München 50 éve

A halál olimpiája

Külpol

Ötven éve Münchenben az olimpia alatt egy palesztin kommandó izraeli sportolókat és edzőket ejtett túszul – a 21 órás drámát egyik fogoly sem élte túl. A merénylet és annak utóélete körül még mindig sok a bizonytalanság, számos részletre talán sohasem derül fény.

Két hete zajlott már a müncheni olimpia, amikor 1972. szeptember 5-én hajnalban nyolc palesztin terrorista, a Fekete Szeptember nevű csoport tagjai közelítették meg az izraeli csapat szállását melegítőbe öltözve, málhazsákokba rejtett fegyvereket (AK–47-es, azaz Kalasnyikov gépkarabélyokat, Tokarev pisztolyokat, illetve kézigránátokat) cipelve. Miután az olimpiai faluba visszaszökő kanadai sportolók segítségével átjutottak a védőláncon, 4:30-kor lopott kulcsokkal megpróbáltak behatolni az izraeliek apartmanjaiba.

A támadás

Az első apartmanlakásban sikerült felébreszteni Joszef Gutfreund birkózóbírót, aki egy elhajított 135 kilós súllyal próbálta az ajtót belülről bereteszelni, de a támadók idővel így is benyomultak a szállásra. A lakótársait fellármázó Gutfreundnak köszönhetően Tuvia Sokolovsky súlyemelőedző sikerrel kitörte az ablakot és megszökött – az életét köszönhette ennek. Mose Weinberg birkózóedző is szembeszállt a támadókkal, ám azok átlőtték az arcát, majd arra kényszerítették sebesült foglyukat, hogy mutassa meg a többi izraeli sportoló szállását. Weinberg kezdetben sikerrel vezette félre fogva tartóit azzal, hogy a kettes számú apartmanlakásban nem is a honfitársai tartózkodnak – valójában igen, és ők végül az ablakon át el is tudtak menekülni, s közülük Saul Ladany gyalogló, a bergen-belseni láger túlélője riasztotta a szomszédban az amerikai atlétákat. A támadók a hármas számú apartmanban újabb hat súlyemelőt és birkózót ejtettek túszul, akik mivel mélyen aludtak, nem tudtak ellenállást kifejteni.

A túszok egy helyiségbe terelése nem volt zökkenőmentes: előbb a sebesült Weinberg támadt ismét őreire (egyet leütött, egy másikat megsebesített egy konyhai gyümölcskéssel), akik erre agyonlőtték. Ugyanezt tették Joszef Romano súlyemelővel, az 1967-es hatnapos háború veteránjával, aki előbb még megsebesített egy támadót. A két sportember önfeláldozása nem volt teljesen hiábavaló, ugyanis a túszul ejtett Gad Zobari birkózó így tudott megszökni egy föld alatti garázson át. A palesztinok végül kilenc túszt tudtak élve foglyul ejteni – Gutfreundon kívül köztük volt a lövészcsapat edzője, Kehat Shorr, az atlétaedző Amitzur Shapira, a vívómester Andre Spitzer, a súlyemelőbíró Jákov Springer, Eliezer Halfin és Mark Szlavin birkózók, valamint David Berger és Ze’ev Friedman súlyemelők. Berger az Egyesült Államokból alijázott, így kettős állampolgár volt, míg Szlavin, aki a maga 18 évével a legfiatalabb volt a túszok közül, alig néhány hónappal az olimpia kezdete előtt érkezett Izraelbe a Szovjetunióból. Gutfreundot, aki tán fizikailag a legerősebb volt közöttük, egy székbe kötözték, a többieket csuklónál és bokánál kötözték meg, majd egymáshoz is csomózták őket. Romano golyók szaggatta holttestét elrettentésül ott hagyták megkötözött honfitársai szeme előtt.

A túszszedők gyorsan érintkezésbe léptek a nyugatnémet hatóságokkal, és előadták követeléseiket: 234, Izraelben őrzött fogoly, zömmel palesztinok, no meg a rettegett Kozo Okamoto (a Japán Vörös Hadsereg tagja, a tel-avivi repülőtéren elkövetett 1972. májusi mészárlás túlélő tettese) szabadon bocsátását követelték. A nyugatnémet kormánytól is elvárták Andreas Baader és Ulrike Meinhof, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű terrorcsoport alapítóinak elengedését: a fegyverbarátság és az akkoriban felfedezett ideológiai közelség jegyében a RAF számos káderét is libanoni palesztin táborokban képezték ki. Az izraeli kormány azonnal elutasította a követelések teljesítését, sőt a terroristákkal való tárgyalást is, mondván, hogy ez csupán újabb támadásokra ösztönözné a palesztin fegyveres csoportokat. A terroristák tökéletesen használták ki, hogy a müncheni olimpia nyugatnémet szervezői hangsúlyosan békés, oldott hangulatú játékokat képzeltek el, így feledtetve az előző német olimpia, az 1936-os berlini erősen militarizált (és nem kis részben nemzetiszocialista) kontextusát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.