A brit miniszterelnök szerint az élet már jövőre normalizálódhat

  • narancs.hu
  • 2020. október 6.

Külpol

De ez nem azt jelenti, hogy minden olyan lesz, mint régen.

Boris Johnson brit miniszterelnök szerint a koronavírus-járvány dúlása után az élet - várhatóan már jövőre - normalizálódik, de ez nem azt jelenti, hogy minden a régi kerékvágásba tér vissza.

"Azon vagyunk, hogy egy nap az élet visszatérjen a normális kerékvágásba, hogy ismét normális módon tudjunk repülni, és a fodrászok se úgy nézzenek ki, mintha radioaktív izotópokat kellene kezelésbe venniük" - fogalmazott a brit kormányfő.

Hozzátette ugyanakkor: mindez nem jelenti azt, hogy minden ugyanahhoz a normalitáshoz tér vissza, amely 2019-ben még természetes volt.

Johnson szerint a járvány komoly változások katalizátora lesz, mindenekelőtt a zöld energia térhódításában. Úgy tűnik, hogy az internetes vásárlásoktól az otthoni munkavégzésig a koronavírus-járvány hatalmas mértékben felgyorsította a munka világában zajló változásokat, régi típusú állások tűntek el és új típusúak keletkeztek, és emiatt a brit kormány ingyenes képzési programokat hirdet felnőtteknek olyan területeken, mint például a szélerőmű-karbantartás - mondta a brit miniszterelnök.

Ezzel kapcsolatban Johnson bejelentette: a kormány elképzelései alapján már 2030-ra, vagyis tíz éven belül minden nagy-britanniai lakóingatlannak tengeri szélerőművek szolgáltatják az energiát.
"Ami Szaúd-Arábiának az olaj, az Nagy-Britanniának a szél - szinte korlátlan energiaforrás, csak a szélenergia nem jár széndioxid-kibocsátással és környezetrongálással" - hangsúlyozta a brit kormányfő.

Johnson elmondta: a tervek között szerepel rögzített tengeri szélerőművek mellett úszó szélerőművek telepítése is, hogy az Északi-tenger legmélyebb vizű térségeiben is kiaknázható legyen a szélenergia. Hozzátette: a brit kormány e technológiától önmagában egy gigawatt energiatermelést vár 2030-ra; ez tizenötszöröse a világon e módszerrel jelenleg összesen megtermelt energiának. (MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.