München 50 éve

A halál olimpiája

Külpol

Ötven éve Münchenben az olimpia alatt egy palesztin kommandó izraeli sportolókat és edzőket ejtett túszul – a 21 órás drámát egyik fogoly sem élte túl. A merénylet és annak utóélete körül még mindig sok a bizonytalanság, számos részletre talán sohasem derül fény.

Két hete zajlott már a müncheni olimpia, amikor 1972. szeptember 5-én hajnalban nyolc palesztin terrorista, a Fekete Szeptember nevű csoport tagjai közelítették meg az izraeli csapat szállását melegítőbe öltözve, málhazsákokba rejtett fegyvereket (AK–47-es, azaz Kalasnyikov gépkarabélyokat, Tokarev pisztolyokat, illetve kézigránátokat) cipelve. Miután az olimpiai faluba visszaszökő kanadai sportolók segítségével átjutottak a védőláncon, 4:30-kor lopott kulcsokkal megpróbáltak behatolni az izraeliek apartmanjaiba.

A támadás

Az első apartmanlakásban sikerült felébreszteni Joszef Gutfreund birkózóbírót, aki egy elhajított 135 kilós súllyal próbálta az ajtót belülről bereteszelni, de a támadók idővel így is benyomultak a szállásra. A lakótársait fellármázó Gutfreundnak köszönhetően Tuvia Sokolovsky súlyemelőedző sikerrel kitörte az ablakot és megszökött – az életét köszönhette ennek. Mose Weinberg birkózóedző is szembeszállt a támadókkal, ám azok átlőtték az arcát, majd arra kényszerítették sebesült foglyukat, hogy mutassa meg a többi izraeli sportoló szállását. Weinberg kezdetben sikerrel vezette félre fogva tartóit azzal, hogy a kettes számú apartmanlakásban nem is a honfitársai tartózkodnak – valójában igen, és ők végül az ablakon át el is tudtak menekülni, s közülük Saul Ladany gyalogló, a bergen-belseni láger túlélője riasztotta a szomszédban az amerikai atlétákat. A támadók a hármas számú apartmanban újabb hat súlyemelőt és birkózót ejtettek túszul, akik mivel mélyen aludtak, nem tudtak ellenállást kifejteni.

A túszok egy helyiségbe terelése nem volt zökkenőmentes: előbb a sebesült Weinberg támadt ismét őreire (egyet leütött, egy másikat megsebesített egy konyhai gyümölcskéssel), akik erre agyonlőtték. Ugyanezt tették Joszef Romano súlyemelővel, az 1967-es hatnapos háború veteránjával, aki előbb még megsebesített egy támadót. A két sportember önfeláldozása nem volt teljesen hiábavaló, ugyanis a túszul ejtett Gad Zobari birkózó így tudott megszökni egy föld alatti garázson át. A palesztinok végül kilenc túszt tudtak élve foglyul ejteni – Gutfreundon kívül köztük volt a lövészcsapat edzője, Kehat Shorr, az atlétaedző Amitzur Shapira, a vívómester Andre Spitzer, a súlyemelőbíró Jákov Springer, Eliezer Halfin és Mark Szlavin birkózók, valamint David Berger és Ze’ev Friedman súlyemelők. Berger az Egyesült Államokból alijázott, így kettős állampolgár volt, míg Szlavin, aki a maga 18 évével a legfiatalabb volt a túszok közül, alig néhány hónappal az olimpia kezdete előtt érkezett Izraelbe a Szovjetunióból. Gutfreundot, aki tán fizikailag a legerősebb volt közöttük, egy székbe kötözték, a többieket csuklónál és bokánál kötözték meg, majd egymáshoz is csomózták őket. Romano golyók szaggatta holttestét elrettentésül ott hagyták megkötözött honfitársai szeme előtt.

A túszszedők gyorsan érintkezésbe léptek a nyugatnémet hatóságokkal, és előadták követeléseiket: 234, Izraelben őrzött fogoly, zömmel palesztinok, no meg a rettegett Kozo Okamoto (a Japán Vörös Hadsereg tagja, a tel-avivi repülőtéren elkövetett 1972. májusi mészárlás túlélő tettese) szabadon bocsátását követelték. A nyugatnémet kormánytól is elvárták Andreas Baader és Ulrike Meinhof, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű terrorcsoport alapítóinak elengedését: a fegyverbarátság és az akkoriban felfedezett ideológiai közelség jegyében a RAF számos káderét is libanoni palesztin táborokban képezték ki. Az izraeli kormány azonnal elutasította a követelések teljesítését, sőt a terroristákkal való tárgyalást is, mondván, hogy ez csupán újabb támadásokra ösztönözné a palesztin fegyveres csoportokat. A terroristák tökéletesen használták ki, hogy a müncheni olimpia nyugatnémet szervezői hangsúlyosan békés, oldott hangulatú játékokat képzeltek el, így feledtetve az előző német olimpia, az 1936-os berlini erősen militarizált (és nem kis részben nemzetiszocialista) kontextusát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.