A tel-avivi diszkómerénylet után: Megszállottak kénye-kedve

  • - kovácsy -
  • 2001. június 7.

Külpol

Ariel Sharon izraeli miniszterelnök mostani önmegtartóztató magatartásával egyértelműen maga felé billentette a külföld állandóan ingadozó, de Arafattól újabban azért óvatos távolságot tartó rokonszenvét. A katonai csapás elmaradása természetesen nem jelenti azt, hogy Izrael szó nélkül hagyta volna a szórakozni induló tinédzser lányokat és fiúkat tömegesen meggyilkoló-megnyomorító akciót. A palesztin területeket légmentesen lezárták, az ilyenkor megszokotthoz képest azzal a szigorítással, hogy teljesen leállították az üzemanyag-szállítást is, ami máris ellátási nehézségeket okoz. Ezenfelül szünetel minden postai és készpénz-átutalási szolgáltatás is. Sharon felszólította a palesztin vezetést, hogy ismét vegye őrizetbe mindazokat, akik bizonyítottan szerepet játszanak vagy a háttérből kapcsolatban állnak a terrorakciókat irányító szélsőséges szervezetekkel, és akik a tavaly nyári béketárgyalások kudarcát követően, a mostani, háromnegyed éve tartó palesztin "felkelés", az Intifada kezdetekor kerültek szabadlábra.
Ariel Sharon izraeli miniszterelnök mostani önmegtartóztató magatartásával egyértelműen maga felé billentette a külföld állandóan ingadozó, de Arafattól újabban azért óvatos távolságot tartó rokonszenvét. A katonai csapás elmaradása természetesen nem jelenti azt, hogy Izrael szó nélkül hagyta volna a szórakozni induló tinédzser lányokat és fiúkat tömegesen meggyilkoló-megnyomorító akciót. A palesztin területeket légmentesen lezárták, az ilyenkor megszokotthoz képest azzal a szigorítással, hogy teljesen leállították az üzemanyag-szállítást is, ami máris ellátási nehézségeket okoz. Ezenfelül szünetel minden postai és készpénz-átutalási szolgáltatás is. Sharon felszólította a palesztin vezetést, hogy ismét vegye őrizetbe mindazokat, akik bizonyítottan szerepet játszanak vagy a háttérből kapcsolatban állnak a terrorakciókat irányító szélsőséges szervezetekkel, és akik a tavaly nyári béketárgyalások kudarcát követően, a mostani, háromnegyed éve tartó palesztin "felkelés", az Intifada kezdetekor kerültek szabadlábra.

Számtalanszor elmondták-elmondtuk már, hogy a békefolyamat előrehaladásának az egyik legfőbb gátja, hogy Arafat, aki a palesztinok összességének az állítólagos felhatalmazásával lép fel a világ előtt immár évtizedek óta, valójában nem bírja népe egészének a bizalmát. A mindenkori helyzetnek megfelelően

befelé is lavíroz,

hogy ne fordítsa végleg maga ellen a békekötést elutasító szélsőségeseket. Az utóbbiak dühe és elkeseredése természetesen attól függően is enyhül vagy erősödik, hogy mennyire érzik közelinek vagy távolinak helyzetük jobbra fordulásának, illetve a független palesztin állam megszületésének a lehetőségét. Ez a lehetőség tavaly nyár végén már a megvalósulás közvetlen közelébe került. Csakhogy akkor - Camp Davidben - Arafat nem merte meglépni azt, amit az (akkor még) izraeli kormányfő, Barak igen: elfogadni egy, az adott összefüggéseken belül meglehetősen jó kompromisszumot, vállalva saját közvéleménye egy részének az ellenséges reakcióit, vagyis egy igazi, kőkemény megmérettetést. És innentől fogva alighanem megszűnt számára minden esély arra, hogy sikeresen képviselhesse a független Palesztina ügyét.

A béketárgyalások kudarca aztán a Barak-kormány kudarcát is meghozta, az agresszív palesztin akciózások pedig oda vezettek, hogy a békekötés kompromisszumaira lassan ráhangolódó izraeli közvélemény újra a bizalmatlanság irányába billent át, az a dolog pedig, amit most már csak a nyelvi abszurd keretein belül lehet békefolyamatnak nevezni, mint már annyiszor, megint a nullpontra zuhant vissza.

Amióta az autonómiafolyamat keretében a palesztin területek jelentős részében megszűnt a közvetlen izraeli katonai jelenlét, az ott élők felől nézve a függetlenség hiányát a napi tapasztalás szintjén az új izraeli települések folyamatos bővülése jelezte. Az Oslóban aláírt, a független palesztin állam folyamatos kialakítását célzó megállapodások, vagyis 1993 és 2000 között az 1967-es háború során izraeli megszállás alá került területeken, tehát Ciszjordániában és a Gázai övezetben 115 ezerről 200 ezerre nőtt a telepesek száma. És ehhez még azt a 180 ezer embert is hozzá kell adni, akik a szintén megszállt Kelet-Jeruzsálemben telepedtek le. Nem véletlen, hogy a palesztin terrorakcióknak a telepesek az első számú célpontjai, az utóbbiak viszont természetesen hallani sem akarnak arról, hogy leálljon a fejlődés új, szűkebb hazájukban. Változatlanul épülnek tehát az új lakások, annak ellenére, hogy a háborús helyzetben visszaesett irántuk a kereslet. Márpedig alighanem növelné az Intifada leállításának az esélyeit, ha a palesztinok legalább a települések bővítésének leállításában érzékelhetnék valamiféle békés megoldás lehetőségét. E nélkül viszont csak az elkeseredés,

a reménytelenség fokozódik,

és ez a szélsőségesek befolyását növeli, az ő minden tárgyalást kizáró érvelésük igazát látszik bizonyítani.

Mindez természetesen semmit sem módosít a tényen: Palesztina függetlenségének és az ehhez vezető tárgyalásoknak a Hamasz, a Hezbollah, a Fatah öngyilkos merénylői a legfőbb akadályai. Pontosabban szólva Arafatnak az a politikája, hogy mindenkori taktikai megfontolásai alapján hol szigorúbb, hol pedig engedékenyebb ezekkel a csoportokkal, lehetetlenné téve, hogy az izraeli kormány kiszámítható tárgyalópartnernek tekintse. E nélkül pedig nem alakulhat ki a kompromisszumoknak az a fokozatosan bővülő köre, amelyben előre lehetne lépni valamilyen megoldás felé. Márpedig - és erre sajnos politikai vezetőiknek kell rávezetniük a palesztinokat - addig nem változik semmi, amíg nem veszik tudomásul, hogy a "mindent vissza" maximális programja megvalósíthatatlan. A múlt péntekihez hasonló merényletek kitervelői, előkészítői és végrehajtói pedig nem tesznek mást, mint ennek az agyrémnek a nevében a ma talán még lehetséges előnyöket utalják át a holnapi irrealitások körébe.

- kovácsy -

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.