München 50 éve

A halál olimpiája

Külpol

Ötven éve Münchenben az olimpia alatt egy palesztin kommandó izraeli sportolókat és edzőket ejtett túszul – a 21 órás drámát egyik fogoly sem élte túl. A merénylet és annak utóélete körül még mindig sok a bizonytalanság, számos részletre talán sohasem derül fény.

Két hete zajlott már a müncheni olimpia, amikor 1972. szeptember 5-én hajnalban nyolc palesztin terrorista, a Fekete Szeptember nevű csoport tagjai közelítették meg az izraeli csapat szállását melegítőbe öltözve, málhazsákokba rejtett fegyvereket (AK–47-es, azaz Kalasnyikov gépkarabélyokat, Tokarev pisztolyokat, illetve kézigránátokat) cipelve. Miután az olimpiai faluba visszaszökő kanadai sportolók segítségével átjutottak a védőláncon, 4:30-kor lopott kulcsokkal megpróbáltak behatolni az izraeliek apartmanjaiba.

A támadás

Az első apartmanlakásban sikerült felébreszteni Joszef Gutfreund birkózóbírót, aki egy elhajított 135 kilós súllyal próbálta az ajtót belülről bereteszelni, de a támadók idővel így is benyomultak a szállásra. A lakótársait fellármázó Gutfreundnak köszönhetően Tuvia Sokolovsky súlyemelőedző sikerrel kitörte az ablakot és megszökött – az életét köszönhette ennek. Mose Weinberg birkózóedző is szembeszállt a támadókkal, ám azok átlőtték az arcát, majd arra kényszerítették sebesült foglyukat, hogy mutassa meg a többi izraeli sportoló szállását. Weinberg kezdetben sikerrel vezette félre fogva tartóit azzal, hogy a kettes számú apartmanlakásban nem is a honfitársai tartózkodnak – valójában igen, és ők végül az ablakon át el is tudtak menekülni, s közülük Saul Ladany gyalogló, a bergen-belseni láger túlélője riasztotta a szomszédban az amerikai atlétákat. A támadók a hármas számú apartmanban újabb hat súlyemelőt és birkózót ejtettek túszul, akik mivel mélyen aludtak, nem tudtak ellenállást kifejteni.

A túszok egy helyiségbe terelése nem volt zökkenőmentes: előbb a sebesült Weinberg támadt ismét őreire (egyet leütött, egy másikat megsebesített egy konyhai gyümölcskéssel), akik erre agyonlőtték. Ugyanezt tették Joszef Romano súlyemelővel, az 1967-es hatnapos háború veteránjával, aki előbb még megsebesített egy támadót. A két sportember önfeláldozása nem volt teljesen hiábavaló, ugyanis a túszul ejtett Gad Zobari birkózó így tudott megszökni egy föld alatti garázson át. A palesztinok végül kilenc túszt tudtak élve foglyul ejteni – Gutfreundon kívül köztük volt a lövészcsapat edzője, Kehat Shorr, az atlétaedző Amitzur Shapira, a vívómester Andre Spitzer, a súlyemelőbíró Jákov Springer, Eliezer Halfin és Mark Szlavin birkózók, valamint David Berger és Ze’ev Friedman súlyemelők. Berger az Egyesült Államokból alijázott, így kettős állampolgár volt, míg Szlavin, aki a maga 18 évével a legfiatalabb volt a túszok közül, alig néhány hónappal az olimpia kezdete előtt érkezett Izraelbe a Szovjetunióból. Gutfreundot, aki tán fizikailag a legerősebb volt közöttük, egy székbe kötözték, a többieket csuklónál és bokánál kötözték meg, majd egymáshoz is csomózták őket. Romano golyók szaggatta holttestét elrettentésül ott hagyták megkötözött honfitársai szeme előtt.

A túszszedők gyorsan érintkezésbe léptek a nyugatnémet hatóságokkal, és előadták követeléseiket: 234, Izraelben őrzött fogoly, zömmel palesztinok, no meg a rettegett Kozo Okamoto (a Japán Vörös Hadsereg tagja, a tel-avivi repülőtéren elkövetett 1972. májusi mészárlás túlélő tettese) szabadon bocsátását követelték. A nyugatnémet kormánytól is elvárták Andreas Baader és Ulrike Meinhof, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű terrorcsoport alapítóinak elengedését: a fegyverbarátság és az akkoriban felfedezett ideológiai közelség jegyében a RAF számos káderét is libanoni palesztin táborokban képezték ki. Az izraeli kormány azonnal elutasította a követelések teljesítését, sőt a terroristákkal való tárgyalást is, mondván, hogy ez csupán újabb támadásokra ösztönözné a palesztin fegyveres csoportokat. A terroristák tökéletesen használták ki, hogy a müncheni olimpia nyugatnémet szervezői hangsúlyosan békés, oldott hangulatú játékokat képzeltek el, így feledtetve az előző német olimpia, az 1936-os berlini erősen militarizált (és nem kis részben nemzetiszocialista) kontextusát.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk