Külpol

a szavazók az október 5-i buldózerforradalom vívmányait szentesítették a rendkívüli köztársasági parlamenti választásokon. A Szerbiai Demokratikus Ellenzék, a DOS tarolt: most már minden pozíció, a helyhatóságoktól kezdve a tartományi és köztársasági intézményeken át egészen a szövetségi szintig az ő kezükben van. A szerbiai kormányfői poszt a DOS - Vojislav Kostunica jugoszláv elnökhöz képest - másik vezetőjének, Zoran Djindjicnek néz ki. Aki, mint arra mindenki unos-untalan rámutat, nincs túl jóban a jugoszláv elnökkel. Ami biztos igaz is: de csak lesz bennük annyi belátás, hogy tíz év ellenzékiskedés után ne borítsák egymásra a bilit. Pont most, amikor elértek a csúcsra.

AClinton-féle - hivatalosan nyilvánosságra sem hozott - javaslat bizonyos módosításokat tartalmaz a Camp Davidben három hónappal ezelőtt ajánlottakhoz képest, amelyek hallatán akkor Arafat felrúgta a tárgyalóasztalt. Ehud Barak Camp Davidben a területek 95 százalékát ajánlotta föl, csupán a Jeruzsálem tőszomszédságában lévő településeket (mintegy hatvanezer ember otthonát) és a Jordán nyugati partjának egyes, stratégiailag fontos pontjait tartotta volna meg. A mostani ajánlatban a Jordán partjáról már nincs szó, ehelyett elektronikus figyelőrendszer garantálná Izrael biztonságát, kivédendő egy esetleges keletről jövő katonai támadást. Az át nem adott 4-5 százaléknyi területért cserében Izrael hasonló nagyságú földet adna át a palesztinoknak - föltehetőleg a Negev sivatag egy darabját csatolnák Gázához. Jeruzsálem vad indulatokkal terhelt kérdésében egyértelmű a javaslat: minden arab városnegyed palesztin fennhatóság alá kerülne, a zsidó városnegyedek pedig kivétel nélkül Izraeléi maradnának. Még keményebb dió az "város, ahol a legvalószínűbb verzió szerint a palesztinoké lenne a muzulmán és a keresztény (tehát a két arab) negyed, a zsidó negyed Izraelben maradna, az örmény negyed pedig esetleg szintén, mivel e nélkül a zsidó negyed el lenne vágva Jeruzsálem izraeli részétől. A minden vita forrpontjának számító Templomhegy szintén palesztin fennhatóság alá kerülne, a Panaszfal Izraelé maradna. Az 1948-ban elmenekült hatszázezer palesztin ma élő ötmillió leszármazottjának Izraelbe való visszatérésével kapcsolatban az amerikai dokumentum inkább a zsidó államnak kedvez. Elismertetné Izraellel a menekülteket ért sérelmeket, de visszatérésüket csak a palesztin államban, illetve a hozzá csatolandó csereterületeken tenné lehetővé (Jeruzsálemben nem), beismerve, hogy tömeges visszatelepülésük veszélybe sodorná Izrael zsidó jellegét. Cserébe viszont pénzügyi kárpótlást ajánl föl.

Aszövetségi legfelső bíróság múlt keddi, mindent eldöntő ítélete nehezen tekinthető bármi másnak, mint cinikusnak. Abban a kérdésben kellett dönteniük a főbíráknak, hogy mintegy negyvenezer szavazólapnak a floridai állami legfelső bíróság által engedélyezett kézi újraszámlálása nem támaszt-e alkotmányos aggályokat. A kérdéses negyvenezer szavazatot korábban érvénytelennek minősítették, mert a számlálógép nem volt képes azonosítani őket, a korábbi kézi számlálásokból pedig azért maradtak ki, mert a republikánus floridai államtitkár, Katherine Harris által kissé önkényesen felállított határidőig nem végeztek velük. Tudni kell, hogy a floridai választójogi törvény kimondottan lehetővé teszi azon szavazatok beszámítását, amelyeket nem jelöltek be ugyan szabályszerűen, de egyértelműen megállapítható a szavazói szándék. A floridai legfelső bíróság ezt az elvet vette figyelembe, amikor engedélyezte az ismételt számlálást, csakhogy nem adott meg világos, az egész államra érvényes, egységes ismérveket a szavazói szándék megállapításához a vitatott esetekre. A szövetségi bírák pedig éppen erre hivatkozva mondták ki: alkotmányos kételyt támaszt, hogy a helyi szavazatszámláló bizottságok többé-kevésbé önkényesen ítélhetik meg a szavazói szándékot. Ezzel az érveléssel még nem is volna baj.

Apártpolitikai színtér az októberi hatalomátvétel és Kostunica jugoszláv elnökké választása óta teljesen átalakult. Az addig legyőzhetetlennek hitt Szerbiai Szocialista Párt alapjaiban ingott meg, több ismert vezető kilépett soraiból, és új pártot alapított. A párt újra Milosevicet választotta meg elnökének, azzal a jelszóval, hogy "megyünk tovább". A pártreformot elodázták. A Vuk Draskovic vezette Szerbiai Megújhodási Mozgalom (SPO) romokban hever, kétséges, hogy bejut-e a parlamentbe. A néhai ultranacionalista Szerb Radikális Párt (SRS) a parlamentben maradásért küzd, Seselj a padlón hever. A párt tagjai lassan átszivárognak Kostunica Szerbiai Demokratikus Pártjába, amelynek a népszerűségi mutatója látványosan felszökött. Kostunica új köztársasági elnök népszerűsége ugyancsak nagyobb, mint Milosevicé volt bármikor. Sokan már új kultuszról beszélnek.

a bővítéshez. Világos volt, hogy ez nem megy könnyen, az viszont csak az utolsó pillanatokban derült ki, milyen aprólékosan kell végigegyezkedni minden lehetséges megoldást egy olyan végeredmény érdekében,

a gyakorlatban, az mostantól derül ki. Hét évtized után elvesztette

Az első, becsült adatok szerint a volt államfő, Ion Iliescu és pártja nyerte a választások első fordulóját. Második helyre - igen jelentős arányban, 22,5 százalékkal - a soviniszta Corneliu Vadim Tudor és a Nagy-Románia Párt futott be. Ami azt is jelenti, hogy az államfőválasztás második körében Iliescu ellenfele Tudor lesz. További érdekesség, hogy az eddigi vezető kormányerő, a Parasztpárt nem került be a törvényhozásba. Az első ránézésre elborzasztó eredmény sokak szerint a súlyos román gazdasági helyzet egyenes következménye.

és meglehetősen drámai túszszedési akció végrehajtóival szemben próbált fellépni a határozottság igényével, mégis inkább

És valóban, még a vécék is tele voltak a klímaváltozás,

a Királyhágón, úgy érezte, Ugandában jár, de aztán később már látta, "több tiszta fejű, értelmes emberrel találkozik itt az ember, mint Budapesten". Lelke rajta - én rögtön szinte otthon, a Balkánon éreztem magam, nem pedig Afrikában, igaz, ott se jártam még sose.

Ott kezdődött, hogy exrendőrök irodalmi babérokra törtek. Először az 1995-ös levélbombaügyben elhíresült Michael Sika, azóta levitézlett szocialista Stapo-főigazgató (Statspolizei; Ausztriában máig így hívják az államrendőrséget) jelentette meg visszaemlékezéseit, melyekben nem annyira hányatott gyermekkorát és diákcsínyeit elevenítette föl, hanem a belügy berkeiben eluralkodó korrupciót ecsetelte. A Mein Protokoll (Az én jegyzőkönyvem) címet viselő könyvből kiderül, hogy a politikusok és a rendőrök között erős kapcsolat létezett, mely az adatlopástól a rendőri védelemmel való visszaélésig terjedt. Sikát ifjú kollégája, Josef Kleindienst követte, az Ich gestehe (Bevallom) című opusszal, mely néhány hét alatt egy parlamenti "adatcsenési különbizottság" (Sonderkommission Datenklau) felállítását eredményezte. Ez pedig elsősorban nem annak tudható be, hogy a spiclibalhé főhősének már volt neve a könyvpiacon (néhány éve, még aktív rendőrként Soha többet ne fizess bírságot címmel írt már egy kézikönyvet autósok számára, melyért egyes rendőr társai halálosan megfenyegették). Az Ich gestehe valódi tanúvallomás, pontos adatokkal, nevekkel és summákkal.

ezen a címen, de most az úgynevezett "élet" is, igaz, e mostanit nem az avantgárd,

Fujimori, a nagy piacliberalizátor (és eme minőségéből következően kétségkívül érdemdús gazdaságfellendítő) megválasztása érdekében némileg túlígérte magát szociális téren, ám új kormányába a tíz év előtti, privatizáló, importvámcsökkentő gazdasági minisztert hívta vissza. A választások után azonban elvesztette parlamenti többségét, és ez könnyen kellemetlen helyzetekbe sodorhatta volna. Csakhogy az ellenzékből rögtön átült tizenkét képviselő a kormánypárti oldalra, ami látszólag megoldotta a problémát, bár mindenféle - nem mindig sikertelen - lepénzelési ügyeknek terjedt kellemetlen híre. De végül is úgy látszott, Fujimori helyzete szilárdabb lesz a vártnál. Csakhogy ezekben az augusztus eleji napokban valahol valakik már javában alkudoztak egy videofelvétel sorsáról...

aki - hétfő esti látószögünkből - akár dönthet is a végkimenetelről.