Baráti tűz

Franciaország, Németország, Olaszország több mint 340 millió euró értékben exportált Oroszországnak katonai felszereléseket a 2014-ben életbe léptetett szankciók után. Nemcsak az oroszok, egyes nyugati cégek is sokat tettek azért, hogy kijátsszák az embargót.

Részben ukrán hírszerzési információkra épülő külföldi sajtóértesülések szerint a német fegyveripari óriás, a Rheinmetall (amely a magyar kormány egyik legfontosabb hadiipari partnere, valamint a magyarországi Vodafone-t felvásároló 4iG résztulajdonosa) egyszerre szorgalmazta, hogy Németország Marder típusú harckocsikat szállítson Ukrajna számára, valamint vett részt egy orosz kiképző központ létesítésében a Moszkvától nagyjából 400 kilométerre található Mulinóban. A legújabb hírek szerint a Rheinmetall felújított 16 Marder harckocsit Ukrajna számára, 14-nek a helyreállításán már munkálkodik, és készen áll további 70 darabot szolgálatba állítani, azonban a német kormány egyelőre nem engedélyezte az exportot. Christine Lambrecht védelmi miniszter azt nyilatkozta, még egyetlen ország sem szállított nyugati típusú harckocsikat vagy tankokat, és „megállapodtunk a partnerekkel, hogy ezt nem fogjuk egyedül megtenni”.

A mulinói kiképző központ kiépítésére 2011-ben kötött a vállalat 140 millió dolláros szerződést, azonban a Krím megszállása után a német kormány felfüggesztette a beruházást. Jurij Boriszov orosz külügyminiszter 2015-ben arról számolt be, hogy az üzletet az orosz Garnizon vállalat vette át, de az elmúlt hetekben több európai portál is arról írt, hogy a Rheinmetall – kijátszva a 2014 után életbe léptetett szankciókat – mégiscsak kivette a részét a projektből, ráadásul több más német céggel együtt.

A vállalat azzal védekezett, hogy orosz autóipari magánvállalatoknak szállított alkatrészeket, de már ezt a tevékenységet is leállította. Bár egyértelmű bizonyíték nincs, a feltárt információk a cég részvételére utalnak, ráadásul a Rheinmetall az oroszországi ténykedését firtató konkrét kérdésekre nem válaszolt egy német lapnak. A Welt.de idén áprilisban pedig arról írt, hogy az ügyészség 2019-ben vizsgálatot folytatott a konszern brémai leányvállalatának két vezetője ellen, akik a gyanú szerint 2014 májusáig 5,38 millió euró kenőpénzt fizettek egy fedőcégen keresztül, hogy az oroszok velük kössék meg az üzletet (a vizsgálatot 2020-ban fejenként 12 ezer eurós pénzbírság fejében megszüntették). A lap megjegyezte, a Rheinmetall nagyon reménykedett, hogy a beruházás után további gyakorlótereket alakíthat ki az orosz katonai körzetekben (minderről részletesen lásd: Egyet ide, egyet oda, Magyar Narancs, 2022. szeptember 7.).

„A németek csinálnak hülyeségeket” – kommentálta a területet ismerő egyik hazai forrásunk a Rheinmetall orosz üzletét. A cég lőgyakorlatokhoz használható szimulációs felszerelések eladásáról kötött szerződést, de a Krím annektálása nyomán elrendelt szankciók miatt csak a technológia egy részét szállították le (orosz hírforrások szerint nagyjából 10 százaléknyi hányadot). A projekt lebonyolítására a Rheinmetall létrehozott egy leányvállalatot Oroszországban, amely 2014 után is működött és bevételt is termelt, de az forrásunk előtt sem ismert, hogy ezt hogyan érte el. Nem kizárt, hogy a cég a szankciók életbelépése után is részt vett az oroszországi projektben, hiszen más országokban (Görögország, India) is zűrös ügyekbe keveredett. Általában is kijelenthető, hogy nyugati cégek korábban is adtak el fegyvereket konfliktusos övezetekbe, például Szíriába. Forrásunk szerint a problémát azok az eszközök okozzák, amelyek polgári és katonai célból is használhatók. A legszigorúbb szankciók a támadó fegyverekre vonatkoznak, viszont a kettős felhasználású eszközök exportjánál mérlegelheti az engedélyezést az adott kormány. Berlin azzal érvel az ilyen esetekben, hogy az oroszok biztosították őket arról, hogy nem használják fel ezeket a felszereléseket harci feladatokra. „De ki tudja ezt utólag megállapítani?” – kételkedik forrásunk.