Romániában 2,5 százalékos mínusszal teljesít ma is a gazdaság: nemhogy növekedés lenne, de az eddigi szánalmas szintet sem képes tartani a termelés. A beáramló tőke volumene nevetséges, legfeljebb a többé-kevésbé nyíltan korrupciós célú pénzmozgások produkálnak nagyobb izgalmakat az országban.
És a Nemzetközi Valutaalap (IMF) évenkénti - szolid mértékű - tőkeinjekciói. Tizenegy évvel ezelőtt még 21 lejt fizettek egy dollárért, ma 25 000-et. Huszonhárommillió lakos közül hatmillió a nyugdíjas, és csupán 4,3 millió embernek van munkahelye. Egyes becslések szerint a gazdasági társaságok csaknem 40 százaléka nem fizet adót. Mindez arra utal, hogy a kormány képtelen volt beindítani a tényleges reformokat.
A 23 milliós ország lakosainak zöme nap mint nap a
fokozódó nyomorral
kénytelen szembesülni, bár egyes erdélyi területeken az elszegényedés nem olyan látványos: a nyugati megyékben az élet még mindig sokkal jobb az átlagnál, a magántőke mozgástere is valamelyest nagyobb, az állami beavatkozás pedig relatíve kisebb. Igaz, a GDP Erdélyben megtermelt ötven százalékából a visszaosztás során kevesebb mint egynegyed jut csak vissza oda.
A szegénység egyik következményeként egyre nagyobb a kritikátlan nosztalgia a posztkommunista időszak és az azt megjelenítő pártok iránt.
Mindennek dacára a román állapotok ma mégis sokkal konszolidáltabbak, mint a korábbi években (a választásokat megelőző heves időszakról nem is beszélve). Az eddig hatalmon lévő centrista polgári erők koalíciója csak látszólag múlatta idejét balkáni semmittevéssel, hisz alapjaiban sikerült megváltoztatnia a politikai csatározások mibenlétét. Amit persze még nem lehet kiegyensúlyozottnak nevezni, de igazságtalan lenne hallgatni arról, hogy a mérvadó társadalmi erők - hol politikai pragmatizmusból, hol civil mértéktartásból - ma már egyre kevésbé nyúlnak az etnikai bujtogatás nemtelen eszközéhez.
Az eddigi választási kampányokban jó néhány román párt adu ásza
a kisebbségi kérdés
volt: elsősorban a magyarsággal szembeni indulatok, de az antiszemitizmust és persze a cigányellenességet sem mellőzték. 2000-ben a nyár eleji önkormányzati választásokon viszont nem kerültek elő, és most ősszel is csak rendkívül áttételesen. Sőt a Ion Iliescu vezette Szociális Demokrácia Pártja (PDSR) látványos - olykor persze átlátszó - magyarbarát gesztusok egész sorát tette. A nacionalizmusáról hírhedt Adrian Nastase, a párt második embere pedig magyar katonai temetőt avatott a nyár folyamán Kolozsvár határában, pedig az ilyesmi még ma is kisebbfajta hazaárulásnak számít Romániában.
Iliescuék - akik biztos győzelemre számítanak - mindezeket egyfajta koalíciós ajánlatnak szánták a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ), amelyet eléggé kínos helyzetbe hoz e csábítás. Az elmúlt négy esztendő kormányzati lehetőségei az RMDSZ-t ugyanis meggyőzték arról, hogy még a korlátozott hatalom is tényleges biztosíték a kisebbségi, illetve csoportérdekek védelmekor. Már csak ezért is igen nehéznek látszott a hatalmi kísértésnek való ellenállás, így aztán az RMDSZ vezetése kapva kapott Iliescu néhány Marosvásárhelyen tett kijelentésén (amikkel a helyi román szélsőségeseket próbálta leszerelni), hogy kizárhassa az együttműködés lehetőségét a posztkommunistákkal a választások után.
Ám korai lenne végérvényesen temetni az RMDSZ jövendő koalíciós szerepvállalását. Előfordulhat, hogy Iliescuék parlamenti többségéhez mégiscsak szükség lesz a magyar pártra. Az RMDSZ vállalkozói szárnyának, illetve az állami adminisztrációból jól megélő, kiváltságosabb magyar rétegnek erőteljes érdeke fűződik ahhoz, hogy vagyonát ne csak gyarapítsa, de politikai háttérrel is biztosítsa.
Ugyanakkor - szintén politikai szempontból - az RMDSZ egészére nézve nagyon is kockázatosnak tűnik egy esetleges koalíció Iliescuékkal. A magyar párt vezetőivel szembeni lázadások esélyei ugyanis ebben a helyzetben megnőnének, s ezek vezetője nyilvánvalóan Tőkés László püspök lenne. Eddig Tőkés csak saját törtetését tudta felmutatni Markó Béla RMDSZ-elnök racionális politizálása alternatívájaként, ám ha a párt lepaktál Iliescuval, akkor a püspök - mindeddig balkáni színvonalú - érvei rögtön ideológiai igazolást kapnának, s ez végső soron az RMDSZ kettészakadásához vezetne.
Tőkés már a választásokat megelőző hónapokban úgy nyilatkozott, hogy a magyaroknak semmi keresnivalójuk a román parlamentben, ahol érdekeiket amúgy sem tudják érvényesíteni. Az ésszerű érvek, hogy a keresztülharcolt földtörvény, a tanügyi kérdésekben meghozott miniszteri döntések, az önkormányzati törvény stb. máris látványos lehetőségekhez juttatták a magyarságot, a püspöknek és követőinek semmit sem jelentettek. Romániában a parlamenti küszöb - a magyarországihoz hasonlóan - 5 százalék: egy megosztott, pontosabban kettéosztott erdélyi magyar politikai képviselet valóban képtelen lenne arra, hogy bekerüljön a bukaresti törvényhozásba: vagyis könnyen megvalósulhat Tőkés ama vágya, hogy jó szokásához híven a partvonalról ordibálva maga álljon a demokráciáról ily módon végképp lekésett erdélyi magyar tömegek élére (lásd A püspök akciózik című keretes anyagunkat).
A kérdés az, milyen eséllyel tud
Iliescu
stabil kormányzást biztosítani az országnak az RMDSZ nélkül és a rendkívül megerősödött Nagy-Románia Párt ellenében. A CURS-CSOP közvélemény-kutató intézet által készített exit poll reálisnak tűnő adatai alapján (e cikk írásakor még csak ezek álltak rendelkezésre) a Nemzeti Liberális Párttal (9,6 százalék), illetve Petre Roman Demokrata Pártjával (7,6) együtt Iliescuék (39,2), ha nem is túl kényelmes, de biztos többséggel vezethetik az országot (56,4). Ám míg a liberálisokkal az együttműködést Iliescuék még idejekorán lepacsizták, addig Roman pártja még számtalan meglepetést okozhat - miként okozott korábban is - Iliescunak. Vagyis az RMDSZ-re mégis szüksége lehet a kormányt alakító baloldalnak, s a koalícióra akár még Nyugatról is ösztökélhetik a magyar pártot. Nehéz lesz tehát ellenállni, különös tekintettel a szélsőjobb felfutására: Vadim Tudorék ha nyíltan ma már nem is a magyaroknak ígérik elsősorban a Kalasnyikov-golyókat, mint pár éve, de szívük szerint azért ezt a módszert szeretnék bevezetni a hatékony társadalomformálás érdekében.
A helyi Csurka István, a nagy-romániás Corneliu Vadim Tudor pártja 22,5 százalékot szerzett az előrejelzések szerint; Tudor maga államelnök-jelöltként ennél jócskán többet, 27,3 százalékot kapott, és bejutott a második körbe. A Nagy-Románia Párt így sok mindent megszabhat még ellenzéki pozícióból is. Belegondolni is rossz, mit tehetne egy esetleges kormánykoalíció tagjaként. És ez igen hatásos érv a partnerkereső Iliescu számára (ne finnyáskodjatok, mert kénytelen leszek CV-t bevenni). Ami viszont egészen biztos: mind Iliescunak, mind a többi romániai politikai erőnek számolnia kell azzal a társadalmi erővel, amely egyedül Tudortól várja gondjai megoldását.
Ara-Kovács Attila
A püspök akciózik
Tőkés László püspökről számtalanszor röppent föl a hír - tegyük rögtön hozzá: igaztalanul -, hogy korábban együttműködött volna a román titkosszolgálattal, a Securitatével. Egy ideje mégis egyre többen kénytelenek szembesülni a ténnyel, hogy Tőkés szinte minden politikai megnyilvánulása azoknak kedvez, akik okkal és joggal tekinthetők Ceausescu és a volt Securitate mai örököseinek. Erdélyben gyakran megfogalmazódó vélekedés, hogy a román politikai palettán a szélsőjobbos Corneliu Vadim Tudor, illetve Tőkés László politikai szerepe úgy hasonlít egymáshoz, mint két tojás.
Romániában Tőkést ma csak egy szűk, margóra szorult politikusi csoport támogatja és a lakosság kevésbé iskolázott rétegei. A püspök ma már csak az ő szimpátiájukra számíthat, hisz - nem utolsósorban Nagyváradon - sikerült szinte mindenkit magára haragítania, olyannyira, hogy saját hívei sem voltak hajlandók bizalmat szavazni neki, amikor az a képtelen ötlet merült föl benne, hogy - a magyarokat kompromittáló és a románokat provokáló módon - államelnökké jelöltesse magát.
Tőkés László azt követően, hogy Németh Zsolt magyar külügyi politikai államtitkárt kitüntette a Pro Partium-díjjal, bejelentette: nem támogatja az RMDSZ választási kampányát, s nem hajlandó arra biztatni híveit, hogy a magyar pártra szavazzanak. Néhány nappal később - a Magyarok Világszövetségének egyik rendezvényén - már az RMDSZ kettészakításának víziójával állt elő.
Az idei romániai választási kampányban eddig a szélsőséges pártok sem nagyon élezték az etnikai konfliktust. Bármilyen furcsa, bármilyen sajnálatos és szégyenteljes, az első forduló előtt a valódi magyar érdekeket egyedül gyöngítő megnyilatkozás, az egyetlen nyílt magyarellenes fellépés Tőkés László nevéhez fűződött.
