Az emberi jogoknak is vannak hibái – Samuel Moyn a Narancsnak

  • B. Simon Krisztián
  • 2020. január 16.

Külpol

A Yale professzorával a populistákról és a kapitalizmusról is beszélgettünk.

A Yale Egyetem történelem és jogi tanszékeinek professzora legutóbbi könyvében az emberi jogi gondolkodás hiányosságairól írt. A csütörtökön megjelenő, friss Narancsban a pozitív és negatív jogok problémáiról, populistákról és a kapitalizmusról beszélgetünk vele. Ízelítő:

Magyar Narancs: Az emberi jogok tiszteletben tartása ellenére is nőnek az egyenlőtlenségek. Miért nem voltak komolyabb próbálkozások a probléma kezelésére?

Samuel Moyn: Az 1970-es években az emberi jogok főképp azokban a körökben váltak híressé, ahol úgy érezték, nincsen más lehetőség egy igazságosabb világ kiharcolására – ilyenek voltak például a kelet-európai disszidensek (akik között akkoriban még sok volt a marxista) vagy a latin-amerikai forradalmárok, akiknek hasonló elképzeléseik voltak az egyenlőségről. Ugyanakkor mindkét csoport olyan elnyomó államokkal nézett szembe, amelyek miatt érdemesnek tartották feladni a disztributív igazságosság gondolatát, és kizárólag az alapvető polgári szabadságokra koncentrálni. A kelet-európai másként gondolkodók a 70-es, 80-as években az írásaikban szinte mind úgy érvelnek, hogy a Szovjetunió vagy annak szövetségesei elleni sikeres fellépés feltétele az, hogy nem ígérnek teljes társadalmi igazságosságot, hanem csak kiállnak néhány alapvető erkölcsi értékért. Később, a kommunizmus összeomlását követő éveket a zűrzavar jellemezte – voltak olyanok, akik úgy vélték, hogy az adott korszak „washingtoni konszenzusával” (az elnevezés a nemzetközi intézmények azon reformjavaslatait takarja, amelyekkel az 1989 után demokratizálódó országokban meg kívántak ágyazni a szabad piacnak – a szerk.) minden a legjobb irányba megy. Mások úgy gondolták, hogy nincs alternatívája ennek a programnak, és emiatt egyre kevésbé koncentráltak az elosztási igazságtalanságra. A 2008-as pénzügyi válság utáni időszakban azonban egyre több fiatal már nem emberi jogokat követelt, hanem az úgynevezett egy százalék aránytalan privilégiumai ellen emelte fel a hangját.

false

MN: Az olyan emberi jogi szervezetek, mint például a Human Rights Watch vagy a Társaság a Szabadságjogokért, elsősorban a negatív jogok védelmére koncentrálnak. Fel tudnának ezek vállalni további jogokat, vagy új szervezeteket kellene létrehozni?

SM: Régóta kritizálják – valamelyest jogosan – az emberi jogi szervezeteket amiatt, hogy figyelmen kívül hagyják a pozitív jogokat. Bár egyes fejlődő országokban a jogvédő szervezetekben megjelennek a gazdasági és szociális jogok is, a fejlett országok szervezetei ettől ódzkodnak. Ezt meg is indokolták: azt mondják, egy civil szervezet nem tudja előírni a kormányoknak, hogy mit csináljon – ezzel szemben a negatív jogok, mint például a szólásszabadság védelme vagy a kínzás tilalma esetén az államot csak arra szólítják fel, hogy tartózkodjon bizonyos cselekedetektől, azaz ne korlátozza az állampolgárokat. Úgy gondolom, hogy ez az érvelés már cáfolatot nyert: meghaladtuk a negatív és a szociális jogok közötti különbségtételt, ha tudomásul vesszük, hogy még a szólásszabadság joga is megköveteli az államtól annak biztosítását, hogy saját emberei vagy mások ne zavarják a szabad beszédet. (…)

A teljes interjú a friss Magyar Narancsban olvasható, mely csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.

Magyar Narancs

Nagyon sokat hoz! Fizessen elő, és ajándékba parádés kedvezményeket nyújtó Magyar Narancs olvasókártyát küldünk! Részletek Előfizetés-vásárlásáról azonnal e-mailes visszaigazolást küldünk Önnek. Ajánlatunk csak belföldi előfizetés esetén érvényes. Külföldi kézbesítési cím esetén lapunkat megrendelheti a hirlapelofizetes [at] posta [dot] hu e-mail címen. A Magyar Narancs digitális változata olvasható okostelefonon, tableten, személyi számítógépen, és a vasalón is dolgozunk!

Neked ajánljuk