München 50 éve

A halál olimpiája

Külpol

Ötven éve Münchenben az olimpia alatt egy palesztin kommandó izraeli sportolókat és edzőket ejtett túszul – a 21 órás drámát egyik fogoly sem élte túl. A merénylet és annak utóélete körül még mindig sok a bizonytalanság, számos részletre talán sohasem derül fény.

Két hete zajlott már a müncheni olimpia, amikor 1972. szeptember 5-én hajnalban nyolc palesztin terrorista, a Fekete Szeptember nevű csoport tagjai közelítették meg az izraeli csapat szállását melegítőbe öltözve, málhazsákokba rejtett fegyvereket (AK–47-es, azaz Kalasnyikov gépkarabélyokat, Tokarev pisztolyokat, illetve kézigránátokat) cipelve. Miután az olimpiai faluba visszaszökő kanadai sportolók segítségével átjutottak a védőláncon, 4:30-kor lopott kulcsokkal megpróbáltak behatolni az izraeliek apartmanjaiba.

A támadás

Az első apartmanlakásban sikerült felébreszteni Joszef Gutfreund birkózóbírót, aki egy elhajított 135 kilós súllyal próbálta az ajtót belülről bereteszelni, de a támadók idővel így is benyomultak a szállásra. A lakótársait fellármázó Gutfreundnak köszönhetően Tuvia Sokolovsky súlyemelőedző sikerrel kitörte az ablakot és megszökött – az életét köszönhette ennek. Mose Weinberg birkózóedző is szembeszállt a támadókkal, ám azok átlőtték az arcát, majd arra kényszerítették sebesült foglyukat, hogy mutassa meg a többi izraeli sportoló szállását. Weinberg kezdetben sikerrel vezette félre fogva tartóit azzal, hogy a kettes számú apartmanlakásban nem is a honfitársai tartózkodnak – valójában igen, és ők végül az ablakon át el is tudtak menekülni, s közülük Saul Ladany gyalogló, a bergen-belseni láger túlélője riasztotta a szomszédban az amerikai atlétákat. A támadók a hármas számú apartmanban újabb hat súlyemelőt és birkózót ejtettek túszul, akik mivel mélyen aludtak, nem tudtak ellenállást kifejteni.

A túszok egy helyiségbe terelése nem volt zökkenőmentes: előbb a sebesült Weinberg támadt ismét őreire (egyet leütött, egy másikat megsebesített egy konyhai gyümölcskéssel), akik erre agyonlőtték. Ugyanezt tették Joszef Romano súlyemelővel, az 1967-es hatnapos háború veteránjával, aki előbb még megsebesített egy támadót. A két sportember önfeláldozása nem volt teljesen hiábavaló, ugyanis a túszul ejtett Gad Zobari birkózó így tudott megszökni egy föld alatti garázson át. A palesztinok végül kilenc túszt tudtak élve foglyul ejteni – Gutfreundon kívül köztük volt a lövészcsapat edzője, Kehat Shorr, az atlétaedző Amitzur Shapira, a vívómester Andre Spitzer, a súlyemelőbíró Jákov Springer, Eliezer Halfin és Mark Szlavin birkózók, valamint David Berger és Ze’ev Friedman súlyemelők. Berger az Egyesült Államokból alijázott, így kettős állampolgár volt, míg Szlavin, aki a maga 18 évével a legfiatalabb volt a túszok közül, alig néhány hónappal az olimpia kezdete előtt érkezett Izraelbe a Szovjetunióból. Gutfreundot, aki tán fizikailag a legerősebb volt közöttük, egy székbe kötözték, a többieket csuklónál és bokánál kötözték meg, majd egymáshoz is csomózták őket. Romano golyók szaggatta holttestét elrettentésül ott hagyták megkötözött honfitársai szeme előtt.

A túszszedők gyorsan érintkezésbe léptek a nyugatnémet hatóságokkal, és előadták követeléseiket: 234, Izraelben őrzött fogoly, zömmel palesztinok, no meg a rettegett Kozo Okamoto (a Japán Vörös Hadsereg tagja, a tel-avivi repülőtéren elkövetett 1972. májusi mészárlás túlélő tettese) szabadon bocsátását követelték. A nyugatnémet kormánytól is elvárták Andreas Baader és Ulrike Meinhof, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű terrorcsoport alapítóinak elengedését: a fegyverbarátság és az akkoriban felfedezett ideológiai közelség jegyében a RAF számos káderét is libanoni palesztin táborokban képezték ki. Az izraeli kormány azonnal elutasította a követelések teljesítését, sőt a terroristákkal való tárgyalást is, mondván, hogy ez csupán újabb támadásokra ösztönözné a palesztin fegyveres csoportokat. A terroristák tökéletesen használták ki, hogy a müncheni olimpia nyugatnémet szervezői hangsúlyosan békés, oldott hangulatú játékokat képzeltek el, így feledtetve az előző német olimpia, az 1936-os berlini erősen militarizált (és nem kis részben nemzetiszocialista) kontextusát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.