A nürnbergi per 75. évfordulója

A velünk élő precedens

Külpol

1946. október 1-én zárult le Nürnbergben a náci háborús főbűnösök pere, amit számos „mellékper” követett. A tanulságok feldolgozása máig nem ért véget.

A II. világháborúban nyertes hatalmak már a harcok lezárulta előtt folytatott tanácskozásokon is egyetértettek abban, hogy a német katonai és politikai vezetőket felelősségre kell vonni egyrészt az agresszív háború kezdeményezéséért, másrészt a civilekkel és hadifoglyokkal szemben elkövetett kegyetlenségek miatt. 1943 őszén például közös nyilatkozatban álltak ki a szövetséges külügyminiszterek amellett, hogy mindezen bűnöket jogi keretek között kell megtorolni. Abban viszont komoly nézetkülönbség alakult ki a szövetségesek között is, hogy a háborús és egyéb bűncselekményekért felelősnek tartott személyeket hol és milyen körülmények között állítsák törvényszék elé. Vitatott volt az is, milyen körre terjedjen ki a jogi igazságtétel. Egyes források szerint például Sztálin generalisszimusz, a legfőbb szovjet vezető az 1943-as teheráni tanácskozáson felvetette, hogy meg kellene tizedelni a német tisztikart, ami 50–100 ezer ember kivégzését jelentette volna.

A sommás igazságszolgáltatás vágya más vezetőkből sem hiányzott – Churchill például statáriális módon, listák alapján számolt volna le a náci vezetőkkel –, érdekesség, hogy 1944–1945-ben már Sztálin is ellenezte ezt a megoldást. Végül az amerikai álláspont győzött, amit Henry L. Stimson akkori amerikai hadügyminiszter javaslatára fogadtak el a győztes nagyhatalmak a potsdami konferencián. A Franciaország csatlakozása után immár négyhatalmi konszenzus (formálisan az 1945. augusztus 8-án aláírt londoni egyezmény) alapján egy nemzetközi bíróságot állítottak fel, amely az amerikai megszállási övezetben, Nürnbergben működött. (A szovjetek a berlini helyszín mellett kardoskodtak). Ennek volt némi gyakorlati oka is: a bombázások, utcai harcok során kevésbé sérült nürnbergi Igazságügyi Palotát lehetett a legkönnyebben tárgyalásra alkalmas állapotba hozni. De a szimbolikus szempontok is e helyszín mellett szóltak, elvégre itt tartották évről évre a – Leni von Riefenstahl által rendezett Az akarat diadala című hatásos propagandafilmben is megörökített – náci pártnapokat, ráadásul itt fogadták el és hirdették ki 1935-ben a zsidóüldözést megalapozó antiszemita faji törvényeket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.