András yorki herceg pályája és viselt dolgai

A szibarita

Külpol

II. Erzsébet királynő harmadik gyermeke egykor a második helyet foglalta el az Egyesült Királyság trónöröklési rendjében, ma egyre pusztuló hátországgal a manhattani kerületi bíróságon alperesként védekezik egy kiskorú szexuális zaklatása miatt. Hogyan jutott ide, és mit tudunk a perről?

A 61 éves András herceg egész életét azzal töltötte, amivel a királyi családokban a fiatalabb fiúk általában szokták: szórta a család pénzét, utazgatott és nőket hajkurászott, mindezt úgy, mint „a királyi család képviselője”. Persze az felettébb kérdéses, hogy a Windsor-família miféle értékeit képviselhette. Felnőtt életének kezdetétől a bulvársajtó a „party herceg” és „playboy herceg” jelzőkkel illette az arrogáns és rongyrázó főrendet (és akkor még nem hoztuk fel a nyomdafestéket kevésbé tűrő megfogalmazásokat), aki a 80-as években leg­inkább arról volt hírhedt, hogy egyik színésznőt csábította el a másik modell után. Azt mindenki tudhatta, hogy ezekből az afférokból nem lesz házasság, hiszen a királyi család nem fogad be akárkit magas köreibe. András kalandjai emiatt botrányosnak számítottak, de a herceg nem esett ki a pikszisből, mert ha lehet hinni a pletykáknak, ő volt a királynő kedvenc fiacskája.

Az 1982-es falklandi háborúban helikopterpilótaként vett részt, majd pár évvel később házasságot kötött az előkelő családból származó Sarah Fergusonnal; mindez átmenetileg helyreállította a jó hírét. A házasság azonban hat évvel később botrányos körülmények között véget ért, miután a Daily Mirror azóta ikonikussá vált képeket tett közzé a Fergie becenéven emlegetett hercegnéről, amint félmeztelenül napozik egy franciaországi villában, miközben pénzügyi tanácsadója, a texasi milliárdos John Bryan a lábfejét csókolgatja. A válást 1996-ban mondták ki, ám András és exfelesége közeli kapcsolatban maradtak. Ez további botrányokhoz vezetett, például amikor Sarah Ferguson 2010-ben egy magát üzletembernek kiadó riporternek azt mondta, hogy 500 ezer fontért hoz össze számára egy találkozót András herceggel.

E sorozatos kompromittálódások a yorki herceget egyfajta tragikomikus figurává tették a brit közéletben. Míg bátyja, Károly herceg és az ő válása, majd Diana hercegné halála az országot megrázó tragédia volt, András és Fergie sokkal kevésbé méltóságteljes története inkább komédiának tűnt. András sosem tartozott a britek kedvencei közé, de talán még mindig inkább komolytalan és kínos, de nem sok vizet zavaró figuraként élne a köztudatban – ha nem derült volna fény barátságára Jeffrey Epsteinnel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.