megyünk az ismeretlenbe, hanem mindannyian a 0 felé tartunk, akkor innen kezdve teljesen mindegy, hogy mi történt 1990 után – csak az számít, hogy mindenkinek el kell jutnia a nulláig. Itt már nem játszik az az érv, hogy Magyarországnak ne kelljen annyival csökkentenie a kibocsátását, mert szegények vagyunk – hiszen a szegényeknek is el kell jutni a nulláig. Akinek azt mondjuk, hogy mivel szegények vagytok, most még nem kell csökkentenetek, azoknak majd 2040 után kell hirtelen sokat visszavágniuk.
MN: Ennyire kritikus a klímahelyzet, a felmelegedés üteme, hogy ilyen drámai döntésre kellett jutnia az EU-nak?
BI: Egyrészt ez is igaz, másrészt az unión belüli politikai klíma változott meg alaposan – ez bizony Greta Thunberg hatása. Magyarországon is azóta történhet meg, hogy Orbán Viktor kiejti a száján a klíma szót, amióta Greta Thunberg feltűnt. A 2019-es EP-választáson előretörtek a zöldek, és még a CDU is arra a következtetésre jutott, hogy azért nem volt elég sikeres, mert nem volt elég környezetvédő. Hatalmas választói igény mutatkozott arra, hogy történjen valami érdemleges a klímapolitikában. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy ez az igény arra is elég, hogy a választók elviseljék azokat a megszorításokat, amelyeknek következniük kell, és amelyekkel még nincsenek tisztában. De legalább a politikusok, látva az elvárásokat, érzékelhetően felbátorodtak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
