Elsőre akár valami hídépítésnek is tűnhetne, hogy a novemberben másodszorra is elnökké választott Donald Trump eljövendő kormányának tagja lesz a 2022-ig még a Demokrata Párt tagjaként regisztrált Tulsi Gabbard: az Amerikai Szamoán született, majd Hawaii-on felnőtt 43 éves politikus szinte a semmiből robbant be az elitbe, hogy jövő évtől átvegye a Nemzeti Híreszerzés irányítását. A republikánusokkal kritikusok viszont nem véletlenül nem a konszolidációra való lehetőséget látják Gabbard személyében, hanem a potenciális nemzetbiztonsági kockázatot még akkor is, ha a „furcsa” részleget a Trump-kormányban azóta már nem ő, hanem Robert F. Kennedy Jr. vezeti.
Pedig tényleg nem így indult: Gabbard 21 évesen már a Hawaii-i képviselőházba is bekerült, majd két év után ment el Irakba szolgálni. Később ő képviselhette a szigetcsoportot a Kongresszusban, ezzel nemcsak az első hindu vallású tagja lett a testületnek, de az első, aki Amerikai Szamoáról érkezett. Politikusként kifejezetten a demorkaták progresszív baloldali szárnyához tartozott, aminek megfelelően sokszor ment szembe saját pártja felsővezetésével, országos ismertségre pedig akkor tett szert, amikor 2016-ban a Bernie Sanders-féle előválasztási kampány egyik arca lett. 2020-ban már nem Sanderst támogatta, hanem maga is elindult, és bár gyorsan kiesett a versenyből, az sokakban mély nyomot hagyott, hogy a kampánya során követelte, szálljon ki minden létező külföldi konfliktusból az Egyesült Államok. Mivel korábban maga is szolgált katonaként, ezért volt is némi hitele a szavainak: mint elmondta, az Egyesült Államok közel-keleti háborúi destabilizálták a régiót, rontottak az ország biztonságán, és több ezer amerikai életébe kerültek ezek az akciók. Gabbard a saját pártját is élesen bírálta, amiért nem ellenezte ezeket a külföldi katonai akciókat, az akkor még szenátorként dolgozott Kamala Harris ügyészi tevékenységét pedig élesen bírálta. Kiesése után ő is támogatta már Joe Bident a Donald Trump elleni kampányában.
Az, hogy nem a demokrata fősodorhoz tartozott, elég korán egyértelmű lett, hiszen 2017-ben még a Kongresszus tagjaként találkozott személyesen Bassár el-Aszad szíriai diktátorral, ami akkora hatással volt rá, hogy előbb azt követelte, egyezkedjenek többet az akkor már a saját népét is vegyi fegyverrel terrorizáló elnökkel. Nem sokkal később már azt hangoztatta, hogy Szíria nemcsak nem jelent közvetlen veszélyt az Egyesült Államokra, de az ország vezetésével szemben kritikusak háborús uszítók. Ezek után talán nem meglepő, hogy
Ukrajna orosz lerohanásának is megtalálta a fő felelősét: nem, nem Vlagyimir Putyin, hanem a NATO és az Egyesült Államok.
Gabbard nem finomkodott különféle provokációk részletezésével, hanem egyből elő is vette az orosz propaganda kifejezetten csak a legsötétebb lyukakból kifolyó állátását, ami szerint a fő problémát azok az Ukrajnába telepített titkos biofegyverlaborok jelentik, amiket az Egyesült Államok épített. A félreértések elkerülése végett: soha nem voltak titkos biofegyverlaborok, csak olyan biolaborok, amelyek épp a szovjetek után maradt biológiaifegyver-program nyomait hivatottak feltakarítani. 2022-ben már odáig jutott, hogy amolyan bencsikandrási módon ismerte be: az oroszoknak szurkol. A balodalisággal igazán nem vádolható Tom Rogan, a konzervatív Washington Examiner konzervatív külpolitikai elemzője Gabbardot a Hszi Csin-ping kínai elnök és Vlagyimir Putyin “ideológiai szimpatizánsaként” jellemezte; ez talán meg is állja a helyét, tekintve, Gabbard szemrebbenés nélkül kimondta azt is korábban, hogy az orosz sajtószabadság nagyjából az amerikaival áll egy szinten.
Valami itt változott meg, bár ő maga azt állítja, nem benne: 2022-ben kilépett a pártból. „A mai Demokrata Párt felismerhetetlen ahhoz képest, amelyhez húsz évvel ezelőtt csatlakoztam” – magyarázta döntését függetlenné válásakor. Mint mondta, a demokratákat ma a woke ideológia és a háborús uszító elit összecsapása uralja, de azt is hozzátette, hogy a párt fehérellenes rasszizmust szít. Ezzel a gondolattal gyorsan sztár lett a republikánusok körében, ahol a házitévének számító Fox azonnal le is igazolta, illetve indított egy podcastot is. 2024 októberében szintet lépett, és belépett a Republikánus Pártba.
Tulsi Gabbard a patkóelmélet létezésének tipikus képviselője: az általában a középutasság igazolására hozott példa szerint a patkó egyik szélén ülő szélsőbalosok és a másik szélén ülő szélsőjobbosok már olyan közel vannak egymáshoz, hogy sokszor tényleg nehéz őket megkülönböztetni. Tulsi Gabbard így épp megtalálta számításait az amerikai konzervatívok jobbszélénél, hiszen a drogliberalizáció ígérete mellett azért támogatta a vízummentességi program leállítását a Németországba érkezett igen jelentős számú szír bevándorlóra hivatkozva, vagy a mexikói határra elképzelt óriásfal felépítését is.
Hogy mennyire gyorsan változtatja nézeteit, az talán az LMBTQ-jogok ügyében érhető leginkább tetten: már fiatalon az ellen kampányolt, hogy Hawaii-on házasságot köthessenek azonos nemű párok. 2004-ben azt is hozzátette ebben a kérdésben, hogy “demokratákként a nép nézeteit kell képviselnünk, nem pedig a kevés homoszexuális szélsőségest”. Ehhez képest a 2010-es évek közepén még tagja volt a Congressional Equality Caucus névre hallgató, kifejezetten a melegek jogaiért küzdő képviselői csoportnak, ahol annyira szépen dolgozott, hogy a tevékenységet monitorozó Human Rights Campaign kifejezetten elismerően nyilatkozott törvényhozói munkájáért. Ha azt hinnénk, nincs több csavar e történetben, tévednénk: előbb a baloldalon amúgy is sokszor könnyen előkerülő transzfób kijelentésekkel tért el megint az addigi ösvényről, majd 2024 áprilisában lelkesen támogatta azt a floridai törévnyt, aminek keretei közt tulajdonképpen semmilyen felvilágosítást nem tarthatnak az állami iskolákban. A törvény lényege kicsit a magyar helyzetre hasonlít: a gyerekek ne is hallhassanak róla általános iskolában, hogy léteznek nem heteroszexuális emberek.
Az viszonylag egyértelmű, miért kapott Gabbard ilyen magas pozíciót: azon túl, hogy lehet mutogatni a “helyes útra tért, woke-terrorból kiszállt” demokrataként, a hírek szerint ő segített felkészülni Trumpnak a Kamala Harris elleni vitára is. Az viszont kérdéses, hogy miért kapta meg ezt a pozíciót: bár veterán, a hírszerzésben nincs tapasztalata. Az újraválasztott elnök az amerikai hírszerzés egyes ágazatait is a titokzatos “mélyállam” részének tekinti, és bevallottan át akarja alakítani, csak hát egyáltalán nem biztos, hogy egy nyíltan putyinista politikus a legjobb erre a feladatra:
Tulsi Gabbard ugyanis az a hivatalt veszi át, aminek kulcsszerepe volt az orosz, kínai és iráni dezinformációk és egyéb befolyásolási kísérletek felismerésében az elmúlt években.
Ha olyan ember vezeti a hivatalt, akik szerint a fake news egyszerűen a valóság vagy maximum alternatív tény, akkor bizonyára kevesebb dolguk lesz.
