„Az utca embere” - Patricio Abinales politológus a Fülöp-szigetek drogháborújáról

  • B. Simon Krisztián
  • 2016.10.14 17:00

Külpol

Rodrigo Duterte, a Fülöp-szigetek új elnöke szabad kezet adott a rendőröknek és az önjelölt verőlegényeknek, hogy hajtóvadászatot indítsanak a drogdílerek ellen. A Fülöp-szigetekről az Egyesült Államokba származott politológusprofesszort e hajtóvadászat hátteréről kérdeztük.

Magyar Narancs: Már több mint háromezer halálos áldozata van Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki elnök drogellenes „háborújának”, pedig a szigeteken leginkább elterjedt kábítószer, a metamfetamin használóinak aránya alig nagyobb az Egyesült Államokban regisztráltnál. Akkor miért nyúlt mégis ennyire drasztikus eszközhöz?

false

Patricio Abinales: Nem lehet összehasonlítani az amerikai és a Fülöp-szigeteki droghelyzetet. Egyrészt sokkal nagyobb a függők aránya a Fülöp-szigeteken, mint a környező országokban – Vietnamban, Thaiföldön vagy Indonéziában –, másrészt az ország fontos szerepet játszik a metamfetamin, helyi nevén sabu előállításában is, amit a különféle bűnszervezetek Ázsiában terítenek, de jut még az Egyesült Államokba is. A szigetek stratégiai fekvése miatt a kínai triádok és a mexikói Sinaloa kartell is megvetették itt a lábukat. Az Észak-Thai­földről érkező opiátszármazékokat is innen kell eljuttatni a világ minden tájára. Komoly maffiatevékenység folyik tehát az ország minden részén – s ez valóban veszélyes hellyé teszi az országot. Viszont azok a drogfüggők és a piti dílerek, akiket Duterte emleget, csak tünetei e problémának.

MN: Duterte a kartellek ellen is próbál lépni?

PA: Ha nem csak a felszínt kapargatná, akkor jó pár politikus is a célkeresztjébe kerülne, hisz polgármesterek és a törvényhozás tagjai is profitálnak a drogbizniszből. Sokuknak a kartellek finanszírozták a kampányát. Úgy hírlik, 2001-ben Gloria Macapagal-Arroyo például azért nyerhette meg az elnökválasztást, mert aktivizálták magukat az ország déli részén működő bandák, s közel egymillió szavazatot szedtek össze neki. Jelenleg még nem látom jelét annak, hogy Duterte őket is célba vette volna, a politikusokkal inkább jóban próbál lenni.

MN: Mely társadalmi rétegeket érintik leginkább a drogproblémák?

PA: Nem nagyon van adat arról, hogy mely társadalmi rétegekben mennyire erős probléma a drogfogyasztás (a nyilvántartott visszaélések 89 százaléka a sabuhoz, azaz a „szegény ember kokainjához” kötődik, 9 százaléka a marihuánához – a szerk.), de Duterte drogháborújának szinte csak a szegénynegyedekben vannak áldozatai. Sokakat csak azért öltek meg, mert a környéken úgy ismerték őket, mint „drogdílerek”, de bizonyíték nem volt ellenük. Innentől pedig az sincs kizárva, hogy valaki a haragosát kiáltsa ki drogdílernek. Mindez nagyon hasonlít arra, amit az indonéz hadsereg csinált Szuharto elnöksége alatt a 80-as években: több ezer vagy akár tízezer állítólagos drogdílert öltek meg vagy tüntettek el. 2003 után Thaiföldön Takszin Sinavatra miniszterelnöksége alatt háromezer állítólagos drogdílert végeztek ki hasonló módon. (Utóbb egy hivatalos vizsgálat kiderítette, hogy a meggyilkoltak felének nem volt köze drogügyletekhez – a szerk.)

MN: Sikerült így visszaszorítani a drogkereskedelmet?

PA: Nem, hisz a drogkereskedelem még mindig virágzó iparág Indonéziában is meg Thaiföldön is. A politikusok népszerűségének viszont jót tett ez a hajtóvadászat, hiszen a lakosság szegényebb rétegeiben úgy gondolják, hogy a gyilkosságok megtisztítják a közösséget. Se Szuharto, se Takszin Sinavatra nem az emberi jogok semmibevétele miatt távozott hivatalából: az előbbi 31 év elnökség után egy gazdasági válság miatt, az utóbbit pedig katonai puccs mozdította el.

MN: Azt mondta, a drogháború áldozatai a szegények. De a napokban arról írt a nemzetközi sajtó, hogy a drog­ügyei­ről elhíresült brit Antony Moynihan báró lányát, Aurora Moynihant is kivégezték.

PA: Szerintem ő csak a kivétel, aki erősíti a szabályt. A rendőrségnek az úgynevezett „aranygettókba” belépés előtt engedélyt kell kérniük, és felderítőket kell küldeniük. Ez éppen elég ahhoz, hogy az érintettek eltűnjenek vagy elrejtsék a drogokat.

MN: A Fülöp-szigeteki gyilkosságok alig felét követték el rendőrök, a többiért bűnbandák felelnek.

PA: Ez nem meglepő, a Fülöp-szigeteken korábban is könnyű volt valakit eltenni láb alól. A 90-es évek végén végeztünk egy felmérést, amiből kiderült, hogy mindössze tízezer pesóért, azaz kétszáz dollárért már lehet bérgyilkost fogadni.

MN: Mit csinál a helyi ellenzék?

PA: A legerősebb ellenzéki szereplő Benigno Aquino leköszönt elnök Liberális Pártja. De már ennek a pártnak is több tagja átállt a másik oldalra. Sok politikust egyáltalán nem érdekel, hogy milyen színekben indult, egyszerűen beáll a nyertes mögé. Megjegyzem, a választók sem nagyon érzékelik a különbséget a pártok között. A mindenkori elnök nagyon erős, ő dönt az állami támogatásokról. Ezenkívül a begyűjtött adók harmada az önkormányzatoké, amit viszont az elnök visszatarthat, ha egy polgármester akadékoskodik. Ezeket a lehetőségeket eddig minden elnök ki is használta, hogy politikusokat a maga oldalára állítson. A liberálisokon kívül van még a Kommunista Párt, de az pár állami hivatalért lepaktált Dutertével. A párt tagjai vezetik például a népjóléti hivatalt vagy az agrárreformért felelős hivatalt. A civil szervezetek pedig vagy kormányhűek, vagy nem szólnak bele a politikába.

MN: Csak a drogkereskedők és -fogyasztók vannak veszélyben? Dutertének volt már olyan megjegyzése, hogy az akadékoskodó újságírók sincsenek biztonságban.

PA: Duterte népszerűségét jelenleg 91 százalékon mérik, ha elkezdené gyilkolászni az ellenzék tagjait vagy az emberi jogi aktivistákat, az rosszat tenne a renoméjának, hiszen nehéz lenne elmagyarázni, hogy miért van szüksége ilyesmire. Egy szerencsétlen drogost vagy dílert sokkal könnyebb befeketíteni, mint egy politikust. Ha valami baja lenne az ellenzékkel, és meg akarna bizonyos tagjaitól szabadulni, akkor a szingapúri modell szerint bíróság elé cibálná őket.

MN: Többek szerint annak is köszönhető Duterte sikere, hogy a térség országai rendkívül vallásosak – függetlenül attól, hogy katolikusok, buddhisták vagy muszlimok –, és ezért tetszik nekik, ha valaki a bűnözés, az erkölcstelenség ellen hirdet harcot.

PA: Nem hiszem, hogy ennek bármi köze lenne a vallásossághoz, ez egyszerűen anyagi kérdés. A drogfüggő gyerek hatalmas teher a családnak, és ha valakit kirabolnak drogfüggő fiatalok, az is anyagi kár, amit a szegényebb rétegek jobban megéreznek. Az emberek látják azt is, hogy a szürkegazdaság mennyire fontos szerepet játszik a mindennapokban és a politikában, és ez iszonyatosan zavarja őket: sok helyütt a rendőrök is a kartellek zsebében vannak, akárcsak a politikusok, a bíróságok lassúak, a tanúkat könnyű lefizetni vagy megfélemlíteni. A bűnszövetkezetek és a politika összefonódása korántsem csak a Fülöp-szigetekre jellemző. Hun Szen kisebb megszakítással a 80-as évek közepe óta Kambodzsa miniszterelnöke, s ha jobban megnézzük, egész gazdagságát törvényellenes tevékenységeknek köszönhette. És hiába szedte meg magát, ugyanolyan korrupt maradt, mint volt. A nyugati elemzők közkeletű tévedése, hogy ha valaki már gazdag emberként kerül hatalomra – vagy a hatalmával visszaélve meggazdagszik –, akkor megszakítja a kapcsolatot az alvilággal. Ez nem igaz. Az ilyen politikusok ugyanúgy lopnak tovább elnökként vagy miniszterelnökként, sőt a jogot sokszor a holdudvaruk szolgálatába állítják, hogy ők is lophassanak. Ez sokkal jobban zavarja az átlag választót, mint az, hogy Duterte hogyan sérti meg az alkotmányt. Az csak az értelmiségnek téma.

MN: Duterte szidalmazta Obama elnököt és az Egyesült Államok nagykövetét is.

PA: Dutertének van egy-két marxista tanács­adója, és személy szerint is vannak problémái az amerikaiakkal, főként az, hogy folyton felhánytorgatják neki az emberi jogok megsértését. Ezért hajlamos odamondogatni, de a lakosságot zavarja az Amerika-ellenesség. Nem értik, miért kell Amerikát hergelni, hiszen a valódi ellenség Kína – elvégre a kínaiak vetettek szemet a szigeteikre. Ráadásul az amerikai és Fülöp-szigeteki hadsereg nagyon jó kapcsolatokat ápol, a helyi muszlimok pedig kifejezetten rajonganak Amerikáért. Nem is beszélve arról, hogy az Egyesült Államokban kétmilliós filippínó diaszpóra él, Amerika pedig az elmúlt évtizedekben rengeteg gazdasági segélyt folyósított a Fülöp-szigeteknek.

MN: Duterte meghívta az EU-t és az ENSZ-t az országába, hogy vizsgálják ki, tényleg sérültek-e emberi jogok. Ez mit jelent?

PA: Aztán később átkozódott, és a középső ujját mutatta feléjük. Szerintem ezt lehet úgy értelmezni, hogy visszavonta a meghívást.

MN: Dutertét 1988-ban, két évvel Ferdinand Marcos diktatúrájának bukása után választották meg az 1,6 milliós Davao polgármesterévé, és kisebb megszakításokkal idén nyárig vezette a várost. Rendkívül sikeres politikusnak számít.

PA: Kutattam egy időben Davaóban; Duterte tényleg sikeresen eltüntette a drogdílereket az utcákról. Mielőtt megválasztották volna, a város fontos drogkereskedelmi központ volt, s egyfajta Fülöp-szigeteki Las Vegasként is üzemelt, ahol nagyon aktívak voltak a különféle bűnszövetkezetek. Ezeket jórészt felszámolta. A módszer hasonló volt, mint most, azaz megölette a dílereket, de a kartellek vezetőivel is leült beszélni, és a tudtukra adta, hogy a városon kívül azt csinálnak, amit akarnak, de Davaóban nem tűri meg a tevékenységüket. (Dutertének polgármesterként segítségére volt az úgynevezett Davaói Halálosztag is. A The Guardian szerint a csoport egyik tagja nyilvánosan beszélt róla, hogy Duterte kérte fel őket a gyilkolásra, de előfordult olyan is, hogy a polgármester személyesen végzett valakivel. A halálosztag állítólagos tagja arról is beszámolt, hogy egyik áldozatát egy krokodillal kellett megetetnie – a szerk.) Mindezt azért tudta megtenni, mert Davao globalizált város, jók a kereskedelmi kapcsolatai, és a gazdasági potenciálja elegendő ahhoz, hogy fenntartsa magát.

MN: Duterte progresszív módon kezelte a vallási, etnikai és genderkérdéseket, és igyekezett megszüntetni a nők és a muszlimok munkahelyi diszkriminációját is.

PA: Ez igaz. Nagyon fontos neki a koalícióépítés. A városi tanácsba szinte minden párt tagjait bevette, aminek köszönhetően a politikája is rendkívül progresszív lett. A melegek jogai is fontosak neki, és az abortusz terén is liberalizációpárti. Mondhatjuk, hogy egyfajta mini Szingapúrt épített ott fel. Davao tényleg kellemes és lakható hely, azon kevés Fülöp-szigeteki város egyike, ahol még az autók is megállnak a piros lámpánál.

MN: Amikor elnökké választották, a lányának (és egyben korábbi alpolgármesterének), Sara Dutertének adta át a hatalmat. Gyakori, hogy a politikai pozíciók családon belül öröklődnek?

PA: Igen, a Fülöp-szigeteki politikában a család a legfontosabb. A legtöbb városban családon belül öröklődnek a politikai pozíciók.

MN: Duterte szereti magát kívülállóként bemutatni, akinek nincsen köze a romlott politikai elithez, ugyanakkor a felmenői több ágon is politikai klánokból származnak, az apja például egy időben Davao tartomány kormányzója volt.

PA: Igaz, de az Almendras család, amelyből Duterte származik, távolról sem annyira prominens, mint a korábbi elnököket adó Marcos vagy Aquino családok. Davaóba is kívülállóként érkeztek, s egy-két kisebb korrupciós ügyet leszámítva nem is keveredtek botrányokba. Csak a politikai hatalomra hajtottak, a pénz hidegen hagyta őket. Dutertét sem érdekli a meggazdagodás.

MN: Nyilvánosan beszél arról, hogy elvált férfiként nem engedheti meg magának, hogy állandóan lógassa a nemi szervét, a pápa és Obama anyját pedig prostituáltnak nevezte. Miért mond ilyeneket?

PA: Ez a „szukafattya” vagy „kurafi” kifejezés elég sűrűn használatos nálunk. Előfordul, hogy régen látott jó barátainkat is így üdvözöljük. Mondhatni, a beszélgetési kultúránk része. Duterte pedig az utca embere, populista politikus, aki az átlagembereknek igyekszik a tudtára adni, hogy elnökként is egy nyelvet beszél velük. A fővároson, Manilán kívül gyakran beszélnek így a politikusok: sok trágársággal, sok vulgáris szexualitással, és azt sem titkolják, ha szeretőt tartanak. Ezért a politikusok házasságon kívül született gyerekei is előkelő pozíciókba tudnak kerülni.

MN: Mit gondol, meddig maradhat Duterte hatalmon?

PA: Nő a gazdaság, észlelni egyfajta társadalmi mobilitást is, Dutertét támogatja a törvényhozás és a nép, amelynek elege van az államcsínyekből, szereti – amíg nem paktál le Kínával, marad.

MN: És meddig tart még az öldöklés?

PA: Nehéz megmondani, de ha kiindulópontnak Duterte polgármesterségét vesszük, akkor öt-hét évig.

Névjegy

Patricio „Jojo” Abinales Mindanao szigetén született, jelenleg a Hawaii Egyetem Ázsia-tanulmányok programjának professzora. Korábban dolgozott az Ohiói és a Kiotói Egyetemen, illetve a washingtoni Wilson Centernek. Doktorátusát a Cornell Egyetemen szerezte.

 

Neked ajánljuk